Pisztráng

Pisztráng
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Csontos halak (Osteichthyes);
Hivatkozások
	Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Pisztráng témájú kategóriát.

A pisztráng a Salmonidae család Salmoninae alcsaládjába tartozó egyes édesvízi halfajok köznyelvi neve. A köznyelv a pisztráng elnevezést használja néhány nem ide tartozó halfaj megnevezésére is, mint pl. Cynoscion nebulosus (pöttyös tengeri pisztráng). A pisztrángok húsa olajos,^[1] gazdag A és D-vitaminban, illetve Omega-3 zsírsavakban.

Leírásuk

A pisztrángok a nyílt hólyagú halak rendjének lazacfélék családjába tartoznak. Testük általában rövid, oldalt összenyomott, az orr rövid, elmetszett. Ekecsontja rövid, háromszögletű, 3-4 foggal hátulsó szegélyén, míg nyelén erős fogak kettős sorával. Háta olajzöld, oldalai sárgászöldek, fekete és narancspiros, néha kékes színnel szegett foltokkal. Hasa fehér.

Hátúszója legtöbbször olajzöld, páros úszói és alfelúszója borsárgák, gyakran feketével festettek. Színe különben igen változatos. A pisztrángok közül a legnagyobbak akár 1 méter hosszúra és 25-30 kg tömegűre is megnőhetnek.

Európában mindenütt otthonos, Magyarországon is számos faja él, hegyi és havasi folyóvizeinknek, hideg tavainknak értékes hala. Nem vándorol, októbertől januárig ívik. Ikrái számára kis gödröket váj a meder talajában és a termékenyítés után azokat befedi. Igen ügyesen és gyorsan úszik, nagyon óvatos. Rovarokkal táplálkozik, de megeszi a csigákat, férgeket és kisebb halakat is. Húsa igen ízletes, finom.

A szivárványos pisztráng különlegessége, hogy eredetileg 2-3 évet töltöttek a tengerben a fiatal példányok, mielőtt felúsztak volna Észak-Amerika folyóiba ívni.

Jelentőségük

A pisztrángok jelentős szerepet töltenek be a táplálékláncban, számos vadállat - pl. barnamedve, ragadozó madarak - táplálékának fontos részét alkotják. Gazdasági jelentőségük is nagy: a világ számos országába telepítettek be pisztrángokat, illetve számos halnevelde tenyészti őket.

Magyarországon csak a sebes pisztráng őshonos, de 1885-től a szivárványos pisztrángot is betelepítették az országba. Ma elsősorban az Északi-középhegység, a Bakony és az Alpokalja tavai és patakjai jelentik a sebes pisztráng és a szivárványos pisztráng fő előfordulási helyét.^[2] Az 1990-es években a Dunántúlon lévő Viszló-patak pisztrángállománya országos hírű volt, de a környékbeli bauxitbányászat leállítása után a patak is elapadt. Lillafüreden, a Garadna-patak völgyében 1933-tól alapított tenyészet tartja fenn a hazai állományt,^[3] de a telepített populációk mellett szökött pisztrángok is élnek a Szinva-, Bódva- és a Bán-patakban is.

Fajai

A pisztráng nevet általában a Salmoninae alcsalád hét neme közül háromnak a fajaira alkalmazzák: Salmo, Oncorhynchus és Salvelinus.

Salmo nem
- Dalmát pisztráng (Salmo obtusirostris)
- Sebes pisztráng (Salmo trutta)
- Tavi pisztráng (Salmo trutta lacustris)
- Török pisztráng (Salmo platycephalus)
- Márványos pisztráng (Salmo marmoratus)
- Ohridi pisztráng (Salmo letnica)
- Örmény pisztráng (Salmo ischchan)
Oncorhynchus nem
- Apacs pisztráng, Oncorhynchus apache
- Japán lazac, Oncorhynchus masou
- Orgyilkos pisztráng, Oncorhynchus clarki
  A fajnak 15 elismert alfaja van.
- Gila pisztráng, Oncorhynchus gilae
- Arany pisztráng, Oncorhynchus aguabonita
- Szivárványos pisztráng, Oncorhynchus mykiss
- Mexikói arany pisztráng, Oncorhynchus chrysogaster
  A fajnak 8 alfaja ismert, amelyek Mexikó északi részén élnek és még nem lettek hivatalosan besorolva és elnevezve.
Salvelinus nem
- Sarkvidéki szemling, Salvelinus alpinus
- Pataki pisztráng, Salvelinus fontinalis
- Aurora pisztráng, Salvelinus fontinalis timagamiensis
- Bikapisztráng, Salvelinus confluentus
- Dolly-völgyi pisztráng, Salvelinus malma
- Tavi pisztráng (Salvelinus), Salvelinus namaycush
- Ezüst pisztráng, † Salvelinus fontinalis agassizi (kihalt)

