Muse

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
MUSE
Muse logo.svg
A MUSE együttes. Tagok balról jobbra: Matthew Bellamy, Dominic Howard, Chris Wolstenholme
A MUSE együttes. Tagok balról jobbra: Matthew Bellamy, Dominic Howard, Chris Wolstenholme
Információk
Eredet Teignmouth, Devon, Egyesült Királyság
Alapítva 1994
Aktív évek 1997
Műfaj alternatív rock
hard rock
Kiadó Warner Bros. Records
Taste Media
Mushroom Records
A&E Records
Tagok
Matthew Bellamy
Christopher Wolstenholme
Dominic Howard

A MUSE weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Muse témájú médiaállományokat.

A Muse 1994-ben, a Devon megyei Teignmouth-ban alakult angol rockegyüttes. Tagjai Matt Bellamy (ének, gitár, billentyű), Chris Wolstenholme (basszusgitár, háttérvokál) és Dominic Howard (dob).

Miután a Muse aláírt a Maverick Records-hoz, 1999-ben kiadta debütáló albumát, a Showbizt, bemutatva Bellamy falsettóját és melankolikus alternatív rock stílusát. Második albumuk, az Origin of Symmetry (2001) szélesebb hangszereket és romantikus klasszikus hatásokat tartalmazott, és az energikus élő előadások során hírnevet szereztek számukra. Az Absolution (2003) további klasszikus befolyást látott, olyan zeneszámokkal, mint például a "Butterflies and Hurricanes", és ez volt az első öt egymást követő brit album közül.

A Black Holes and Revelations (2006) elektronikus és pop elemeket épített be, olyan kislemezekben, mint például a "Supermassive Black Hole", ezzel is szélesebb nemzetközi sikert hozva. A The Resistance (2009) és a The 2nd Law (2012) a kormányzati elnyomás és polgári felkelés témáit vizsgálta, és a Muse-ot a világ egyik legfontosabb stadiontörvényeként rögzítette. A Rolling Stone kijelentette, hogy a zenekar "stadion-zaklató dalokkal" rendelkezik. Hetedik albumuk, a Drones (2015) volt egy drónharcról, és ezzel visszatértek a keményebb rock hangzáshoz. Nyolcadik albumuk, a Simulation Theory (2018) kiemelkedő szerepet játszott a szintetizátorok területén, és a tudományos fantasztika, szimulációs hipotézis befolyásolta őket.

A Muse számos díjat nyert, köztük két Grammy-díjat, két Brit-díjat, öt MTV Europe Music Awards-ot és nyolc NME-díjat. 2012-ben megkapta az Ivor Novello díjat a nemzetközi eredményekért a brit dalszerzők, zeneszerzők és szerzők akadémia részéről. 2016 júniusa óta több mint 20 millió albumot adtak el világszerte.

Tagok[szerkesztés]

Történet[szerkesztés]

Korai évek (1994-1997)[szerkesztés]

Az 1990-es évek elején a Muse tagjai külön iskolai zenekarokban játszottak a Teignmouth Közösségi Főiskolán. A gitáros Matt Bellamy sikeres meghallgatáson vett részt a dobos, Dominic Howard Carnage Mayhem nevű együttesénél, ezáltal az együttes énekesévé és dalszerzőjévé válva. Ezután Gothic Plague-ra változtatták a banda nevét. Felkérték Chris Wolstenholmet - akkoriban a Fix Penalty dobosát, hogy csatlakozzon hozzájuk basszusgitárosként. Wolstenholm beleegyezett és basszusgitár órákat kezdett venni. Aztán a zenekart Rocket Baby Dollsra nevezték át és fölvették a goth-glam stílust. Ez idő tájt 150 font adományt kaptak a Prince's Trusttól zenekari felszerelés vásárlására.

1994-ben a Rocket Baby Dolls megnyerte egy helyi zenekarok csatája nevű zenei versenyt, miközben felszerelésüket teljesen tönkretették. Bellamy szerint: "Tiltakozásnak, egyfajta nyilatkozattételnek szántuk, tehát amikor ténylegesen nyertünk, akkor az valódi sokk, hatalmas sokk volt. Ezután kezdtük magunkat komolyan venni". A bandatagok fölmondták állásaikat, megváltoztatták a zenekar nevét Muse-ra és elköltöztek Teignmouth-ból. A zenekarnak tetszett az új, rövid név, azt gondolták, hogy jól mutat majd a plakátokon. Mark Beaumont újságíró szerint a zenekar azt akarta, hogy a név tükrözze Matt felfogását, miszerint "Matt úgy érezte, hogy valahogy 'megidézte' ezt a zenekart, ahogyan a médiumok az érzelmi szükségletek idején megidézik az inspiráló szellemeket".

