Ugrás a tartalomhoz

Roberto Alagna

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Roberto Alagna
Életrajzi adatok
Született1963. június 7. (61 éves)
Clichy-sous-Bois, Franciaország
Házastársa
Pályafutás
Műfajokopera
Aktív évek1988
Hangszerének
Hangtenor
Díjak
  • a francia Becsületrend lovagja
  • a francia Becsületrend tisztje
Tevékenység
  • utcaművész
  • operaénekes
KiadókSonyBMG
EMI Classics
Deutsche Gramophon
Roberto Alagna weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Roberto Alagna témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Roberto Alagna (Clichy-sous-Bois, Franciaország, 1963. június 7. –) francia és olasz (szicíliai) származású operaénekes (tenor).

Származása

[szerkesztés]

Roberto Alagna a Párizs melletti Clichy-sous-Boisban született 1963. június 7-én, szicíliai kivándorlók gyermekeként. Fiatalkorában párizsi kabarékban énekelt borravalóért.[1] Mario Lanza filmjei és régi tenorok felvételei hatására döntött úgy, hogy operaénekes lesz.[2][3]

Pályafutása

[szerkesztés]

Alagna 1988-ban debütált mint operaénekes, miután megnyerte a Luciano Pavarotti énekversenyt. Első szerepe Alfredo volt Verdi Traviata című operájában a glyndenbournei operafesztiválon.[4] Ezt követően számos fellépésre került sor kisebb franciaországi és olaszországi társulatoknál, szintén Alfredo szerepében, melyet több mint 150-szer énekelt. Hírneve növekedésével a nagyobb operaházak, így a milánói La Scala (1990), a londoni Covent Garden (1992), a New York-i Metropolitan (1996) is felfigyeltek rá. Nemzetközi hírnévre 1994-ben tett szert, amikor a címszerepet énekelte Gounod 'Rómeó és Júlia' című operájában a londoni Covent Gardenben.[5]

Alagna nyitotta meg a La Scala 2006–2007-es évadját 2006. december 6-án a Franco Zeffirelli által rendezett Aida című Verdi-operában. A második, december 10-i előadást a közönség zavarosnak tartotta és füttykoncerttel fogadta Radames áriáját. Az énekes levonult a színpadról, az operát helyettese, Antonello Palombi énekelte tovább. Alagna sértődöttségének adott hangot, és a kialakult helyzetért úgy Zeffirellit mind az operaház vezetőségét okolta. Válaszában Zeffirelli kiemelte, hogy egy valódi szakmabeli énekes nem viselkedett volna így, ugyanakkor kiemelte, hogy Alagna túl érzékeny, nem tud igazi sztárként viselkedni.[6]

2007-ben a Metropolitan operaházban énekelt New Yorkban Puccini Pillangókisasszony című operájában, Pinkerton szerepében. Két alkalommal helyettesítette kollégáját, Rolando Villazont, aki Anna Netrebko oldalán, a férfi címszerepet énekelte Gounod 'Rómeó és Júlia' című operájában. Felesége, Angela Gheorghiu is részt vett ezeken az előadásokon, emiatt nem tett eleget a chicagói operaházzal kötött szerződésének és nem vett részt a készülő Bohémélet próbáin, ami a szerződésének felbontásához vezetett. Alagna a továbbiakban Marco Berti betegsége miatt átvette az Aida férfi címszerepének az éneklését, amit a Met közönsége tapsviharral jutalmazott.[7] A december 15-i Roméo et Juliette előadást, Alagnával és Netrebkóval a főszerepben világszerte 447 moziban is levetítették, közel 97 000 néző számára.[8]

Magánélete

[szerkesztés]

Alagna első felesége, Florence Lancien, 1994-ben halt meg agydaganat miatt. Egyetlen lányuk, Ornella, 1992-ben született. 1996-ban feleségül vette Angela Gheorghiut, a neves román szopránt.[9] Számos közös lemezfelvételt készítettek, sőt Benoît Jacquot rendezésében egy operafilmet is Puccini Toscájából.[10] 2015-től felesége Aleksandra Kurzak lengyel származású szoprán énekesnő, akivel szintén gyakran fellép.

Főbb szerepei

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ H.W. Wilson Company (1997). „Current Biography”, 8. o, Kiadó: H.W. Wilson Company. 
  2. ↑ Matinee Idol. The Metropolitan Opera News
  3. ↑ Duffy, Martha, Denbigh, Dorrie. „So Happy Together”, Time, 83–84. oldal 
  4. ↑ Cummings, David M.. International Who's Who In Classical Music 2003. London, England: Europa Publications, 9. o. (2003). ISBN 185743174X 
  5. ↑ Waleson, Heidi. „Alagna Slated For Tenor Stardom”, Billboard, 1-2. oldal (Hozzáférés: 2008. július 3.) [halott link]
  6. ↑ Owen, Richard. „Tenor who stormed off La Scala stage vows he will return”, The Times (Hozzáférés: 2008. július 3.) 
  7. ↑ Deseret Morning News, 21 October 2007, page E9, Associated Press/Verena Dobnik, "Once-booed tenor wows the Met"
  8. ↑ "Metropolitan Opera's broadcast is a digital gift." Newport News Daily Press, 23 December, 2007 [1][halott link]
  9. ↑ Fuller, Amanda E.: Alagna, Roberto, and Gheorghiu, Angela. Encyclopaedia Britannica
  10. ↑ Smith, Steve: Love Story pp. 16, 2002

Külső hivatkozások

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Roberto_Alagna&oldid=25096145”