Munkásfront (Horvátország)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hasonló cikkcímek és megnevezések: Munkásfront (egyértelműsítő lap).
Munkásfront
Adatok
Elnökkollektív vezetés
Alapítva2014. május 9.
Ideológiademokratikus szocializmus
szociális progresszivizmus
munkásjog
szocialista feminizmus
antifasizmus
antiklerikarizmus[1] gazdasági szocializmus
szélsőbaloldali populizmus[2][3]
antimilitarizmus
Politikai elhelyezkedésszélsőbal[4][5]
radikális bal[6][7]
Parlamenti jelenlétSzábor:
1 / 151
Európai pártEurópai Baloldal Pártja
Hivatalos színeivörös és fehér
Horvátország politikai élete
Weboldala

A Munkásfront (horvátul: Radnička fronta, RF) egy demokratikus szocialista és progresszív politikai párt Horvátországban.[8] 2014 májusában[9] a horvátországi munkavállalók, szakszervezetisek, munkanélküliek és diákok politikai kezdeményezéseként alakult, támogatja az antiklerikalizmust[1] az antifasizmust, az antimilitarizmust, az ökoszocializmust, a munkajogokat, a progresszivizmust és a szocialista feminizmust. Egyes baloldali-liberális és trockista (Nemzetközi Szocialista Alternatíva) kritikusok a Podemos és a Sziriza mintájára baloldali populistának minősítik.[3][10]

Története[szerkesztés]

A Munkásfront dolgozók, aktivisták, szakszervezeti aktivisták, munkanélküliek és diákok politikai kezdeményezéseként 2014 májusában alakult meg azzal a céllal, hogy megpróbál felépíteni egy olyan széles bázison alapuló antikapitalista frontot, amely az elnyomottak és a munkájukból élők javára képes a politikai és gazdasági kapcsolatok radikális megváltoztatására.[11] Küldetésének középpontjában a kapitalista rendszer kritikája, és más, hasonló világnézetű pártokkal és platformokkal való együttműködés áll annak érdekében, hogy radikálisan megreformálja rendszert a többség javára.[12]

Az RF három tagjával készített 2014. december 3-iki interjúnak[13] az Indexben való közzététele után az RF jelentős médianyilvánosságra tett szert. Az interjún elhangzottak már 2014. december 9-én szerepeltek a Horvát Rádió és Televízió „Piramida” című műsorának egyik témájaként[14] majd nem sokkal ezután a „Peti dan” című műsorban is téma volt az RF.[15] A „Nedjeljom u dva” című műsorban Dragan Markovina horvát történész szemben a magát baloldaliként feltüntető SDP-vel, amely Markovina szerint veszített, a Munkásfrontot nevezte az egyetlen baloldali lehetőségnek Horvátországban, mely politikai közbeszéd központjába került.[16][17] A horvát politikai színtéren a Munkásfront megjelenését felüdülésként értékelték, mint egy olyan baloldal létrejöttét, amely addig gyakorlatilag nem létezett ezen a színtéren.[16][18] Az állami televízió médiában való megjelenése mellett cikkek jelentek meg a Novi list[18] és a Slobodna Dalmacija[19] újságokban, valamint egy interjú is megjelent Munkásfront egyik tagjával a Novosti[20] és a Lupiga portálokon.[21]

2015. október 3-án a Munkásfront honlapján bejelentették, hogy miután a párt egyik prominens tagja tisztogatási kísérletet tett a párt feloszlott.[22][23] A Munkásfront azonban továbbra is hivatalosan bejegyzett párt[24] maradt, és folytatta tevékenységét, kiadva egy nyilatkozatot, miszerint webhelyét egy, a párt feloszlatására törekvő csoport vette át.[25] Két héttel később a diverzáns csoport egyik tagja megerősítette az eseményeknek azt a verzióját, hogy a párt még mindig létezik, és hogy a weboldalt diverzánsok egy csoportja irányította.[26] Ezt az epizódot követően a Munkásfront részt vett egy zágrábi antiklerikális tüntetésen,[27] majd megpróbált elhelyezni egy Ivica Todorićot[28] (Horvátország leggazdagabb emberét) ábrázoló óriásplakátot, és sikeresen regisztrált a 2015-ös parlamenti választásokra.[29]

