Paikert Alajos (mezőgazdász)
| Paikert Alajos | |
 | |
| Született | 1866. május 31. Nagyszombat |
| Elhunyt | 1948. július 30. (82 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Szülei | Paikert Alajos |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | múzeumigazgató (1923–1930, Magyar Mezőgazdasági Múzeum) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (felszámolták)[1] |
| A Magyar Mezőgazdasági Múzeum 6. igazgatója | |
| Hivatali idő 1923 – 1930 | |
| Előd | Koós Jenő |
| Utód | Nagy Iván Edgár |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Paikert Alajos témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Seprősi ifj. Paikert Alajos, (Nagyszombat, 1866. május 31. – Budapest, 1948. július 30.) mezőgazdász, jogász, 1923-tól 1930-ig a Magyar Mezőgazdasági Múzeum igazgatója. Paikert Alajos katonaorvos fia.
Tanulmányai[szerkesztés]
A Pozsonyi rk. Főgimnáziumban érettségizett, utána mezőgazdasági tanulmányokat folytatott a Magyaróvári Gazdasági Akadémián. Szünidejében több ízben részt vett Sőtér Ágoston régész Moson megyei ásatásain. 1887-ben végzett mezőgazdászként, majd jogot tanult a Budapesti Tudományegyetemen. Másodéves jogászként a Török Aurél vezette Antropológiai Tanszék tanársegédje lett. Nemességét 1909-ben, azonos nevű, vezértörzsorvos apja révén nyerte, nemesi előnevük: Seprősi.
Agrárpályán[szerkesztés]
1891 októberében az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) segédtitkárának kérték fel. 1896-ig részt vett az egyesület újjászervezésében, a Köztelek szaklap alapításában (1891), a Mezőgazdák Szövetkezetének megalakításában (1891), a Hazánk napilap megindításában (1893). Gazdakongresszusokon is szerepelt, különböző kiállítások és a szövetkezeti mozgalom szervezésében működött közre. 1892-ben letette az államtudományi vizsgát és 1893-tól az egyesületnél előléptették titkárrá. A chicagói világkiállítás idején, 1893-ban az OMGE szakemberei az ő vezetésével tettek féléves időtartamú tanulmányutat Észak-Amerikában. Egyesületi alkalmazásban "a tanügyi és irodalmi szakosztály előadója, az évi gazdasági előadások állandó szervezője, a lótenyésztési szakosztály előadója, a luxus-lóvásárok rendezője, a díjlovaglás és díjugratás szervezője" volt. 1894-ben egyik alapítója volt a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemlének. Tagányi Károly főmunkatársi együttműködése mellett - 1897-ig szerkesztője, majd 1899-ig Tagányi levéltárossal együtt társszerkesztője volt a lapnak. 1895-ben hosszabb körutazást tett Franciaország, Anglia, Skócia, Írország és Németország területén. 1895 végén, 1896 elején Darányi Ignác földművelési miniszter megbízásából (az OMGE-nél féléves szabadságolás mellett) előkészítője és titkára volt a Budapesti Nemzetközi Mezőgazdasági Kongresszusnak. 1896. december 19-én mondott le OMGE titkári állásáról, ekkor tiszteletbeli titkárrá választották.
A M. Kir. Mezőgazdasági Múzeumban[szerkesztés]
1896-ban a millenniumi kiállítás mezőgazdasági tárgyú anyagából többek között ifj. Paikert Alajos kezdeményezésére és közreműködésével szervezték meg és rendezték be a Mezőgazdasági Múzeumot a városligeti Vajdahunyadvárban, az akkor még ideiglenes szerkezetű épületekben. 1897-től Darányi Ignác megbízásából a múzeum első őre (muzeológusa) lett. 1900-tól 1903-ig a magyar kormány gazdasági szaktudósítójaként (Royal Hungarian Agricultural Commissioner) Washingtonban élt. Az Amerikai Egyesült Államok és Kanada egész területéről tudósításokat adott, s gazdasági diplomáciai kapcsolatokat épített ki. Kezdeményezte az amerikai és magyar földművelési kormányzatok közötti egyezményt a termésbecslések kölcsönös távirati kicserélésére vonatkozóan. 1903-ban hazatérve, egyik fő szervezője volt az Alpár Ignác tervei szerint, véglegesen megépített múzeum berendezésének. 1907. június 9-én I. Ferenc József magyar király ünnepélyesen megnyitotta az új múzeumot.
Egyesületi és tudományos társasági tagsága, szervező munkája[szerkesztés]
1908-ban a Magyar Közgazdasági Társaság megválasztotta főtitkárának. Elindította a Köztelek c. újság egyik állandó rovatát, a "Külföldi Szemlét", s annak folyamatosan rovatvezetője volt. 1908 nyarán részt vett az OMGE által Angliába vezetett tanulmányúton, Esterházy László gr. elnöklete alatt. Londonban a Royal Agricultural Society fogadásán ő üdvözölte az OMGE és a magyar gazdák nevében az angol gazdákat.
