Nyikolaj Mihajlovics Przsevalszkij

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Nyikolaj Mihajlovics Przsevalszkij
(Николай Михайлович Пржевальский)
Nyikolaj Mihajlovics Przsevalszkij
Nyikolaj Mihajlovics Przsevalszkij
Született 1839. április 12.
Orosz Birodalom, Szmolenszki kormányzóság, Kimborovo
Elhunyt 1888. november 1. (49 évesen)
Karakol
Állampolgársága orosz
Foglalkozása
Iskolái General Staff Academy
Kitüntetései
  • Constantin Medal
  • Order of Saint Stanislaus, 3rd class
  • Szent Vlagyimir-rend 3. fokozata
  • Akadémiai Pálmák Rend
  • Osztrák Császári Lipót-rend
  • Royal-érem
  • Humboldt-emlékérem (1878)
  • Founder’s Medal (1879)[1]
  • Vega Medal (1884)
Halál okahastífusz
Sírhely
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyikolaj Mihajlovics Przsevalszkij témájú médiaállományokat.

Nyikolaj Mihajlovics Przsevalszkij (oroszul: Николай Михайлович Пржевальский) (Orosz Birodalom, Szmolenszki kormányzóság, Kimborovo, 1839. április 12.Karakol, 1888. november 1.) orosz tábornok, geográfus, Ázsia-kutató, a 19. század második felének meghatározó orosz földrajzi utazója és felfedezője. A Przsevalszkij-ló névadója. Zoológiai szakmunkákban nevének rövidítése: „Przewalski”.

Életpályája[szerkesztés]

A Szmolenszki kormányzósághoz tartozó Kimborovo faluban született. Apai ágon a család egyik őse zaporizzsjai kozák volt aki Báthory Istvántól kapott lengyel nemességet. Az apa Mihail Kuzmics tartalékos katonatiszt volt aki aktív korában részt vett a novemberi felkelés leverésében. Édesanyja, Jelena Karetnyikova orosz volt, egy földbirtokos lánya. Nyikolaj tanulmányait Szentpéterváron végezte a katonai akadémián. Az akadémiát engedménnyel végezte el, mivel önkéntesen részt vett a lengyel januári felkelés elfojtásában. 1864-ben a földrajz tárgy oktatója lett a varsói kadétiskolában.1867-ben elérte, hogy szolgálatra áthelyezzék Irkutszkba a Kelet-szibériai Katonai Körzetbe. Innen a Cári Orosz Földrajzi Társaság közbenjárásával, kétéves kiküldetést kapott, hogy bejárja az Usszuri folyó medencéjét. Ez volt az első jelentős expedíciója. A következő években négy jelentős expedíciót vezetett Közép-és Belső Ázsiába. 1870-ben indított expedícióján átszelte a Góbi sivatagot, eljutott Pekingbe, majd felfedezte a Jangce felső folyását. 1872-ben eljutott Tibet északi részébe. Utazása során 7000 négyzetmérföldet térképezett fel, összesen 5000 növényt, 1000 madarat, 3000 rovart, 70 hüllőt és 130 emlőst gyűjtött.

1876–1877-ben keresztülutazott Kelet-Turkesztánon és eljutott a Lop-nórhoz, amelyet Marco Polo óta nem látott európai ember. Ez az utazása később nagy visszhangot váltott ki. Ferdinand von Richthofen német földrajztudós és Sven Hedin svéd felfedező szerint Przsevalszkij nem a tényleges Lop-nórhoz jutott el, hanem a Tarim egy másik sós mocsaras kiöntéséhez. A földrajzi vitát ízléstelen politikai utózöngék kísérték. A vitát Grum-Grzsimajlo és Obrucsev orosz földrajzi utazók vizsgálatai zárták le, amelyek tisztázták, hogy a Lop-nór lényegében egy vándorló tó, amely kiterjedése és földrajzi elhelyezkedése szoros összefüggésben van a Tarim folyó vízhozamával és gyakori mederváltoztatásaival.

Przsevalszkij-emlékmű Szentpéterváron

1879–1880-ban eljutott a Kuku-nór tóhoz, majd átkelve a Tien-san hegységen behatolt Tibet északkeleti részébe. Szeretett volna eljutni a titokzatos városba Lhászába, azonban ez a tibetiek ellenállása miatt nem valósulhatott meg. 1883-1885 között Kjahtából indulva és a Góbi sivatagot átszelve eljutott az Alasánba, a Tien-san hegység keleti vonulataiba, majd ismét a Jangcéhez. Visszafelé a Kuku-nór tó felé ment és expedícióját az Iszik-köl tó mellett fejezte be Hotan városában. Utazásai során hatalmas, addig a térképen fehér foltként számon tartott területeket tárt fel; természettudományos gyűjteménye számos addig ismeretlen fajjal gazdagította a tudományt. Sikerült fellelnie többek között a vadon élő kétpúpú tevét, vad jakok csordáit, és a róla elnevezett Przsevalszkij-lovat és antilopot. Przsevalszkij 1888-ban halt meg ötödik expedíciójának előestéjén Karakol városában, az Iszik-köl tó partján. Kísérői tanácsa ellenére forralatlanul itta a Csu folyó vizét, hastífuszt kapott és néhány nappal expedíciója megkezdése előtt meghalt. A cár rendeletére a várost ezután Przsevalszkra keresztelték. Emlékművét Szentpéterváron emelték, hatalmas gránittalapzaton mellszobra, alatta pedig egy expedíciós felszereléssel megterhelt teve bronzszobra látható.

Városi legenda[szerkesztés]

Egy elterjedt legenda szerint Przsevalszkij házasságon kivüli gyermekeként született Sztálin.[2] A legenda részben a két férfi hasonló arcvonásain alapul, de talán szándékos propaganda erőfeszítések is segítették, hogy Sztálint a szláv eredet mítoszával ruházzák fel.[3] Przsevalszkij valójában nem járt Grúziában.

Magyarul[szerkesztés]

  • Zajzánból Khámin át Tibetbe és a Sárga Folyó forrásvidékére Nikoláj Mihájlovics Przseválszkij harmadik útja Közép-Ázsiába; ford. Csopey László; Franklin, Bp., 1884 (Utazások Könyvtára)

Jegyzetek[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Nikolay Przhevalsky című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

  • Szergej Hmelnyickij: Przsevalszkij utazásai; ford. Gellért György; Művelt Nép, Bp., 1953

További információk[szerkesztés]