Első EP-k és a Showbiz-album (1998-2000)[szerkesztés]

Néhány évvel a rajongói bázissal való felépítés után a Muse első koncertjeit Londonban és Manchesterben játszották turnéjukat a Skunk Anansie támogatásával. Jelentős találkozót tartottak Dennis Smith-szel, a Sawmills Studio tulajdonosával, amely egy átalakított vízimalomban található Cornwallban. Látta, hogy a három fiú törekszik, megismerte szüleiket, és egy produkciós társaság jövőbeli menedzserét, Safta Jaffery-t, akivel nemsokra rá megalapította a Taste Media lemezkiadót. A találkozó első komoly felvételeihez vezettek, és a Muse EP-t 1998. május 11-én kiadta Sawmills' in-house Dangerous, amelyet Paul Reeve készített. Második EP-jüket, a Muscle Museum EP-t, amelyet szintén a Reeve készített, 1999. január 11-én adták ki. Később 1999-ben a Muse a feltörekvő művész színpadán mutatkozott be a Woodstock '99-ben, Smith-szel és Jaffery-kel írták alá. A második EP sikere ellenére a brit lemezkiadók vonakodtak aláírni a Muse-t. A New York-i CMJ Fesztiválon tett utat követően Nanci Walker, majd a Columbia Records A&R igazgatójával. A Muse az Egyesült Államokba repült, hogy bemutatkozzon a Columbia Records akkori A&R alelnökével, Tim Devine-nel, valamint az amerikai ügyfelekkel. Felvétel Rick Rubin-nal. Ezen utazás alatt, 1998. december 24-én a Muse megállapodást írt alá az amerikai lemezkiadóval, a Maverick Records-al. Amerikából való visszatérésük után a Taste Media üzleteket szervezett a Muse számára különféle lemezkiadókkal Európában és Ausztráliában, lehetővé téve, hogy biztosítják karrierjuket az egyes országokban. John Leckie-t Reeve-vel közösen hozták létre az együttes első albumát, a Showbiz-t (1999). Az album bemutatta a Muse agresszív, mégis melankolikus zenei stílusát, dalszövegekbe foglalva a kapcsolatokat és nehézségeiket, miközben szülővárosukban próbáltak letelepedni.

Origin of Symmetry és a Hullabaloo (2000–2002)[szerkesztés]

Második albumuk, az Origin of Symmetry (2001) elkészítése során a Muse kísérletezett olyan hangszerekkel, mint pl. egyházi orgona, mellotron, állati csontok és egy kibővített dobkészlettel. Bellamy-nak több falsetto, arpeggiált gitár és zongora játéka volt. Bellamy olyan gitárhatásokra hivatkozik, mint Jimi Hendrix és Tom Morello (a Rage Against the Machine-ből), ez utóbbi nyilvánvaló a riff alapú dalokban az Origin of Symmetry és a Bellamy által használt gitár hangmagasság-váltó hatásokban jelenik meg. Az album borítója Anthony Newley és Leslie Bricusse "Feeling Good" című filmjéből készült, melyet különféle közvélemény-kutatásokon szavaztak, az idők egyik legnagyobb borító verziójaként. Kettős A-oldalas kislemezként jelent meg, "Hyper Music / Feeling Good".

Az Origin of Symmetry pozitív értékelést kapott; Az NME elküldte a 9/10 albumot és így írta: "Elképesztő, hogy egy ilyen fiatal együttes olyan örökséggel töltse fel a hagyatékot, mely magában foglalja Cobain és Kafka, Mahler és The Tiger Lillies, Cronenberg és Schoenberg sötétebb látomásait, és szexi, populistát alkotó albumot hozzon." Maverick, a Muse amerikai kiadója nem tekintette Bellamy énekét "rádióbarátnak", és arra kérte a Muse-ot, hogy rögzítse újra a dalt a kiadáshoz. A zenekar visszautasította és elhagyta Maverickot; az albumot csak 2005 szeptemberében adták ki az Egyesült Államokban, miután a Muse aláírt a Warner Bros-nak.

Az Origin of Symmetry a 2000-es évek legnagyobb rockalbumainak listáin jelent meg, mind közvélemény-kutatásokon alapuló, mind publikációs listákon. 2006-ban a Q magazin minden idők 100 legnagyobb albumának 74. számán szerepelt, míg 2008 februárjában az album a 28. számú helyen állt a minden idők legjobb brit albumainak listáján a magazin olvasói által. Kerrang! az albumot a 20. legjobb helyre helyezte a 100 legjobb brit rock albumban! listán. A 21. század 50 legjobb albumának listájának 13. helyén szerepel. Az Acclaimed Music az Origin of Symmetry-t minden idők 1224. legnagyobb albumává sorolja.

2002-ben a Muse kiadta első élő DVD-jét, a Hullabaloo-t, amely a Muse koncertfelvételeit tartalmazza két fellépésük alatt Párizsban, a Le Zenith-ben 2001-ben, és a zenekar dokumentumfilmjét a turnén. Egyidejűleg kiadtak egy dupla albumot, a Hullabaloo Soundtrack-t is, amely B-oldalak összeállítását és egy lemezt tartalmaz a Le Zenith előadásokból származó dalok felvételével. Megjelent egy dupla A oldalú kislemez is, az "In Your World" és a "Dead Star" új dalaival.

2002-ben a Muse jogi fenyegetéssel fenyegette Celine Dionot, amikor Las Vegas-i műsorát "Muse" -nak akarta nevezni, mivel a Muse neve teljes jogi védelemmel szerepelt. Dion 50 000 dollárt ajánlott fel a Muse-nak a jogokért, ám visszavonták, és Dion távozott. Bellamy azt mondta: "Nem akarunk ott állni olyan emberekkel, akik azt gondolják rólunk, Celine Dion támogató együttesei vagyunk."

Diszkográfia[szerkesztés]

Albumok[szerkesztés]

Válogatások[szerkesztés]

  • Hullabaloo Soundtrack (2002)

DVD-k[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Muse
A Wikimédia Commons tartalmaz Muse témájú médiaállományokat.