A következő hónapokban a párt segített egy antifasiszta tüntetés megszervezésében azon szélsőjobboldali csoportok ellen, akik a horvátországi náci kollaboránst, Ante Pavelićet ünnepelték a Pavelićért tartott templomi misén. A tiltakozást a horvát szélsőjobb hívei támadták meg.[30] Nem sokkal ezután a határokon átnyúló szolidaritási demonstráció keretében szlovén aktivistákkal közösen a Munkásfront megszervezte a horvát-szlovén határ mentén telepített pengés drót első szervezett elvágását. Az akcióról a regionális média széles körben beszámolt.[31] 2016. február 1-jén a Munkásfront a zágrábi Szent Márk téren több mint 1000 résztvevővel tüntetést tartott az új kormány, különösen Zlatko Hasanbegović kulturális miniszter ellen.[32][33][34][35][36][37]

2017 márciusában a Munkásfront bejelentette, hogy koalícióra lép az Új Baloldallal a közelgő helyi választásokra Splitben és Zágrábban.[38] A zágrábi választáson a Munkásfront koalícióban indult a Zágráb a miénk, az Új Baloldal, a Horvátország Fenntartható Fejlődése és a Városért nevű szervezetekkel, amely koalícó 7,64%-os szavazatot és 4 mandátumot szerzett a zágrábi városi közgyűlésben, amelyek közül az egyik a Munkásfronté lett. A spliti választásokon a Munkás Front-Új Baloldal koalíciója a szavazatok 4,36%-át szerezte meg, és nem jutott be a városi közgyűlésbe. A Munkásfront 2018. szeptember 8-án a horvátországi Šibenikben aláírta a kölcsönös együttműködési nyilatkozatot az Új Baloldal, a Horvátország Fenntartható Fejlődése és a Horvát Szocialista Munkáspárt képviselőivel. A Šibeniki Nyilatkozat (horvátul: Šibenska deklaracija) számos kritikát tartalmaz a horvát társadalommal, valamint általában a jelenlegi kapitalista rendszerrel szemben, amelyben az összes aláíró fél egyetértett, és köré csoportosult. A Munkásfront azonban beiktatott egy cikket a dokumentumba, amelyet csak ő írt alá, mivel a többi párt nem találta elfogadhatónak a programja szempontjából. 2018. december 18-án bejelentették, hogy Katarina Peović, a Munkásfront tagja, a zágrábi közgyűlés volt tagja lesz a párt elnökjelöltje a közelgő választásokon. A jelölt hivatalos bemutatására a 2018. január 21-én került sor.[39] 2020 májusában a Munkásfront csatlakozott a Zöld–Baloldal Koalícióhoz a 2020-as horvát parlamenti választáson, amelyen együtt 7 mandátumot szereztek a parlamentben, a VIII. választókerületben Katarina Peović vezette a listát. 2020 decemberében a Munkásfrontot a többi párttal fennállt konfliktusok miatt kizárták a Zöld–Baloldal Koalícióból. A kizárás fő oka az volt, hogy a többi párt nem volt hajlandó támogatni Peović fiumei polgármesterjelöltségét.[40]

Ideológia[szerkesztés]

A Munkásfrontot a horvát média a spanyol Podemosszal és a görög Szirizával hasonlította össze.[41][42][43][44]

„A 21. század demokratikus szocializmusa” (horvátul: Demokratski socijalizam 21. stoljeća) című, az elnökválasztások során támogatott politikai program viszonylagos sikere után, amely erőteljes ihletet merített Bernie Sanders és Jeremy Corbyn programjaiból, ismét felhasználták a közelgő parlamenti választásokra. A pártnak a 8. választási kerületben induló egyik jelöltje, Ljiljana Nikolovska a „Glas Istre” nevű helyi híroldalnak adott interjújában így jellemezte a demokratikus szocializmust:

„Nem a szocializmust vallom, inkább a skandináv vagy új-zélandi típusú modern demokratikus szocializmust, amelyet minden fejlett országban megfigyelhetünk a szabályozott magántőkével és a szociáldemokráciával kombinálva, ahol az egészséges társadalom, vagyis a többség, elsőbbséget élvez.”