1910-ben alapította meg a Turáni Társaságot (Magyar Ázsiai Társaság) gr. Teleki Pál, gr. Széchenyi Béla és Vámbéry Ármin elnöklete alatt. 1913-tól megindította és szerkesztette a társaság kéthavonta megjelenő lapját, a "Turánt".[2]
Kezdeményezte (1917-ben) és megszervezte (1920-ban) a Magyar Külügyi Társaságot, melynek elnöki tisztét gr. Apponyi Albert vállalta el. Paikert, a földművelésügyi miniszter ideiglenes áthelyezésével 1921-től mint ügyvezető alelnök intézte a társaság munkájával és működésével kapcsolatos feladatokat, 1921 novemberétől már miniszteri tanácsosi beosztásban. Nemzetközi kongresszusokon a magyar delegáció tagjaként képviselte hazáját.
A Földművelésügyi Minisztériumban[szerkesztés]
1916. július 25-én a Földművelési Minisztériumba, a gazdasági háziipari miniszteri megbízott mellé nyert beosztást. Később ugyanitt kísérletügyi igazgatóvá, majd miniszteri osztálytanácsossá léptették elő. Kidolgozta és az FM miniszterhez felterjesztette a háziipari ügyek reformját.
A M. kir. Mezőgazdasági Múzeum igazgatója, múzeumszervező munkája[szerkesztés]
1923 novemberében a Mezőgazdasági Múzeum igazgatójává nevezték ki. 1925-ben elkezdte megszervezni a Mezőgazdasági Múzeum Barátainak Körét, melynek első elnöke lett. 1929-ben miniszteri megbízást kapott a barcelonai világkiállítás magyar mezőgazdasági csarnokának berendezésére. Ugyanebben az évben I. Fuád egyiptomi király felkérte a kairói Mezőgazdasági Múzeum felállítására. 1930-ban – az előbbi megbízás teljesítése érdekében –, mint a budapesti Mezőgazdasági Múzeum igazgatója nyugalomba vonult. Ez alkalommal államtitkári címet kapott. Utóda 1931-től az igazgatói tisztségben, majd 1933-tól Kairóban is Nagy Iván Edgár volt. Kairóból való visszatérése után, 1936-ban kidolgozta a "Világszövetség" tervezetét. Ezt a Magyar Külügyi Társaság több tárgyalás után elfogadta és nyomtatásban meg is jelentette. A tervezet magában foglalta az 1945. június 26-án San Franciscoban több mint 50 állam által megalkotott "Egyesült Nemzetek" alapokmánya fő elveit. Az 1940-es években visszavonultan élt, fél éven át Balatonszemesen (Somogy m.), fél éven át a budapesti Napos út 4.sz. alatti otthonában írta emlékiratait, költeményeit. 1948-ban hunyt el Budapesten. Felesége: osgyáni Rónay Deli, gyermekei pedig: Alajos, Géza és Éva voltak. Fia, Paikert Géza Károly (1902-1990), jogász, történész, VKM osztálytanácsos, kultúrdiplomata, 1947-1975-ig a syracuse-i (USA) Le Moyne College, majd a Lemyne egyetem tanára. Paikert Alajost 1948. augusztus 2-án helyezték örök nyugalomra a Farkasréti temetőben a Budapest Főváros Polgármestere által kiutalt díszsírhelyre.
Művei[szerkesztés]
Paikert Alajos, ifj.: Nagybritannia mezőgazdasági érdekképviselete In.: Mezőgazdasági képek Angolországból. Jelentés az OMGE tagjainak 1908. június 14-július 4-ig terjedő tanulmányútjáról. Szerk. Szilassy Zoltán, Bp., 1909 129-141. p.
Paikert Alajos: A mezőgazdasági érdekek nemzetközi szervezete. Klny. a Külügyi Szle, 1921-22. évf., Bp. 1922
Szokol Willibald, dr. (1888–1963) festőművész örökítette meg arcképét igazgató korában. (Ma a festmény a Mezőgazdasági Múzeum társalgójában látható.)
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Paikert Alajos: Életem és korom. Egy emlékirat a múzeum Adattárának őrizetében. (Közzéteszi: Takáts Rózsa.) In: Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000. Szerk.: Oroszi Sándor, Bp., 2001. 159 oldaltól. (Teljes szöveggel ld. az Arcanum kiadó Magyar Digitális Múzeumi Könyvtár című adatbázisának megfelelő részében.) online elérés
- Életrajzi Index Petőfi Irodalmi Múzeum
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái X. (Ótócska–Popea). Budapest: Hornyánszky. 1905.
További információk[szerkesztés]
- Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerk. Bodó Sándor, Viga Gyula. Budapest: Pulszky Társaság; Tarsoly. 2002. ISBN 963-86222-4-5
- Ki-kicsoda? Kortársak lexikona, h. n. [Budapest], Béta Irodalmi Rt., é. n. [1937]
- Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994.
- Három évtized története életrajzokban. Szerk. Gellért Imre és Madarász Elemér. Budapest, Európa Irodalmi és Nyomdai Rt., é. n. [1932]
- A magyar társadalom lexikonja. Budapest, A Magyar Társadalom Lexikona Kiadóvállalat, 1930.
- Révai nagy lexikona. Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. 1911–1935.
- Révai új lexikona I–XIX. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1996–2008. ISBN 963-901-594-6
- Új magyar irodalmi lexikon I–III. Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6804-7
- Új magyar életrajzi lexikon I–VI. Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub; (hely nélkül): Helikon. 2001–2007. ISBN 963-547-414-8
| Elődje: Koós Jenő |
|
Utódja: Nagy Iván Edgár |
_4.jpg)
