Paradicsomjakamár
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Galbula dea (Linnaeus, 1758) | ||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||
 | ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Paradicsomjakamár témájú rendszertani információt.
 A Wikimédia Commons tartalmaz Paradicsomjakamár témájú kategóriát.
|
A paradicsomjakamár (Galbula dea) a madarak (Aves) osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a jakamárfélék (Galbulidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
[szerkesztés]A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, az Alcedo nembe Alcedo Dea néven.[3]
Alfajai
[szerkesztés]- Galbula dea amazonum (P. L. Sclater, 1855)
- Galbula dea brunneiceps (Todd, 1943)
- Galbula dea dea (Linnaeus, 1758)
- Galbula dea phainopepla (Todd, 1943)[2]
Előfordulása
[szerkesztés]Brazília, Bolívia, Ecuador, Kolumbia, Francia Guyana, Guyana, Peru, Suriname és Venezuela területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, mocsári erdők, száraz erdők, szavannák, folyók és patakok környékén. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
[szerkesztés]Testhossza 34 centiméter, testtömege 25–32 gramm.[5] A madárnak sötét tollazata van. Hosszú farktolla, a végei felé egyre jobban elvékonyodik. A toroktájéka fehér. A szárnyai fénylő sötétzöldek. A hosszú, vékony csőre fekete. A fajon belül nincs nemi kétalakúság. Alfajtól függően a feje teteje lehet világosszürke vagy sötétbarna. A lábai 4-4 lábujjban végződnek; ezekből 2-2 előre, míg 2-2 hátra mutat.
 |
Életmódja
[szerkesztés]Egyaránt megtalálható az erdőkben és a nyílt térségekben is. Röpképes gerinctelenekkel táplálkozik, melyeket röptében kap el. Nem félénk madár, azaz az ember közelségét megtűri. Párban vagy kisebb csapatban látható. A legtöbbször a fák lombkoronái között ül, ahol a zöldes tollazata jól elrejti. Gyakran más, nagyobb madárfajokkal társul; abban reménykedve, hogy az általuk megzavart rovarokat elkaphassa.
Szaporodása
[szerkesztés]Fészkét a fán lakó termeszek váraiba, vagy a folyók magas partjaiba vájja. A fészekalj általában 2-4, fényesen fehér tojásból áll.
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés]Elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2026. február 25.)
- 1 2 A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2026. február 25.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2026. február 25.)
- 1 2 A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2026. február 25.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2026. február 25.)
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2026. február 25.)
- The World Encyclopedia of Birds & Birdwatching by David Alderton. Leicestershire. HERMES HOUSE. 2011. ISBN 978-1-84477-947-5
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. szeptember 5.)
- Linnaeus, C. 1758. Systema Naturae per regna tria naturæ, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis, Tomus I. Editio decima, reformata. Holmiæ: impensis direct. Laurentii Salvii. i–ii, 1–824 pp doi: 10.5962/bhl.title.542: page 116.