Jegyzetek

↑ „What's an oily fish?”, Food Standards Agency, 2004. június 24.. [2010. december 10-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. március 16.)
↑ a magyarországi pisztrángok előfordulási helyeinek leírás. [2012. május 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 16.)
↑ Archivált másolat. [2013. szeptember 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 16.)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Trout című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Külső hivatkozások

A halak portálja • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] „What's an oily fish?”, Food Standards Agency, 2004. június 24.. [2010. december 10-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. március 16.)

[2] a magyarországi pisztrángok előfordulási helyeinek leírás. [2012. május 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 16.)

[3] Archivált másolat. [2013. szeptember 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 16.)

[1]

[2]

[3]

Sablon:Halak-rákok-kagylók m v sz Halak, rákok, kagylók
Harcsa (Silurus glanis)	A legnagyobb példányok 3 m hosszúra is megnőnek, ezek súlya 200 kg is lehet! Jellegzetes ismertetőjele a bajsza! A fehér-húsú ragadozó halban alig van szálka, a meleg vizeket kedveli. A filék sütve, füstölve is kedveltek. Manapság egyre gyakrabban találkozunk az afrikai harcsával, ami szintén hasonló tulajdonságú. Sok C-, B3-vitamint és káliumot, magnéziumot tartalmaz. 10 dkg=163 kcal, 11,3 g zsír
Fogas, fogassüllő (Sander lucioperca)	Ragadozó, édesvízben élő hal, gyorsan úszik, az „újszülött példányokat” az apahal védelmezi. Európában és az USA-ban él. Jellegzetes ízű húsa alig tartalmaz zsírt, lágy, de mégis tömör. Legfinomabb sütve, különböző mártásokkal. 10 dkg=90 kcal, 0,7 g zsír
Hering (Clupea harengus)	Az észak-atlanti vizekben, az Északi- és Keleti-tengerben él. Ezüstösen csillogó bőre miatt a „tenger ezüstjének” is nevezik. Leggyakrabban konzervben találkozunk vele, pedig frissen is kitűnő. Húsa sok B1-, B2-vitamint, fluort és káliumot tartalmaz. 10 dkg=165 kcal, 14,9 g zsír
Atlanti tőkehal (Gadus morhua)	A kifejlett példány 1 méter hosszúra megnőhet, súlya pedig 40 kg is lehet. Fehér húsa zsírszegény, sok jódot tartalmaz, ezért nagyon egészséges. Májából készül a csukamájolaj, ami rendkívül gazdag az értékes omega-3 zsírsavakban. 10 dkg=81 kcal, 0,6 g zsír
Lazac (Salmo salar)	Húsa jellegzetesen rózsaszín, íze markáns. Állandóan vándorol, édes vízben születik, elúszik a tengerhez, majd újra visszatér az édesvízbe szaporodni. Kanadában, az Atlanti-tenger partjainál, az Északi- és Keleti tengerben él. Húsát süthetjük, grillezhetjük, párolhatjuk – fontos, hogy ne túl sokáig. 10 dkg=215 kcal, 13,3 g zsír
Érdes lepényhal (Platichthys flesus)	A lapos, szinte kör alakú hal teljesen „normális halként” születik. Fejlődése során a bal szeme a jobb oldalára vándorol, és elkezd az oldalán úszni. Leggyakrabban az Északi- és Keleti-tengerben él. A legnagyobbak 50 cm hosszúak és 2 kg nehezek is lehetnek. Húsa jódot, kalciumot, káliumot, nátriumot is tartalmaz. Egészben megsütve a legfinomabb. 10 dkg = 83 kcal, 0,8 g zsír
