Európai Baloldal Pártja

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Európai Baloldal Pártja

Logo Europaeische Linkspartei.png
Adatok
Elnök Heinz Bierbaum
Frakcióvezető Gabriele Zimmer

Alapítva 2004. május 8-9.
Székház Square de Meeûs 25,
1000 Brüsszel, Belgium

Ideológia demokratikus szocializmus
euroszkepticizmus
Kisebbség:
kommunizmus
Politikai elhelyezkedés Baloldal
EP-frakció Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal
Weboldala

Az Európai Baloldal Pártja (EBP, angol rövidítéssel PEL), vagy Európai Baloldal egyike az Európai Unió pártjainak, ami összefogja az uniós és azon kívüli európai demokratikus szocialista[1] és kommunista[1] pártokat. Az EBP-t 2004 május 8-9-én alapították Rómában.[2] Az tagpártok megválasztott képviselői a Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal (GUE/NGL) frakcióban foglalnak helyet az Európai Parlamentben.

Számos tag és megfigyelő párt részt vesz a radikálisabb Európai Antikapitalista Baloldalban. Ezt még az EBP előtt alapították és a tagság nagy része részt szokott venni az Új Európai Baloldali Fórum (NELF) találkozóin.[3]

A jelenlegi elnök a német politikus és közgazdász Heinz Bierbaum.[4] A négy alelnök: Maite Mola, Margarita Mileva, Paolo Ferrero és az EBP korábbi elnöke Pierre Laurent. A svájci Brigitte Berthouzoz az EBP kincstárnoki tisztségét tölti be.[5]

2016 decemberében a Európai Baloldal Pártjának 27 tagpártja, 8 megfigyelője és 3 partnere volt 25 európai országból.

Magyarországról a Magyarországi Munkáspárt 2006 - Európai Baloldal tagi, illetve a Táncsics - Radikális Balpárt partneri viszonyt tart fent.

Tágság[szerkesztés]

Tagpártok[szerkesztés]

Ország Név (erdeti nyelven) Név (magyarul)
Ausztria Kommunistische Partei Österreichs Osztrák Kommunista Párt
Belarusszia Беларуская партыя аб'яднаных левых «Справядлівы сьвет» Belarusz Baloldali Párt "Egy Igazságos Világ"[6]
Bulgária Българската левица Bolgár Baloldal[7]
Csehország Strana demokratického socialismu Demokratikus Szocializmus Pártja (Csehország)
Dánia Enhedslisten – De Rød-Grønne Vörös-Zöld Szövetség[8]
Egyesült Királyság Left Unity Egységes Baloldal[9]
Észtország Eestimaa Ühendatud Vasakpartei Észt Egyesült Balpárt
Finnország Suomen Kommunistinen Puolue Finnország Kommunista Pártja
Finnország Vasemmistoliitto Baloldali Unió
Franciaország Parti communiste français Francia Kommunista Párt
Görögország Συνασπισμός Ριζοσπαστικής Αριστεράς Radikális Baloldal Koalíciója
Luxemburg Déi Lénk A Baloldal
Magyarország Európai Baloldal Magyarországi Munkáspárt 2006 - Európai Baloldal[6]
Moldova Partidul Comuniștilor din Republica Moldova Moldovai Köztársaság Kommunistáinak Pártja
Németország Die Linke Baloldali Párt (Németország)
Olaszország Partito della Rifondazione Comunista Kommunista Újraalapítás Pártja
Portugália Bloco de Esquerda Baloldali Blokk
Románia Partidul Socialist Român Román Szocialista Párt
Spanyolország Izquierda Unida Egyesült Baloldal (Spanyolország)
Spanyolország Partido Comunista de España Spanyol Kommunista Párt
Spanyolország Esquerra Unida i Alternativa Egységes és Alternatív Baloldal
Svájc Partei der Arbeit der Schweiz Svájci Munkapárt
Törökország Sol Parti Baloldali Párt[10]

Megfigyelő pártok[szerkesztés]

