Naxoszi Hercegség

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Naxoszi Hercegség
12071579
Naxoszi Hercegség címere
Naxoszi Hercegség címere
Duchy of Naxos locator.svg
Fővárosa Naxos (city)
Vallás római katolikus egyház
A Wikimédia Commons tartalmaz Naxoszi Hercegség témájú médiaállományokat.

A Naxoszi Hercegségég vagy Szigettengeri (Arkhipelagosz)[1] Hercegség, történelmi állam Görögországban Náxosz szigetén és a környező szigetcsoporton, amely a Konstantinápolyi Latin Császárság és a Velencei Köztársaság vazallusaként jött létre, görögül: Δουκάτο της Νάξου/Δουκάτο του Αιγαίου ή του Αρχιπελάγους, olaszul: Ducato di Nasso/dell'Arcipelago, törökül: Nakşa Dükalığı/Takımada Düklüğü, latinul: Ducatus Archipelagi/Ducatus Naxius , illetve egyszerűen Naxosz, amely állam a 1207-től 1579-ig létezett, majd az Oszmán Birodalom része lett.

Az állam adatai[szerkesztés]

A Naxoszi Hercegség területe Náxosz szigetének és a környező szigetcsoportnak a kiterjedésével azonos.

Története[szerkesztés]

A Naxoszi Hercegség és és a maradék Bizánci Birodalom 1410-ben.

A velencei nemesi családnak, a Sanudo-háznak és a leányági folytatójának, a veronai nemesi családnak, a Crispo családnak a tagjai uralkodtak a szigetországban.

Szigettenger (Archipelagus) a Görögország és Kis-Ázsia között fekvő szigetvilág neve. A Római Birodalom kettéosztásakor a Bizánci Birodalom része lett. A Bizánci Birodalom 1204-es széthullásakor, mikor Konstantinápolyt a IV. keresztes hadjáratban a nyugatiak elfoglalták, a Bizánci Birodalom több részre esett szét, és 1207-ben a velencei Marco Sanudo elfoglalta Naxosz, Parosz, Antiparosz, Szantorini, Anafi, Mélosz, Szürosz, valamint még néhány kisebb szigetet, és mint a konstantinápolyi latin császár hűbérese a dodekanneszoszi vagyis Szigettenger vagy Naxosz hercege címét vette fel. A Sanudo-ház 1383-ig uralkodott, majd leányági utódai, a Crispo-család követte az uralkodásban.

A bizánci belső kapcsolatok és bár 1261-ben Konstantinápolyt visszafoglalták, és sok elszakadt terület újra elismerte Bizánc főhűbérúri hatalmát, de a széttagoltság 1453-ig, a Bizánci Birodalom bukásáig is megmaradt már. Ezt a közös történelmi összetartozást sok esetben házasságokkal is megpecsételték. Ennek a hagyománynak volt a folytatása, hogy 1413-ban Nic(c)olò Crispo naxoszi herceg, Szürosz és Szantorini ura, a Naxoszi Hercegség későbbi régense feleségül vette Eudokia (Valenza),[2] trapezunti császári hercegnőt, akinek az apja IV. Alexiosz (13821429) trapezunti császár, az anyja Kantakuzénosz Teodóra (1382 körül–1426) volt. Apai nagyszülei pedig III. Mánuel (13631417) trapezunti császár és Bagrationi Eudokia/Gulkan(-Hatun(i)) (Gülhan) (1360 körül–1390) grúz királyi hercegnő, IX. Dávid grúz király és Dzsakeli Szinduhtar szamchei (meszheti) hercegnő lánya.

Miklós 1433-ban a másodszülött bátyja, II. János (13881433) halála után töltötte be a Naxoszi Hercegségben a régensi tisztséget a kiskorú unokaöccse, II. Jakab (14261447) nagykorúságáig, de mivel II. Jakab 21 éves korában meghalt, az unokaöccse csecsemő fia, János Jakab (1446/71453) helyett továbbra is folytatta az uralkodást az 1450-ben bekövetkezett haláláig. János Jakab három évvel élte túl a nagynagybátyját, Miklóst, és hat vagy hét évesen hunyt el. Ekkor a lánytestvére kihagyásával – bár nők is örökölhették a trónt, mint Miklós anyja, II. (Sanudo) Florencia is Naxosz uralkodó hercegnője lett, de nők csak abban az esetben kerülhettek trónra, ha nincs már törvényes fiú örökös – Miklós harmadszülött bátyja, II. Vilmos (13901453) lett az uralkodó herceg, de mivel a házasságából csak egy lánya született, így II. Vilmos (1463) halála után Miklós fia, II. Ferenc lett az új herceg, aki viszont még ugyanebben az évben meghalt. II. Ferencet a fia, III. Jakab (14461480) követte a hercegség trónján, és egészen 1566-ig, kicsit több mint 100 évig, az oszmán hódításig Miklós leszármazottai uralkodtak Naxoszon és a hozzátartozó szigetcsoporton.

1566-ban II. Szelim oszmán szultán az utolsó naxoszi herceget, IV. (Crispo) Jakabot elfogatta, és a szigeteket zsidó vallású portugál származású bankárjának, João Miqueznek adta, aki Naszi József néven uralkodott, és 1579-ben bekövetkezett halála után a szultán megszüntette a szigetek teljes önállóságát, és a Naxoszi Hercegség az Oszmán Birodalom része lett.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. latinul: Archipelagus
  2. Lásd Rudt de Collenberg (1980: 203, 721-es lábjegyzet), aki azonban nem említi a trapezunti császári hercegnő nevét.

Források[szerkesztés]

  • Rudt de Collenberg, Wipertus Hugo: Les Lusignan de Chypre, EΠETHΡΙΣ 10, Nicosia, 1980.
  • Szigettenger, In: Gerõ Lajos (szerk.): A Pallas nagy lexikona (magyar nyelven), Budapest: Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt. (1893–1897). Hozzáférés ideje: 2020. január 25. 

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]