Richardson-ürge

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Richardson-ürge
Egy albertai példány
Egy albertai példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Csoport: Glires
Rend: Rágcsálók (Rodentia)
Alrend: Mókusalkatúak (Sciuromorpha)
Család: Mókusfélék (Sciuridae)
Alcsalád: Földimókusformák (Xerinae)
Nemzetség: Marmotini
Nem: Urocitellus
Obolenskij, 1927
Faj: U. richardsonii
Tudományos név
Urocitellus richardsonii
Sabine, 1822
Szinonimák
  • Spermophilus richardsonii Sabine, 1822
Elterjedés
Az elterjedési területeAz elterjedési területe
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Richardson-ürge témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Richardson-ürge témájú kategóriát.

A Richardson-ürge (Urocitellus richardsonii) az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a mókusfélék (Sciuridae) családjába és a földimókusformák (Xerinae) alcsaládjába tartozó faj.

Többféle néven is emlegetik őket, hívják észak-amerikai földimókusnak vagy ürgemókusnak is őket, valamint latin neve után Richardson-ürgemókusnak is.

Rendszertani eltérés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legújabb DNS vizsgálatok alapján, a korábban alnemként kezelt taxonokat nemi rangra emelték. Tehát az Urocitellus alnem tagjai manapság többé nem tartoznak az ürge (Spermophilus) nembe.[1][2]

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alberta, Saskatchewan, és Manitoba tartományok Kanadában, az Egyesült Államokban Montana állam egyes részein, Észak-Dakota, Dél-Dakota és Minnesota államban él.

Prériken honos.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kifejlett egyedek 30–35 centiméter hosszúak, 7–8 centiméteres „körméretűek”, és 200–400 gramm súlyúak. A nőstények kisebbek és könnyebbek. Két a normálistól eltérő színváltozatot ismernek, albínót, és fekete hiperpigmentáltat.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Március közepén párosodnak, 28–31 napi vemhesség után 4–8 kölyköknek ad életet. Általában 6 hétig szopnak a kicsik, utána leválaszthatók. 1 éves koruk körül lesznek ivarérettek.

Tartása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

P5261946 (Small).JPG
Richardson's Ground Squirrel 01.jpg

Az emberrel már kis koruktól kezdve bizalmas természetűek, elég hamar elfogadják a kézből felkínált eleségeket. Szelídítésüket kicsi kortól meg kell kezdeni, főként a hasukon keresztül lehet a szívüket elérni. Kíváncsi, okos állatok, így lakhelyüket körültekintően kell elkészíteni, ha azt szeretnénk, hogy a nekik kijelölt területen maradjanak.

Táplálékuk magkeverékből (kukorica, búza, fehér és világos csíkos napraforgó, zab, árpa, borsó, rozs, négermag), száraz macskatápból, különféle gyümölcsökből (például alma, narancs, banán, sárgarépa, cseresznye, málna, stb.) és zöldfélékből (sárgarépa, saláta stb.), fűből, pitypanglevélből, valamint lisztkukacból, gyászbogárlárvából, tücsökből, szöcskéből, sáskából áll. Egymással különféle füttyjelekkel, morgó hangokkal kommunikálnak.

Jól bírják a hideget, így szabadban is teleltethetők. Párban vagy kisebb kolóniában tarthatók. Kisebb helyen 1 hímet (nem többet, mert a hímek ivarérettségük közeledtével csúnyán összeverekedhetnek) 2–3 nősténnyel, de nagyobb helyen, ahogy nagyobb tenyészetekben is tartják őket, 2–3 hímet 10–12 nősténnyel. Azonban ilyen kolóniát csak nagy helyen, minimum 3*3 méteres területen szabad együtt tartani, ahol kitérhetnek egymás elől. Ha ketrecben tartjuk őket, akkor odút kell biztosítani számukra. A ketrecet a földön kell elhelyezni, legjobb a lapos, szélesebb kivitel, alacsony bebújónyílással. Az odújukat szénával bélelik, szájukban hordják be a bélelőanyagot. Ha kinn tartjuk őket, akkor novembertől február végéig, március elejéig téli álmot alszanak. Ilyenkor egy jól szigetelt odút igényelnek, nehogy megfagyjanak. A szabadban földbe vájt üregekben alszanak. Kézbe véve őket nem harapnak, simogathatók, barátságos természetűek.

Magyarországon viszonylag új, kevéssé ismert faj. Még csak néhány tenyésztő foglalkozik tartásukkal. Állatkereskedésekben szinte lehetetlen találni őket, és ha vannak is, a tenyésztői ár többszöröséért lehet őket megvenni.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Herron, Matthew D. (2004.). „Sciurid phylogeny and the paraphyly of Holarctic ground squirrels (Spermophilus)”. Molecular Phylogenetics and Evolution 31 (3). PMID 15120398.  
  2. Helgen, Kristofer M.; Cole, F. Russel; Helgen, Lauren E.; and Wilson, Don E (2009.). „Generic Revision in the Holarctic Ground Squirrel Genus Spermophilus”. Journal of Mammalogy 90 (2), 270–305. o. DOI:10.1644/07-MAMM-A-309.1.  

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]