Ugrás a tartalomhoz

Nyikolaj Alekszandrovics Bergyajev

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nyikolaj Alekszandrovics Bergyajev
Született1874. március 6.
Kijev, Orosz Birodalom
Elhunyt1948. március 23. (74 évesen)
Clamart, Franciaország
Állampolgársága
Nemzetiségeorosz
HázastársaLydia Yudifovna Berdyaev
SzüleiAlina Sergeevna Kudasheva
Alexandre Michailovitch Berdiaev
Foglalkozásafilozófus, teológus, egyetemi tanár
IskoláiTarasz Sevcsenko Kijevi Nemzeti Egyetem
SírhelyeClamart Communal Cemetery
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyikolaj Alekszandrovics Bergyajev témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Nyikolaj Alekszandrovics Bergyajev (oroszul: Никола́й Алекса́ндрович Бердя́ев; Kijev, Orosz Birodalom, 1874. március 6.Clamart, Franciaország, 1948. március 23.) orosz filozófus és teológus. A 19. és 20. század fordulóján létrejövő orosz vallásfilozófiai gondolkodás egyik jelentős alakja. A filozófiatörténet az orosz keresztény egzisztencializmus képviselőjeként tartja számon. Elsősorban Dosztojevszkij és Szolovjov gyakorolt rá döntő hatást.[1]

Élete

[szerkesztés]

Nemesi családba született. Kadétiskolában tanult, filozófiai érdeklődése már ekkor, 15 éves korában kialakult. Schopenhauer, Hegel és Kant műveit olvasta. Felsőfokú tanulmányait 1894-ben kezdte meg a Kijevi Egyetem természettudományi karán, de egy évvel később átment a jogi karra. Kezdetben a marxizmus irányzatához kötődött, aktív kapcsolatban állt a korabeli forradalmi értelmiséggel, bekapcsolódott a szociáldemokrata mozgalomba. 1898-ban részt vett egy diáktüntetésen, emiatt a Harci Szövetség a Munkásosztály Felszabadításáért kijevi bizottságának teljes tagságával együtt őt is letartóztatták, és kizárták az egyetemről.[2]

Ezt követően illegális tevékenységet folytatott, 1901-ben három évre Vologdába száműzték. Itt átesett egy komoly lelki válságon, melynek hatására egyre inkább eltávolodott a marxizmus eszméitől és fokozatosan a kereszténység került érdeklődésének középpontjába. Sokat foglalkozott az idealista filozófiával, végül pedig elköteleződött az egzisztencialista és perszonalista irányzatok felé. 1904-ben megházasodott. 1908-ban átköltözött Moszkvába, majd bekapcsolódott a Vlagyimir Szolovjovról elnevezett Vallásfilozófiai Társaság munkájába. Szerepelt a Vebi (1909) és az Iz glubini (1918) című antológiákban, publikált a Poljarnaja Zvezda, a Mir Bozsij, a Novij Puty című folyóiratokban, Karl Kautsky Die Neue Zeit-jében. Az ortodox kereszténység iránti, már korábban is megnyilvánult érdeklődése a pravoszlávia jelentős képviselőivel való találkozások révén felerősödött.[3] Ezt követően főként az írásnak szentelte magát, egyedül és másokkal együttműködve számos művet publikált.[4]

1920-ban a Moszkvai Egyetem tanárává nevezték ki. 1922-ben pedig számos más gondolkodóval, prominens értelmiségivel együtt száműzték a Szovjetunióból. Rövid időre feleségével Berlinben telepedett le, ahol megszervezte más emigránsokkal együttműködésben a Vallásfilozófiai Akadémiát. 1925-től Párizsban élt, bekapcsolódott a francia szellemi életbe, legjelentősebb műveit is ekkor írta. 1925 és 1940 között az orosz emigránsok Puty című folyóiratának szerkesztője volt.[1][5] A Cambridge-i Egyetem 1947-ben a teológia doktorává avatta.

Önmegismerés című önéletírásában leírta, hogy az ifjú eurázsianisták őt magukhoz közel állónak, időnként tanáruknak tekintették, de ő ezzel nem értett egyet. Határozottan megkülönböztette magát tőlük, mivel az eurázsianizmus hívei nem szerették a szabadságot és a nyugati kultúrát, Kelet felé fordultak, nagyra tartották az állam szerepét, azaz etatisták voltak, vallásosságuk pedig felületes volt. Sokan közülük később közeledtek a kommunizmushoz.[6]

Magyarul megjelent művei

[szerkesztés]
  • Az új középkor. Szemlélődések Oroszország és Európa sorsán; ford. Lotz János, Sebestyén Géza; Pro Christo Diákszövetség Szövétnek, Bp., 1935
  • Nicolas Berdiaeff: Marxizmus és vallás; ford. Kiss Zoltán, bev. Trócsányi Dezső; Fischer Ny., Bp., 1935
  • A személy / Az úr, a szolga és a szabad; in: Az orosz vallásbölcselet virágkora. Tolsztojtól Bergyajevig, 1-2.; vál., bev. Török Endre, ford. Baán István; Vigilia, Budapest, 1988 (Vigilia)
  • Az orosz kommunizmus értelme és eredete; ford. Kiss Ilona; Századvég, Budapest, 1989 (Századvég Füzetek)
  • Dosztojevszkij világszemlélete; ford. Baán István; Európa, Budapest, 1993 (Filozófiai kiskönyvtár)
  • A történelem értelme; ford. Szűcs Olga; Aula, Budapest, 1994
  • Az ember rabságáról és szabadságáról; ford. Patkós Éva; Európa, Budapest, 1997
  • Önmegismerés; ford. Gasparics Gyula, Kovács Erzsébet; Európa, Budapest, 2002
  • A kommunizmus igazságai és hazugsága; ford. Révész Mária Magdolna; Kairosz, Szentendre, 2003 ISBN 963 9406 99 6
  • Szellem és realitás. Az istenemberi szellemiség alapjai; ford. Patkós Éva; Typotex, Budapest, 2020
  • Az orosz eszme. Az orosz gondolkodás alapvető problémái a 19. században és a 20. század elején; ford., jegyz. Patkós Éva; Osiris, Budapest, 2020 (Osiris társadalomtudományi könyvtár)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b http://lexikon.katolikus.hu/B/Bergyajev.html
  2. P. P. Aprisko: Az orosz filozófia története, Osiris Kiadó, 2007. p. 616 
  3. P. P. Aprisko: Az orosz filozófia története, Osiris Kiadó, 2007. p. 617 
  4. P. P. Aprisko: Az orosz filozófia története, Osiris Kiadó, 2007. p. 618 
  5. https://issuu.com/atanaz/docs/athanasiana_35_issuu/35
  6. Bergyajev 243. o.

Szakirodalom

[szerkesztés]
  • Vincze Krisztián, A személy fogalma Nyikolaj Bergyajev gondolkodásában, Athanasiana 35 (2013)
  • Török Endre; Nyikolaj Bergyajev (1874–1948); Vigília 1986. év, 51. évfolyam, 11. szám
  • Szűcs Olga: Nyikolaj Bergyajev történetfilozófiája. 1901–1924 között írt művei alapján; Dobroljubov Társadalomtudományi Társaság Közhasznú Egyesület, Páty, 2006

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Bergyajev: Nyikolaj Alekszandrovics Bergyajev: Oroszország sorsa. In Gazdag Ferenc (szerk) – Ljubov Siselina (szerk): Oroszország és Európa: Orosz geopolitikai szöveggyűjtemény. Budapest: Zrínyi. 2004. 201–220. o. ISBN 963 327 385 4