A párt a mai Horvátországot nem tekinti teljesen független országnak, az országot Horvátország Nyugat-Európához fűződő kedvezőtlen gazdasági kapcsolata miatt kvázi gyarmatnak minősíti, ugyanakkor dicséri a szocialista Horvátországot azért, mert magasabb szintű volt a függetlenség. A függetlenség elvesztéséért Franjo Tuđmant hibáztatja.[45] Ugyanakkor kijelentette, hogy míg a Horvátországi Kommunisták Szövetségében voltak „pozitív elemek”, az RF kritikus volt a párttal szemben, mivel szerintük csak egy „felvilágosult elitet” képviselt, szemben a párttagok „demokratikus” tömegével.[46]

A Munkásfront célja, hogy széles, progresszív fronttá váljon, amely a politikai, gazdasági és társadalmi viszonyok radikális megváltoztatására törekszik, miközben harcol a dolgozók és az elnyomottak jogaiért. Különféle „progresszív harcokat” próbál koordinálni – harc a munkások jogaiért és a gazdasági demokráciáért, antikapitalizmus, antifasizmus, harc a nők és LMBT jogokért, az ökológia stb.[41][47][48] Noha a párt azon véleményének adott hangot, hogy a nacionalizmus nem eleve rossz, mégis kritikusan értékeli a horvát vezetők általa „revizionista nacionalizmusnak” tartott felfogását, amelyet a második világháború alatti népirtásban megnyilvánuló szélsőségekhez köt.[49][50]

A párt kategorikusan elutasítja az 1990-es években Horvátországban végrehajtott privatizációt, mivel a folyamatot az akkori horvát törvényekkel összeegyeztethetetlennek, valamint társadalmi igazságtalanságnak tartja. Célul tűzte ki az összes olyan privatizáció visszavonását, amelyben „szabálytalanságok” voltak.[49][51][52] A párt kijelentette, hogy bár nem ellenzi az „egységes Európa” eszméjét, ellenzi az Európai Uniót azon az alapon, hogy szerinte a szervezet neoliberális gazdaságpolitikát érvényesít Európában, amely szerinte mind magukon a tagállamokon belül, mind a tagállamok között tapasztalható a gazdasági egyenlőtlenség oka.[53] Az RF ellenzi Horvátország NATO-tagságát, amelyet az amerikai imperializmushoz köthetőnek tart.[49][53] Támogatja a volt Jugoszlávia országaival való együttműködést, és kifejezetten elítélte a HDZ bosznia-hercegovinai szerepvállalását, amelyet politikai patronálásnak, más szóval „klientelizmusnak” minősít.[53] Ellenzi a szerbek és horvátok rivalizálását és szétválását, amiért a jobboldalt hibáztatja.[46][54] A Horvátországra nehezedő bevándorlási nyomásért az RF a kapitalizmus okozta egyenlőtlen nemzeti fejlődést okolja. Ellenzi a bevándorlás elleni katonai intézkedéseket, mivel úgy véli, hogy ezzel Horvátország csak „katonai tartománnyá” válik, amely a nemzet függetlensége árán is megvédi az EU határait.[45]

Választási eredmények[szerkesztés]

Horvát parlamenti választások
Választás Szavazatok száma Szavazatok aránya Mandátumok száma Parlamenti szerepe
2015 6194 0,41% 0 nem jutott be
2020 116480 6,99% 1 ellenzék
Európai parlamenti választások
Választás Szavazatok száma Szavazatok aránya Mandátumok száma
2019 2622 0,24% 0

