Nászta Katalin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Nászta Katalin
Nászta Katalin.JPG
Élete
Született 1950. április 18. (69 éves)
Kolozsvár
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers, interjú

Nászta Katalin (Kolozsvár, 1950. április 18. –) erdélyi magyar költő, író, színművész, előadóművész.

Életútja[szerkesztés]

Kolozsváron született Nászta István és Fischer Rózália gyermekeként. Egy húga van, Nászta Annamária, aki két évvel fiatalabb nála. Szülővárosában, a Nicolae Bălcescu Líceum sporttagozatán érettségizett (1969), a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola elvégzésével (1973) a sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színházban kezdte színészi pályafutását. 1976-ban férjhez ment Kurta Árpádhoz, akitől két fia született, Kurta Áron Endre és Kurta Mátyás Levente.

A színházban elsősorban vígjátéki és karakterszerepekben foglalkoztatták. Kiemelkedő alakításai Ion Luca Caragiale színműveinek női főszerepei jelentették számára Az elveszett levél, a Viharos éjszaka és a Farsang c. darabokban. Emlékezetes Puck megformálása Shakespeare, Szentivánéji álom-jából, önálló estje Kányádi Sándor meséiből, verseiből Gyermekhangra címmel. Ha élni akarunk c. önálló műsorában Illyés Gyula, Kányádi Sándor, Pilinszky János költeményeiből adott elő.

Már színinövendék korában feltűnt verseivel, az elsőket Kántor Lajos mutatta be a Korunkban e szavakkal: „Biztatónak érezzük azt az önelégedetlenséget, azt a kereső nyugtalanságot, amely minden sorát áthatja...” Verseivel szerepelt az Igaz Szó, Ifjúmunkás, Igazság, Vörös Zászló, Megyei Tükör, Brassói Lapok hasábjain; az Echinox aforizmáit közölte. Három verssel van jelen a fiatal írók Varázslataink (Kolozsvár, 1974) c. antológiájában. 1989-ben, még a rendszerváltás előtt családjával Magyarországra költözött, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színháznak volt a tagja 1991-ig. Színészekkel, színházi emberekkel készült interjúit a kolozsvári Korunk, majd áttelepülése után a Film-Színház-Muzsika közölte, verseivel a helyi Zalai Hírlapnál jelentkezett. Részt vett a zalaegerszegi írókör munkájában is. 1991-ben visszavonult a színészettől.

2015-ben az Blessed Hope kiadónál Vajúdás címmel megjelent hitéleti vallomásait tartalmazó kötete. 2016-ban az Underground kiadónál összegyűjtött versei, karcolatai Te tudsz engem, Uram címmel kerültek kiadásra. 2017-ben a Magyar Elektronikus Könyvtárba felkerült az Ének az élőknek c. második verseskötete, Cseke Gábor szerkesztésében, aki a kötet utószavában így ír: "Nászta Katalin..... minden esetben arra szeretne – elsősorban önmagától – választ kapni, hogy mi haszna a tükörbe nézésnek, számtalan vétkezése után még milyen esélye van az embernek, létezik-e olyan kegyelmi pillanat, amely az egész világ teremtő és békéltető harmóniáját magába foglalja? Nászta Katalin egyik legszebb verse éppen erről szól: igen, létezik!

És ilyenkor

„...megállnak a növekedésben

a réten a virágok a bokrok

méhek madarak nem szálldosnak

elpillednek kitikkadnak

nem jár ember korsóval kútra

nem mászkálnak a bogarak

elcsendesül egy pillanatra

a teremtés minden mi van

még jajra sincs erő se hang

nem szól a szél dermedt a táj

fényképezés előtt áll meg így

egyetlen szóra a világ”

Ilyenkor elhallgatnak a kérdések is – gondoljuk tovább a felkínált ösvényen a verset –, de csak egy pillanatra, „egyetlen szóra”, hogy aztán újra formát, értelmet és metsző élességet öltsenek.

De akkor már a mélyen hívő ember kérdései lesznek, s a bennük megfogalmazott kételyek nem bizonytalanságot, hanem ragaszkodást és a megértéshez méretezett szabadságot testesítik meg."

Thália erdélyi napszámosai címmel interjúkötete 2018-ban került a sepsiszentgyörgyi Tinta kiadó gondozásában az olvasóközönség elé. Ezzel egyidőben az Ének az élőknek kötete is, az Underground kiadónál.

Verseit, cikkeit, interjúit folyamatosan közlik az internetes irodalmi portálok, mint a Hetedik, Hetedhéthatár, Káfé-főnix, Lenolaj, Litera-Túra, Porcelánszív, Deák+kert, valamint a zalai Pannon Tükör művészeti folyóirat.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]