Paolo di Canio

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Paolo Di Canio
Paolo Di Canio
Paolo Di Canio
Személyes adatok
Születési dátum 1968július 9. (47 éves)
Születési hely Róma, Olaszország
Magasság 178 cm
Poszt csatár
Profi klubok1
Időszak Klub Mérk. (gól)*
19851986 Olaszország Lazio 054 (4)
19861987 Olaszország Ternana 027 (2)
19901993 Olaszország Juventus 078 (6)
19931994 Olaszország Napoli 026 (5)
19941996 Olaszország AC Milan 037 (6)
19961997 Skócia Celtic 024 (12)
19971999 Anglia Sheffield Wednesday 041 (15)
19992003 Anglia West Ham United 118 (48)
20032004 Anglia Charlton Athletic 031 (4)
20042006 Olaszország Lazio 050 (11)
20062008 Olaszország Cisco Roma 046 (14)
Válogatottság
19881990 Olaszország Olaszország U21 009 (2)
Edzőség
Időszak Klub
20112013 angol Swindon Town
2013 angol Sunderland
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok) száma
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Paolo Di Canio témájú médiaállományokat.

Paolo Di Canio (Róma, 1968. július 9. –) olasz labdarúgó, edző.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Paolo Di Canio Róma Quarticciolo kerületében született 1968-ban.

1985-ben igazolt az SS Lazio futballcsapatához, hogy a szülővárosában játszhasson. 1990-ben átigazolt Olaszország egyik legnagyobb klubjához, a Juventushoz. 1993-ig maradt a Juventusnál, majd két egymást követő szezonban az SSC Napoliban és az AC Milannál. 1996-ban igazolt a Celtichez, ahol jó szezonja volt (37 meccsen 15 gólt szerzett), majd a Premiershipbe, a Sheffield Wednesday FC-hez.

Angliában, Di Canio híres volt egy incidense miatt, amit karrierje csúcsán 1998-ban követett el Paul Alcock ellen, akit lelökött a földre, miután kiállították. 1999. januárjában Di Canio átigazolt a West Ham Unitedhez és segített a csapatnak elérni az 5. helyet Premier League-ben 2000-ben a Wimbledon elleni találata a BBC Match of the Day című sportműsora szerint a „szezon gólja” volt. Ebben a szezonban ő volt a klub szurkolóinak szavazása alapján "az Év Kalapácsa".

2001-ben megnyerte a FIFA Fair play díját, miután 2000 decemberében az Everton kapusa, Paul Gerrard megsérült és ahelyett, hogy gólt szerzett volna, az olasz a tizenhatoson belül kézbe kapta a labdát, és megvárta, míg a sérült labdarúgóhoz bejön az orvos és a gyúró. A Goodison Park közönsége megtapsolta Di Caniot a sportszerű megmozdulásért.

2003-ban átigazolt a Charlton Athletic-hez és segített a londoni csapatnak elérni legjobb Premier League eredményét, egy 7. helyet.

2004 augusztusában átigazolt első csapatához a Laziohoz. 15 év után egy „római derbin” gólt szerzett Di Canio, a szurkolók kedvence, aki 2 szezont végigjátszott a csapatnál, mielőtt 2006 júliusában végleg visszavonult a profi futballtól, és levezetésképpen a Serie C2-ben szereplő Cisco Romához igazolt.

Edzőként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Swindon Town[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Edzői pályafutása 2011-ben kezdődött az angol negyedosztályban szereplő (League Two) Swindon Town csapatánál.

Irányítása alatt első 13 meccséből hetet elveszített a csapat a 2011/12-es évadban, ezután viszont egy tizenöt meccses veretlenségi sorozat következett, amivel visszakerült a feljutóesélyesek közé a csapat. 2011 karácsonya után tíz meccset megnyert sorozatban, amivel klubcsúcsot döntött és előnyt szerzett üldözőivel szemben a tabella élén. A feljutás 2012. április 21-én vált biztossá, amikor bár a Swindon 3-1-re kikapott a Gillinghamtől, a szintén a feljutásért harcoló Torquay United sem tudott győzni az AFC Wimbledon otthonában. Egy héttel később, a Port Vale 5-0-s kiütésével az is eldőlt, hogy a Swindon bajnokként jut vissza a League One-ba. A klub a kupában is jól szerepelt. Az FA Kupában a harmadik fordulóban kiejtette a Premier League-ben szereplő Wigan Athleticet, mielőtt a negyedik körben kiesett volna a másodosztályú Leicester Cityellen. A Football League Trophyban a döntőig jutott, de a Wembleyben végül kikapott a Chesterfieldtől.

A csapat remekül kezdte a 2012/13-as szezont és úgy tűnt, jó esélye van rá, hogy sorozatban másodszor is kiharcolja a feljutást. 2013. február 18-án azonban beadta a felmondását, a vezetőség etikátlan viselkedésére hivatkozva. Leginkább azt sérelmezte, hogy a tudta nélkül adták el Matt Ritchie-t.

Sunderland[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2013 márciusában a Sunderland csapatához szerződött és ekkor az volt a feladata, hogy mentse meg a csapatot az élvonalból való kieséstől, ezt Di Canio teljesítette, miután a hátralevő 7 meccsből 2 győzelmet és 2 döntetlent értek el 3 vereség mellett, az utolsó fordulóban kikaptak a Tottenham csapatától 1-0-ra, de miután a Wigan Athletic is vereséget szenvedett, bennmaradtak az élvonalban a "fekete macskák".

A 2013-14-es szezonban összesen 14 játékost szerződtetett a csapathoz Di Canio, többek között Simon Mignolet és Stéphane Sessègnon lett a csapat tagja, azonban a bajnokság nem indult jól a Sunderland számára, hiszen az első öt mérkőzés után 1 pontot szereztek és emiatt a vezetőség meneszette az olasz szakembert.

Sikerei,díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Filmje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1999 szeptemberében Paolo Di Canio szerepelt egy rövidfilmben, amelynek címe "Strade Parallele", [1] producere és rendezője pedig Luca Borri.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]