Norfolk-szigeti araukária

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Norfolk-szigeti fenyő szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Norfolk-szigeti araukária
A növény
A növény
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Araukáriafélék (Araucariaceae)
Nemzetség: Délfenyő (Araucaria)
Juss. (1789)
Fajcsoport: Araucaria sect. Eutacta
Faj: A. heterophylla
Tudományos név
Araucaria heterophylla
(Salisb.) Franco, (1952)
Szinonimák
  • Basionym/Homotypic
    • Eutassa heterophylla Salisb., Trans. Linn. Soc. London 8: 316 (1807)
  • Heterotypic
    • Araucaria excelsa var. glauca Carrière, Traité Gén. Conif.: 420 (1855)
    • Eutacta excelsa var. aurea-variegata Carrière, Traité Gén. Conif., ed. 2: 611 (1867)
    • Eutacta excelsa var. glauca (Carrière) Carrière, Traité Gén. Conif., ed. 2: 611 (1867)
    • Eutacta excelsa var. monstrosa Carrière, Traité Gén. Conif., ed. 2: 611 (1867)
    • Eutacta excelsa var. variegata-alba Carrière, Traité Gén. Conif., ed. 2: 611 (1867)
    • Araucaria excelsa var. speciosissima Carrière, Rev. Hort. 46: 451 (1874)
Elterjedés
A Norfolk-sziget (Ausztrália külbirtoka) a Csendes-óceánban
A Norfolk-sziget (Ausztrália külbirtoka) a Csendes-óceánban
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Norfolk-szigeti araukária témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Norfolk-szigeti araukária témájú médiaállományokat és Norfolk-szigeti araukária témájú kategóriát.

A norfolk-szigeti araukária vagy norfolk-szigeti fenyő (Araucaria heterophylla) a tűlevelűek (Pinopsida) osztályába sorolt fenyőalakúak (Pinales) rendjében, az araukáriafélék (Araucariaceae) családjában a névadó araukária (Araucaria) nem egyik közismert faja.

Származása, elterjedése[szerkesztés]

A Csendes-óceánban Ausztráliától keletre található Norfolk-szigeten endemikus. A szobafenyő nevet azért kapta, mert dísznövény változatát szerte a világon ültetik — kiváltképp a világos, üvegezett irodákban.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés]

Eredeti termőhelyén akár 60 méter magasra is megnőhet, a dísznövény változat dézsában legfeljebb 1,5 méteresre cseperedik. Törzse kivételesen egyenes, koronája piramis alakú, ágörvei szimmetrikusak: az idősebbek ívesen csüngenek, a fiatalok meredeken felfelé törnek. Az idősebb példányok kérge pikkelyes.

Tűlevelei fényes világoszöldek; a fiatal növényeken lágyak, 1-1,5 centiméter hosszúak, idősebb egyedeken (főként a tobozokat hordozó ágakon) sokkal rövidebbek, görbültek, a csúcsuk kemény.

A porzós tobozvirágzat karcsú, barkaszerű, virágzás után lehullik; a termős kerekdedebb, majd nagy toboz terméssé fejlődik. A toboz gömbölyű vagy a hosszánál kissé vastagabb, 8-12 centiméter átmérőjű. A sok, tömötten összezáródó, elfásult tobozpikkely körülbelül 1 centiméter hosszú, csúcsuk gyakran görbült.

Életmódja, termőhelye[szerkesztés]

A jól megvilágított helyeket szereti. Fagyérzékeny.

  • Világos vagy félárnyékos helyen érzi jól magát, óvjuk a közvetlen napsütéstől!
  • A kis hőingadozást kedveli; télen tartsuk hűvös helyen, körülbelül 10 °C-on!
  • Tavasztól őszig öntözzük rendszeresen, télen ritkábban!
  • Ha fűtött szobában tartjuk, permetezzük leveleit! Időnként levegőztessük!

Betegségei[szerkesztés]

A kiszáradás és a túlöntözés is megviseli. Sajnos, neve ellenére szobában elég nehezen nevelhető. A legnagyobb gond a tűlevelek hullása, és a felkopaszodás (az alsó ágak elvesztése) — ez a túlzott napsütés, a száraz levegő vagy a föld kiszáradása miatt is bekövetkezhet. Kártevői nem ismertek.

Felhasználása[szerkesztés]

Leggyakrabban szobanövényként nevelik. Gyorsan, egyenletesen nő.

A vitorlás hajók korában elterjedését nagyban segítette, hogy fájából kiváló árbóc készül. Emiatt a Norfolk-szigeten állománya megritkult, de napjainkban a természetvédelmi intézkedéseknek köszönhetően ismét növekszik.

Egyike a fenyőalakúak (Pinales) azon néhány fajának, amelyek a trópusi síkságokon is jól fejlődnek. Dekoratív alakja és a vitorlás hajók divatja miatt ma is világszerte nevelik. Ilyen célokra telepítették be – a hozzá hasonló alkatú oszlopos araukáriával (Araucaria columnaris) együtt Hawaiira is, ahol ezek a fajok mára helyenként meghatározzák a táj képét. A Mediterráneumban általánosan elterjedt, Észak-Európában azonban szabadban csupán egyetlen helyen, a Nagy-Britanniához tartozó Scilly-szigeteken nő (a Tresco apátság kertjében a legnagyobb példány 30 m magas).

Madeirán a partközeli (600 m-nél nem magasabban kialakított) parkokban és botanikus kertekben ültetik; gyakran a hasonló termetű, de a csúcs közelében kiszélesedő lombkoronájú ausztráliai araukáriával (Araucaria bidwillii) együtt.

Képek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]