Ogilby-bóbitásantilop

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Ogilby-bóbitásantilop
The book of antelopes (1894) Cephalophus ogilbyi.png
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Scrotifera
Csoport: Ferungulata
Csoport: Patások (Ungulata)
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Csoport: Ruminantiamorpha
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Öregcsalád: Bovoidea
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: Bóbitásantilop-formák (Cephalophinae)
Nem: Cephalophus
Hamilton Smith, 1827
Faj: C. ogilbyi
Tudományos név
Cephalophus ogilbyi
(Waterhouse, 1838)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Ogilby-bóbitásantilop témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ogilby-bóbitásantilop témájú kategóriát.

Az Ogilby-bóbitásantilop (Cephalophus ogilbyi) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a bóbitásantilop-formák (Cephalophinae) alcsaládjába tartozó faj.

Korábban 3 alfaja volt elismerve, de 2011 óta ezekből kettő (Cephalophus brookei[1] és Cephalophus crusalbum[2]) elnyerte az önálló faji státuszt.[3]

Előfordulása, élőhelye[szerkesztés]

Az Ogilby-bóbitásantilop előfordulási területe magába foglalja Sierra Leonét, Liberiát, Ghánát, Nigéria délkeleti részét, valamint az Egyenlítői Guineához tartozó Bioko-szigetet. Talán Gabonban is jelen van.

Megjelenése[szerkesztés]

Az Ogilby-bóbitásantilopnak más bóbitásantilop-félékhez hasonlóan jellegzetes kuporgó tartása van. Testének hátsó fele erőteljes, oldala lapos. Testének hossza 85–115 cm. Marmagassága kb. 56 cm, a kifejlett állat átlagos testtömege 20 kg. Farkának hossza 12–15 cm.

Szőrzetének színe mély aranybarna, gesztenye vagy mahagóni. Szőrzetében, különösen a hátán szürke szőrszálak találhatók. Testének hátsó felén a szőrzet színe sötétebb, oldalán, különösen annak alján világosabb. Hasi szőrzete fakó aranybarna vagy világosszürke. Szőrzete ritkás, ezért színét a szőrzet és a bőr színe együttesen határozza meg. Gerincén határozott fekete csík látható, melynek szélessége változó, általában 3–6 cm. Ez a sáv a farok tövében 1 cm-esre keskenyedik.

Lábának színe az élőhelytől függ, lába más, erőteljes testalkatú bóbitásantilop-félékhez képest hosszú. A lábak aranybarna színűek, a paták felé sötétebb árnyalattal. A mellső láb elülső oldalán egy keskeny sötétbarna csík fut végig. A csüdön, közvetlenül a pata felett fehér gyűrű látható. A farok rövid és a testhez hasonló színű, felső fele a gerincen futó sáv folytatásaként fekete. A farok alsó felén hosszabb, fehér szőrszálak nőnek. A farok egy kb. 7,5 cm-es keskeny, szürkésbarna bojtban végződik.

Nyaka, testének első fele és az elülső végtagok külső oldala szürkés, mely nyaka alatt fehéres-szürke árnyalatba megy át. Fejének általános színárnyalata szürkés, sok rövid fekete és viszonylag kevés okkerszínű szőrszállal. Orra fekete, élesen elüt torkának és álla alsó részének fehéres színétől. A faj legfeltűnőbb ismertetőjegye a szemek feletti gesztenyebarna szemöldökív. A preorbitális mirigyeket sötét okkerszínű folt veszi körül. Homlokának színe élénk vöröses, a szarvak közötti bóbita felé sötétedő árnyalatú. Üstöke más bóbitásantilop-félékkel összehasonlítva viszonylag ritkás, színe sötétbarna vagy vöröses-fekete. Fülének hátsó oldalát nagyon rövid, ritka, fekete szőr borítja, fülének belső felületén fehér szőrszálakból álló jellegzetes mintázat látható. Mindkét ivarú egyednek van szarva, a bóbitásantilop-félék esetében szokatlan módon felfelé görbülő, konkáv alakú. A szarvak zömökek, alsó felükön néhány, megvastagodott gyűrű látható. A szarvak hossza a hímeknél 8–12 cm, míg a nőstények esetében lényegesen rövidebb, kb. 4 cm.

Életmódja[szerkesztés]

Az Ogilby-bóbitásantilop elsősorban a zárt lombkoronájú esőerdőkben él. A Bioko-szigeten, mivel ott más közepes vagy nagy méretű bóbitásantilop-faj nem él, a faj nemcsak a síkvidéki erdőkben, hanem a Schefflera erdőkben és a hegyvidéki erdőkben is megtalálható.

Az eddigi megfigyelések szerint a faj egyedei magányosan vagy párokban élnek. A megfigyelések a nappali órákban, aktív egyedek megfigyelésén alapulnak, mely azt sugallja, hogy a faj nappali életmódot folytat. Ezt a megfigyelést támasztja alá egy fogságba ejtett fiatal egyed a monroviai állatkertben, mely a nappal 58%-ában volt aktív, míg az éjjeli időszaknak csupán 17%-ában.

Táplálkozása[szerkesztés]

Az Ogilby-bóbitásantilop elsősorban lehullott gyümölcsöket fogyaszt. Egy Ogilby-bóbitásantilop gyomortartalmának vizsgálata azt mutatta, hogy az elfogyasztott táplálék 92%-a gyümölcs és magok, 7%-a növényi részek, és 1%-a virágokból állt. A faj egyedei a lehullott gyümölcsökre és más növényi részekre várakozva gyakran láthatók olyan fák alatt, melyeken majmok táplálkoznak.

Szaporodása[szerkesztés]

Az Ogilby-bóbitásantilop szaporodásáról, fejlődéséről még nem áll rendelkezésre adat.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

A fajra a mezőgazdasági és fakitermelési célú erdőirtás miatti élőhely-elvesztés valamint az élelmezési célú vadászat jelent veszélyt. A vadászat különösen a Bioko-szigeten jelent nagy fenyegetést számára.

Ez az antilopfaj jelentős számban és a Bioko-szigeten is, ahol a Gran Caldera de Luba Scientific Reserve tényleges védelme létfontosságú a faj megmaradása szempontjából.

Populációjának számát 12 000 egyedre teszik.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Mammal Species of the World (2005). ISBN 9780801882210 
  2. Groves & Grubb, 2011:p 272
  3. Colin Peter Groves & Peter Grubb: Ungulate Taxonomy, Johns Hopkins University Press, 2011. ISBN 978-142-140-093-8
  4. A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 13.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]