Nagy galóca

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Nagy galóca
Amanita ovoidea 1.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Gombák
Törzs: Bazídiumos gombák
Osztály: Agaricomycetes
Rend: Agaricales
Család: Amanitaceae
Nemzetség: Amanita
Tudományos név
Amanita ovoidea
(Bull.) Link (1833)
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy galóca témájú médiaállományokat és Nagy galóca témájú kategóriát.

A nagy galóca (Amanita ovoidea) a galócafélék családjába tartozó, Eurázsiában, Észak-Afrikában, Észak-Amerikában és Ausztráliában honos, meleg lomberdőkben élő gombafaj. Elvben ehető, de halálosan mérgező fajokkal is összetéveszthető, ezért fogyasztása nem javasolt.

Megjelenése[szerkesztés]

A nagy galóca kalapja 8-25 (30) cm széles, alakja kezdetben viszonylag sokáig tojásszerű, félig a talajba süllyed, majd felreped és a tojás alsó részéből jókora bocskor keletkezik. A kalap fiatalon félgömbös, majd domborúan, végül laposan kiterül. Felszíne sima, széléről sokáig burokcafrangok lógnak. Színe fehér vagy krémszínű, idősen szalmasárgás foltokkal.

Húsa vastag, fehér. Szaga idősen kissé édeskés, kellemetlen.

Sűrűn álló lemezei szabadon állnak. Színük fehér.

Tönkje 8-15 cm magas és általában 2 cm vastag. Alakja erős, vastag, színe fehér. Felszíne fehéren pikkelykés. Vékony gallérja hamar elmállik. Bocskora nagy, fehér, idősen sárgás-okkeres, általában a talajban található.

Spórapora fehér. Spórája széles ellipszis alakú, mérete 10–12 x 6,5–7,5 μm.

Hasonló fajok[szerkesztés]

A mérgező hegyeskalapú galócával, a fehér galócával vagy a citromgalóca fehér változatával lehet összetéveszteni.

A nagy galóca
mikológiai jellemzői
Étkezési érték:
ehető
Tox Edible icon.svg
Életmód
Tráma
Spórapor
Mycorrhizal ecology icon.png
mikorrhizás
Gills icon.png
lemezes
White spore print icon.png
fehér
Kalap
Lemezek
Tönk
Convex cap icon.svg
domború
Flat cap icon.svg
vagy lapos
Free gills icon2.svg
szabadon állók
Ring and volva stipe icon.svg
galléros
és bocskoros

Elterjedése és termőhelye[szerkesztés]

Európában (inkább a mediterrán régióban) Ázsiában, Észak-Afrikában, Észak-Amerikában és Ausztráliában honos. Magyarországon ritka.

Meszes talajú meleg lomberdőkben, csertölgyesekben, szelídgesztenyésekben található meg. Júliustól szeptemberig terem.

Ehető, de alaposan meg kell főzni és könnyű összetéveszteni halálos mérgezést okozó rokonaival, ezért fogyasztása nem ajánlott.

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]