Nagy pacsirtafű
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 5000 Ft | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Polygala major O.F.Mull., 1753 | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Nagy pacsirtafű témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy pacsirtafű témájú médiaállományokat és Nagy pacsirtafű témájú kategóriát. |
A nagy pacsirtafű (Polygala major) a hüvelyesek rendjébe, a pacsirtafűfélék családjának névadó nemzetségébe tartozó növényfaj. Nevét a virágzatból kiálló, ár alakú murvaleveleiről kapta.[1]
Származása, elterjedése[szerkesztés]
A meglehetősen kozmopolita nemzetségben a Kárpát-medencében is honos fajok egyike.
Megjelenése, felépítése[szerkesztés]
20–30 cm magas, felálló szárú, lágy szárú növény. gyökértörzsből indulnak ki. Levele szálas vagy szálas-lándzsás.
A hajtások csúcsán 1,2–1,5 centiméter hosszúra nőnek pompás, 5–20 virágból álló fürtökben nyíló, élénk rózsaszínű virágai — ha meleg és sok esőt hoz a május és a június, hosszabbak. A különös alakú virágok porzói a csónakforma szirmokból kandikálnak ki. A fiatal magház nyele 3-4-szer hosszabb a magháznál, az érett tok nyele viszont kissé rövidebb, mint tok.
Hártyás toktermése van. Magjában fehér, húsos maglepelt találunk.
Életmódja, élőhelye[szerkesztés]
A magyar flórában balkáni, illetve szubmediterrán elemnek számít.[2]
A meszes, meleg, száraz, laza, mérsékelten humuszos talajokat kedveli. Magyarországon potenciálisan veszélyeztetett növényfaj.[3] Hegyvidéki növény: leginkább a Magyar középhegység dolomit sziklagyepeiben, bokorerdőiben nő, többek közt a Cserhátban, a Börzsönyben fordul elő.[4][5][6] A Budai Tájvédelmi Körzetben sziklafüves és pusztafüves lejtőkön, zárt dolomitgyepekben, irtásréteken, erdős sztyeppréteken, karsztbokorerdőkben gyakori. Az Alföldön ritka.
Hajtásai a tavasz közepén fejlődnek ki, virágai június–augusztusban nyílnak.
Felhasználása[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Turcsányi Gábor, Turcsányiné Siller Irén: Növénytan
- ↑ Borhidi Attila: Magyarország növénytársulásai
- ↑ Guckler Károly Természetvédelmi Közalapítvány: Virágok/nagy pacsirtafű Archiválva 2010. április 7-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ [http://kitaibelia.unideb.hu/articles/Kitaibelia_vol51_p61-62.pdf Adatok a Cserhát flórájához]. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 20.)
- ↑ Felhagyott szőlők botanikai és tájtörténeti vizsgálata az Északi-Cserhátban. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 20.)
- ↑ Adatok a Börzsöny-hegység flórájához. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 20.)
Források[szerkesztés]
- Guckler Károly Természetvédelmi Közalapítvány: Virágok/nagy pacsirtafű
- D. Nagy Éva: Vadvirágok 2. Búvár Zsebkönyvek, Móra, 1976., p. 20.
- greenfo.hu: Nagy pacsirtafű - Polygala major
- TERRA Alapítvány: Polygala major JACQ. Archiválva 2013. szeptember 29-i dátummal a Wayback Machine-ben
- A városvédő: 2006. május-június Archiválva 2013. február 25-i dátummal a Wayback Machine-ben