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Klerikalizacija hrvatske vojske i policije, Radnička fronta
  2. ↑ A Socialist Approach to the Elections. International Socialist Alternative, 2020. június 29.
  3. ↑ a b How the Workers' Front abandoned socialism / Kako je Radnička fronta odustala od socijalizma. Libertarijanska ljevica, 2020. július 3. Radnička fronta
  4. ↑ Croatian Parliament Dissolved Ahead of Summer Elections (amerikai angol nyelven). Balkan Insight , 2020. május 18. (Hozzáférés: 2020. augusztus 5.)
  5. ↑ Conservatives Win Croatia Election, First Results Show (angol nyelven). Balkan Insight , 2020. július 5. (Hozzáférés: 2020. augusztus 5.)
  6. ↑ „No Sunshine for Seasonal Workers on Croatia's Coast”, Balkan Insight, 2018. augusztus 10. (Hozzáférés: 2020. július 7.) 
  7. ↑ Euroscepticism as a Transnational and Pan-European Phenomenon: The Emergence of a New Sphere of Opposition (angol nyelven). Routledge, 132. o. (2016). ISBN 9781317422501 
  8. ↑ Radnička fronta i službeno registrirana kao politička stranka (horvát nyelven)
  9. ↑ Osnovana inicijativa za stvaranje radničke partije (croatian nyelven)
  10. ↑ A Socialist Approach to the Elections. International Socialist Alternative, 2020. június 29.
  11. ↑ O Radničkoj fronti. [2020. június 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. május 25.)
  12. ↑ The left is rising again in Croatia: an interview with Demian Vokši (angol nyelven)
  13. ↑ Osnovana Radnička fronta: "Ako treba, spremni smo i za revoluciju". Index.hr, 2014. december 3.
  14. ↑ Piramida, 9.12.2014.. HRT, 2014. december 9. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. május 25.)
  15. ↑ Peti dan, 12.12.2014.. HRT, 2014. december 12. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. május 25.)
  16. ↑ a b Nedjeljom u 2: Dragan Markovina, 14.12.2014.. HRT, 2014. december 14. [2014. december 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. május 25.)
  17. ↑ Markovina: U Tuđmanovom naslijeđu nema ničeg pozitivnog. Index.hr, 2014. december 14.
  18. ↑ a b Darko Pajić: Radnička fronta – tko konta, konta. Novi list, 2014. december 6. [2017. november 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. május 25.)
  19. ↑ Damir Pilić: SYRIZA, Podemos, Radnička fronta. Slobodna Dalmacija, 2014. december 6.
  20. ↑ Da, mi želimo ukinuti kapitalizam. Novosti, 2014. december 13.
  21. ↑ ĐONOM PO RADNIČKOJ FRONTI: Vi niste radnici, vi ste uhljebi, jugonostalgičari i politički padobranci. Lupiga, 2014. december 12.
  22. ↑ Priopćenje o raspuštanju Radničke fronte, 2015. október 3.
  23. ↑ Radnička fronta više ne postoji, 2015. október 3. [2015. december 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 29.)
  24. ↑ Registar političkih stranaka u Republici Hrvatskoj (horvát nyelven). [2019. január 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 29.)
  25. ↑ Radnička fronta: Ne raspadamo se, hakirala su nas četvorica članova (horvát nyelven). Slobodna Dalmacija
  26. ↑ U Radničkoj fronti došlo je do čistke, stiže nova stranka (horvát nyelven). [2018. november 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 29.)
  27. ↑ Stotinjak građana prosvjedovalo protiv Vatikanskih ugovora (horvát nyelven)
  28. ↑ Radnička fronta: Cenzuriran nam je plakat s Todorićem! (horvát nyelven)
  29. ↑ IZBORI ZA ZASTUPNIKE U HRVATSKI SABOR 2015. – KANDIDATURA (horvát nyelven). [2016. január 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 29.)