Pisztráng (Oncorhynchus, Salmo és Salvelinus)	Zsírszegény, kevés szálkája van, ízletes, lágy húsú. Könnyen tenyészthető fajta. Élőhelyétől függően létezik édesvízi és tengeri fajta is. A lazaccal rokon, gyakran össze is keverik őket, de a pisztráng húsa fehér. Sok benne az A- és a B2-vitamin, a kálium és a nátrium. 10 dkg=103 kcal, 2,7 g zsír
Ponty (Cyprinus carpio)	Szinte az egész világon, a legtöbb tóban megtalálható. Könnyen tenyészthető. A tükörpontyon kevesebb a pikkely, érdemesebb ezt vásárolni. A legfinomabb példányok 30-40 cm hosszúak, és 1,2-2,5 kg nagyságúak. Leggyakrabban karácsonykor kerül az asztalra, pedig bármikor nagyon finom! 10 dkg=115 kcal, 4,8 g zsír
Vörössügér (Perca)	Nevét rózsaszín bőréről kapta. Tömör, száraz húsa azonban fehér, és nagyon kevés szálka található benne – leginkább sütésre való. Ragadozó hal, az Atlanti-óceán nyugati részén és az Indiai-óceán középső táján él. Húsa A-, C-vitamint, nátriumot, kalciumot tartalmaz. 10 dkg = 104 kcal, 2,6 g zsír
Nyelvhal (Soleidae)	A legízletesebb halak egyike. Lágy, fehér húsa szinte szétolvad a nyelven. Tartalmaz A-, B1-vitamint, szelént, foszfort. A legnagyobb példányok 60 cm hosszúak és 80 dkg súlyúak. Legfinomabb, ha serpenyőben, egészben megpirítjuk. 10 dkg = 89 kcal, 2,5 g zsír
Tonhal (Scombridae)	Minden tengerben otthon érzi magát. Több fajtája létezik, a 70 centistől a 3 méteresig. A piros színű tömör hús íze legjobban a gyenge borjúfilére emlékeztet. Minél világosabb a húsa, annál frissebb a hal. Leginkább sütve, grillezve készítsük. Leggyakrabban azonban konzervként, olajban találkozunk vele. 10 dkg = 147 kcal, 8,5 g zsír
Rákok (Crustacea)	A rákok családja nagyon sokféle. A nagyobbakat páncélosoknak nevezzük, ezek a homár, a languszta, a tarisznyarák. A másik csoportjuk a garnélarákok, ezek közé sorolhatjuk a nagyobb scampit, és a kisebb apró-rákokat, amelyeket az Északi-tengerben halásznak. De ide tartoznak az édesvízi rákok is. Közös bennük, hogy bátran fogyaszthatjuk őket kézzel! A farok részen a páncél két oldalát nyomjuk össze, így könnyen le tudjuk pattintani a húsról. 10 dkg = 75 kcal, 1,0 g zsír
Fekete kagyló (Mytilida)	Eredetileg az Atlanti-óceán északi vidékén éltek, de napjainkban már sokfelé, kagylótelepeken tenyésztik. Kb. 5 év alatt érik el az átlagos nagyságukat (5-8 cm hosszú). 1 kg kagylóból 20 dkg kagylóhús marad. Sok vasat, A-, B-, C- és D-vitamint is tartalmaz. 10 dkg = 68 kcal, 1,9 g zsír
Tintahal (Sepia officinalis)	Más néven szépia, puhatestűek törzsébe és a fejlábúak osztályába sorolható állatfaj. Előfordul az Atlanti-óceánban, az Északi-tengerben, a Földközi tengerben. Testében meszes csont található, ezt nem fogyasztjuk. Tíz karját, amin tapadókorongokat találhatunk, különbözően készíthetjük el. Grillezve, salátába nagyon finom, érdemes előkészítve vásárolni.