Richard Tucker

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Richard Tucker
Richard Tucker monument.JPG
Életrajzi adatok
Született 1913. augusztus 28.[1][2]
New York
Elhunyt 1975. január 8. (61 évesen)[1]
Kalamazoo
Hang tenor
Tevékenység

Richard Tucker (New York, 1913. augusztus 28.Kalamazoo, Michigan, 1975. január 8. –) amerikai operaénekes (tenor).

Életpályája[szerkesztés]

Ruvn (Rubin) Ticker néven született Brooklynban. Fiatalon kezdett el énekelni mint kántor az Emanuel zsinagógában, Passaic városban New Jerseyben, később a brooklyni Bronxban kapott alkalmazást a nagy zsidó központban.

1936-ban feleségül vette Sara Perelmutht. Feleségének Jákob nevű testvére, aki már a rádióban énekelt, megváltoztatta nevét Jan Peerce-re. Az ő tanítója, Sol Hurok, nagy sikerrel mutatta be őt a Metropolitan Operában.

Peerce nem hitt Tucker képességeiben és nem bátorította művészi ambícióit (amiért a családi kapcsolat később megromlott), de azért bemutatta Tuckert Althouse mesternek, aki őt tanította. Nem sikerült meghallgatást nyerni az operaházban, de egyszer az Metropolitan Opera igazgatója felismerte a Brooklyni központban és meghívta 1945. december 15-én Amilcare Ponchielli Gioconda című operájának Enzo szerepére. Tucker első fellépésének rendkívüli sikere volt.[3] Ezután 738-szor szerepelt ott 1974. március 12.-ig.[4]

Két év múlva meghívták Enzo szerepére Veronába. Ugyanakkor egy akkor még ismeretlen, fiatal szopránt is szerződtettek: Maria Callast. Tuckernak kezdetben több sikere volt, mint Callasnak. 1949-ben Arturo Toscanini neki adta Radames szerepét az Aida NBC televízióbeli koncertszerű eladásában. Az ebből készített film ma is nagyon népszerű[5]

Nemcsak a hangja, de a kiejtése is pontos, szinte anyanyelvi szintű volt. Tucker akkor is megőrizte vezető szerepét, amikor a Metropolitan Operaházban legendás tenoristák, Jussi Björling, Giuseppe Di Stefano és Mario del Monaco léptek fel. Még hatvan éves korában is sikeresen szerepelt Canio szerepében a Bajazzókban. Amennyire nagy volt az énekben, annyira rossz volt színészként.

Az operaházon kívül koncerteken is szerepelt. Az ötvenes évek vége felé a szabadtéri Lewisohn színházban a "Giacomo Puccini" fesztiválon lépett fel, ahol több mint 13 000 fős közönség hallgatta.[6] Operai karrierje alatt továbbra is kántorkodott, különösen a nagy ünnepek alatt. Három fiát is vallásos életre irányította.

Tucker a Columbia Recordsszal hosszú távú szerződést írt alá. Ennek ellenére viszonylag kevés jó színvonalú lemezfelvétel készült vele. Ezekből sokat kimásoltak és megtalálható CD formában vagy on-line.

Tucker koncertkörútra ment Merrill baritonistával 1975. januárban. Richard Tucker ott halt meg infarktusban, amikor lepihent az esti koncert előtt, Kalamazoo-ban (Michigan). A temetési megemlékezést a Metropolitan Operában tartották. Az operaház előtti teret róla nevezték át.

Emlékezete[szerkesztés]

A családja és barátai egy alapítványt tettek, hogy „Amerika legnagyobb tenoristájának emlékét megőrizzék a fiatal énekesek segítségével”. Évenkénti koncertet adtak, amiben Luciano Pavarotti meg más operacsillagok szerepeltek, és ösztöndíjat adtak ki. Ebből részesült Renee Fleming és Deborah Voigt.

Külső mp3 hivatkozások[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Integrált katalógustár, 2014. május 4.
  2. data.bnf.fr, 2015. október 10., http://data.bnf.fr/ark:/12148/cb12404170j
  3. Irving Kolodin, The Story of the Metropolitan Opera (Alfred A. Knopf, Inc., 1953, 532. oldal
  4. [1]
  5. [2]
  6. The New York Times, 1959.5.19, 28. oldal
  7. [3]

Külső hivatkozások[szerkesztés]