  30. ↑ RADNIČKA FRONTA: Održan prosvjed zbog misa zadušnica za Pavelića (horvát nyelven). Nacional
  31. ↑ Croatian & Slovenian Activists Met to Cut Border Fence
  32. ↑ Protivnici Vlade popunili Markov trg: "Ostavka! Ostavka!" pod Vladinim prozorom (horvát nyelven). Novi List
  33. ↑ "Traitors" protest held in downtown Zagreb. EBL News. [2021. augusztus 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 29.)
  34. ↑ Croatian "Traitors" Organize a Protest Against New Government. total-croatia-news.com. [2018. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 29.)
  35. ↑ Croatian 'Traitors' Defy New War Veterans Minister. Balkan Insight
  36. ↑ Održan prosvjed "izdajnika" protiv retorike ministra kulture Zlatka Hasanbegovića (horvát nyelven). HRT
  37. ↑ Preko 1000 "izdajnika" okupiralo Markov trg, Vladi poručili: Ostavka! Ostavka! (horvát nyelven). Index.hr
  38. ↑ Radnička fronta i Nova ljevica zajedno na izborima u Zagrebu (croatian nyelven)
  39. ↑ Radnička fronta kandidirat će Katarinu Peović za predsjednicu (croatian nyelven). Večernji list, 2018. december 18. (Hozzáférés: 2018. december 18.)
  40. ↑ Zebić, Enis: Uspon pa pad Zeleno-lijeve koalicije u Hrvatskoj (szerbhorvát nyelven). Radio Slobodna Evropa, 2020. december 9. (Hozzáférés: 2023. február 5.)
  41. ↑ a b The formation of the Workers' Front (Croatia): "Revolution, if necessary". LeftEast, 2014. december 10.
  42. ↑ I mi možemo! (horvát nyelven). Novi List
  43. ↑ Radnička fronta – Radnička fronta – tko konta, konta (horvát nyelven). Novi List. [2017. november 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 29.)
  44. ↑ Damir Pilić: SYRIZA, Podemos, Radnička fronta (horvát nyelven). Slobodna Dalmacija
  45. ↑ a b Učestala pitanja i odgovori - Radnička fronta. radnickafronta.hr . (Hozzáférés: 2019. december 24.)
  46. ↑ a b KATARINA PEOVIĆ O NASILJU U ZEMLJI: 'Srbi danas u Hrvatskoj igraju ulogu Židova. Zašto radimo na takvom odvajanju Srba i Hrvata?' (horvát nyelven). Net.hr , 2019. szeptember 4. [2019. december 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. december 24.)
  47. ↑ The left is rising again in Croatia: an interview with Demian Vokši. LeftEast
  48. ↑ Workers Front – About. [2014. december 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 29.)
  49. ↑ a b c KANDIDATKINJA ZA PREDSJEDNICU REPUBLIKE: 'Crtanje srpa i čekića na Tuđmanovom kipu je otpor nacionalizmu' (horvát nyelven). Net.hr , 2019. január 21. [2019. december 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. december 24.)
  50. ↑ Kapitalizam, nacionalizam i religija (horvát nyelven). Radnička fronta . (Hozzáférés: 2019. december 24.)
  51. ↑ Društvena imovina - Radnička fronta. radnickafronta.hr . (Hozzáférés: 2019. december 24.)
  52. ↑ DRŽAVA TREBA PREUZETI UPRAVLJANJE ULJANIKOM? Radnička fronta smatra da se ni u kojem slučaju ne smije ponoviti situacija s privatizacijom banaka (horvát nyelven). Net.hr , 2018. szeptember 23. [2019. december 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. december 24.)
  53. ↑ a b c Vanjska politika i međunarodni odnosi - Radnička fronta. radnickafronta.hr . (Hozzáférés: 2019. december 24.)
  54. ↑ I RADNIČKA FRONTA O OLUJI: Prokomentirali Thompsona i desničare. Dnevno.hr , 2019. augusztus 5. (Hozzáférés: 2019. december 24.)

Külső hivatkozások[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Munkásfront_(Horvátország)&oldid=26975231”