Nyugati bűzösborz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Nyugati bűzösborz
Spilogale gracilis.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Család: Bűzösborzfélék (Mephitidae)
Nem: Spilogale
Tudományos név
Spilogale gracilis
(Merriam, 1890)
Elterjedés
Western Spotted Skunk area.png
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Nyugati bűzösborz témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nyugati bűzösborz témájú médiaállományokat és Nyugati bűzösborz témájú kategóriát.

A nyugati bűzösborz (Spilogale gracilis) Észak-Amerika nyugati felén honos, a bűzösborzfélék családjába tartozó kisragadozó.

Megjelenése[szerkesztés]

A nyugati bűzösborz kb. feleakkora mint egy macska. A hímek teljes testhossza átlagosan 42 cm (ebből 13,5 cm a farka), súlyuk 565 g; a nőstények 36 cm hosszúak (farkuk 12,9 cm), tömegük pedig 368 g. Bundájuk alapszíne fekete, amin széles fehér csíkok látszanak; összességében a fekete és fehér területek kb. egyforma nagyságúak. A test elején három pár hosszanti fehér sáv található: egy-egy a gerinc mellett a fejtetőről indulva; egy pár a szem mögül indul a törzs oldalának közepéig; a harmadik pár pedig a vállnál kezdődik, hogy a törzs közepén felfelé kanyarodva keresztirányúvá váljék. A test végén ezenfelül még két pár keresztcsík látható: egy széles, ami a combtól kezdődve a faron át felvezet a gerinctájékig; és egy rövid csík a comb hátsó részén amely egyes esetekben csak néhány folt formájában jelenik meg. Bozontos farkának alja kb. a fele hosszig fehér és a farok végén is látható egy jókora fehér rész.

Fülei kicsik és kerekek. Mancsain öt-öt ujj található. Az első mancsokon hosszú, 7 mm-es görbe karmok vannak; hátsó lábainak körmei csak feleekkorák és egyenesek.

Kromoszómaszáma 2n=58.

Elterjedése[szerkesztés]

Észak-Amerika nyugati részén él, Kanada British Columbia tartományának délnyugati csücskétől az Egyesült Államok nyugati részén át egészen Közép-Mexikóig. Csontjait megtalálták a La Brea-kátránytavakban.

Életmódja[szerkesztés]

Western spotted skunk.jpg

A nyugati bűzösborz folyók mentén, vízmosásokban, sziklás-bozótos terepen fordul elő leginkább. Vackát sziklarepedésekbe vagy odvas fákba készíti. Megtalálható a települések környékén, sőt a padlásokra is beköltözhet.

Éjszakai állat. Meglehetősen rövidlátó és kevéssé törődik a környezetével. Általában nem távolodik el egy km-nél messzebb a vackától. Ügyesen mászik sziklákra és fára és jól ás a földben. A kölykök felnőtt korukig az anyjukkal maradnak és megfigyelhető ahogyan egymás után egy sorban "vonatoznak". Nem alusznak igazi téli álmot, de a nőstények tél elején akár húsz fős csoportokban is összegyűlnek és egy odúban alszanak heteken át. A hímek egész télen egyedül maradnak. A többi bűzösborzhoz hasonlóan végbélnyílása mellett két bűzmirigy található, amelyekből támadója irányába rendkívül kellemetlen szagú váladékot több fröcskölni. A váladéklövellés előtt a borz igyekszik elriasztani a ragadozót: felemeli a farkát, farral felé fordul, lábával kapar és hangosan sziszeg. Ezek a védekező magatartásminták a kis borzok játékában is megfigyelhetőek. A borz igyekszik a támadó arcába és szemébe célozni és sárgás szagú, butil-merkaptánt tartalmazó váladékát akár 3 méterre is elspricceli. A jelek szerint a borzok maguk sem szeretik a váladék bűzét és a vackuk környékén vagy egymásra soha nem fröcskölnek, még akkor sem, ha harcolnak. A fiatal bűzösborzok kevesebb és kevésbé szagos váladékot termelnek. Ürülékük is erőteljesen bűzös.

Mindenevők. Megeszik az egereket, madártojásokat, kisnyulakat, gyümölcsöket, bogyókat, gyökereket és a rovarokat (sáskákat, skorpiókat).

Szaporodása[szerkesztés]

A hímek heréi márciusban kezdenek megnagyobbodni, a spermatermelés májusban indul meg és szeptemberben ér a csúcsára. A nőstények szeptemberben kezdenek tüzelni, ekkor kezdődik a párzási időszak. Októberre a hímek spermiumtermelése leáll. A megtermékenyített petesejt egész télen, 180-200 napig szabadon lebeg a méhben és csak ezután ágyazódik be a méhfalba, hogy megkezdje fejlődését. A teljes vemhességi idő 210-230 nap. A nőstény április végén-májusban hozza világra 2-5 kicsinyét, amelyek 4-5 hónapos korukban válnak ivaréretté.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

A nyugati bűzösborz a Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett státusszal szerepel. Bár nem különösebben gyakori, elterjedési területe igen nagy. A rágcsálók és sáskák pusztításával hasznot hajt a farmereknek, azonban megeheti a baromfik tojásait és a házakba költözve bűzével ideiglenesen lakhatatlanná teheti azokat, így gyakran csapdázzák, mérgezik vagy lelövik. Az utakon az autók is sok áldozatot szednek közülük.

Alfajai[szerkesztés]

Források[szerkesztés]