Niszibiszi Szent Jakab
Niszibiszi Szent Jakab | |
püspök | |
Születése | |
kb. 270 Nusaybin | |
Halála | |
337. július 15. Nusaybin | |
Tisztelete | |
Egyháza | Szír ortodox egyház |
Tisztelik | Ortodox kereszténység Római katolikus egyház Szír ortodox egyház Kopt ortodox egyház Örmény apostoli ortodox egyház |
Ünnepnapja | január 13., október 31. Ortodox kereszténység május 11. Római katolikus egyház május 12. Szír ortodox egyház Tobi 18. Kopt ortodox egyház december 15. Örmény apostoli ortodox egyház |
A Wikimédia Commons tartalmaz Niszibiszi Szent Jakab témájú médiaállományokat. |
Niszibiszi Szent Jakab (ógörögül: Ιάκωβος ο Νισιβηνός, latinul: Jacobus, szírül ܝܥܩܘܒ ܢܨܝܒܢܝܐ, Yaʿqôḇ Nṣîḇnāyâ), (kb. 270 – 337. július 15.) szír remete, Niszibisz püspöke.
Élete
[szerkesztés]Jakab fiatalkora nemigen ismert. Az viszont tény, hogy amikor 300/308 körül Niszibisz (ma Nusaybin, Törökország) püspöke lett, már hosszú remete élet állt mögötte. Lehetséges, hogy ő alapította a híres niszbiszi iskolát. 325-ben jelen volt a Niceai zsinaton, – Alexandriai Szent Atanáz szerint – az Arius ellen legkeményebben küzdők egyikeként. Egy hagyomány szerint Jakab kísérője a zsinatra Szír Szent Efrém volt. Halála előtt nem sokkal a perzsa II. Sápur király megtámadta Niszibiszt. Az idős püspök bátorította a híveket a város védelmére, mire hirtelen darázs-felhő lepte el és szórta szét az ellenséget. Bár Jakab még ebben az évben meghalt, Niszbiszt csak 30 év múlva tudták elfoglalni a perzsák. Tekintélyére jellemző, hogy bár nem szenvedett vértanúságot, neve mégis szerepel egy 411-ben összeállított Martirologiumban.
Utóélete
[szerkesztés]Theodorétosz (†458) Historia religiosa c. művében Jakabot, mint anakhorétát jellemzi. Hozzá hasonlóan, Szír Szent Efrém is aszkétaként említi, 358-ban írott himnuszaiban pedig dicséri Jakab önmegtagadását. A Theodorétosz előtti bizánci Faustus Historia Armeniae c. munkájában a sivatagos, hegyes vidéket kedvelő remeteként jelenik meg Jakab.
Megvilágosító Szent Gergellyel való állítólagos kapcsolata miatt nagy tiszteletnek örvend – a szír mellett – az örmény egyházban is.
Idézet
[szerkesztés]„ | 2. Nisibis a római és perzsa birodalom határán fekvő város. Egy időben római uralom alatt lévén adót fizetett nekik. Az innen származó nagy Jaqub a békés remeteéletet választotta, a legmagasabb hegyek csúcsain tartózkodott, tavasszal, nyáron és ősszel itt élt a bozótosban, tetőként az ég borult csak rá. A téli időszakban egy barlang fogadta be, ez adott neki egy kis enyhet. Nem azzal táplálkozott, amit nagy fáradsággal termesztett, hanem azzal, ami a természetben nőtt. Vad fák gyümölcsét, ehető zöldet és növényeket gyűjtött, testének csak azt adta meg, ami életfenntartásához feltétlenül szükséges volt, kerülve a tűz használatát. A gyapjú használata fölösleges fényűzésnek tűnt számára; a durva kecskebőr is megtette neki, ebből volt ruhája és egyszerű köpenye.
|
” |
– Theodortész, i. m. (ford. P. M.) |
Források
[szerkesztés]- Puskely Mária: Keresztény szerzetesség: Történelmi kalauz, I. kötet A–K. Budapest: Bencés Kiadó. 1995. ISBN 963 7819 62 2 411. o.