Ország Név (eredeti nyelven) Név (magyarul)
Ciprus Ανορθωτικό Κόμμα Εργαζόμενου Λαού Progresszív Munkáspárt
Csehország Komunistická strana Čech a Moravy Csehország és Morvaország Kommunista Pártja
Észak-Ciprus Yeni Kıbrıs Partisi Új Ciprus Párt[11]
Észak-Ciprus Birleşik Kıbrıs Partisi Egyesült Ciprus Párt[12]
Olaszország Sinistra Italiana Olasz Baloldal
Szlovákia Komunistická strana Slovenska Szlovákia Kommunista Pártja

Partner pártok[szerkesztés]

Ország Név (eredeti nyelven) Név (magyarul)
Ausztria Der Wandel Változás
Franciaország Ensemble Együtt (Franciaország)
Franciaország République et socialisme Köztársaság és Szocializmus
Németország Marxistische Linke Marxista Baloldal
Magyarország Táncsics Táncsics - Radikális Balpárt
Egyesült Királyság Democratic Left Scotland Demokratikus Baloldal Skócia

A tag és megfigyelő pártok mellett, magánszemélyek is lehetnek tagjai a pártnak.[13]

Korábbi tagok[szerkesztés]

Ország Név (eredeti nyelven) Név (magyarul)
Belgium Kommunistische Partij Kommunista Párt (Flandria) Megszűnt pártként működni 2009-ben, 2013 óta nincs tagként nyilvántartva
Belgium Parti Communiste de Belgique Belgium Kommunista Pártja A kilépésről a párt 2018. július 30-i kongresszusán hoztak határozatot
Franciaország Gauche unitaire Egységes Baloldal (Franciaország) Egyesült a Francia Kommunista Párttal 2015 őszén
Franciaország Parti de Gauche Baloldali Párt (Franciaország) 2018 július 1-jén kilépett az EBP-ből
Görögország Ανανεωτική Κομμουνιστική Οικολογική Αριστερά Megújuló Kommunista Zöld Baloldal Egyesült a Szirizával 2003-ban
Magyarország Magyar Kommunista Munkáspárt Magyar Munkáspárt 2009 május elsején lépett ki
Németország Deutsche Kommunistische Partei Német Kommunista Párt 2016 február 27-én megszüntette a megfigyelői státuszát
Olaszország Partito dei Comunisti Italiani Olasz Kommunisták Pártja Átnevezték Olaszország Kommunista Pártjára 2014 decemberében
Olaszország L'Altra Europa Másik Európa Feloszlott 2019-ben, ami azt jelenti, hogy megszűnt a megfigyelői státusza
Lengyelország Młodzi Socjaliści Fiatal Szocialisták (Lengyelország) Feloszlott 2015-ben, ami azt jelenti, hogy megszűnt a megfigyelői státusza

Kongresszusok[szerkesztés]

A párt első kongresszusára 2005 október 8-án került sor Athénban, ami során megszületett az Európai Baloldal Athéni Nyilatkozata. A második kongresszus 2007 november 23-a és 25-e között zajlott Prágában. A harmadik kongresszusra 2010 december 2-a és 5-e között Párizsban került sor. A negyedik kongresszus 2013 december 13 és 25 között Madridban zajlott. Az ötödik kongresszusra 2016 december 16 és 18 között Berlinben került sor, ahol a német politikust és ügyvédet, Gregor Gysit választották az EBP új elnökének.

Vezetőség[szerkesztés]

Elnökök: Fausto Bertinotti (2004–2007), Lothar Bisky (2007–2010), Pierre Laurent (2010–2016), Gregor Gysi (2016–2019), Heinz Bierbaum (2019-től)

Frakcióvezetők az Európai Parlamentben: Francis Wurtz (2004–2009), Lothar Bisky (2009–2012), Gabriele Zimmer (2012–től)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Wolfram Kaiser – Jürgen Elvert: Introduction. 1–8. o. ISBN 978-0-203-68486-3 Hozzáférés: 2020. jún. 27.  
  2. Hudson, Kate, 1958-: The new European left : a socialism for the twenty-first century? 2012. ISBN 978-1-137-26511-1 Hozzáférés: 2020. jún. 27.  
  3. Richard Dunphy – Luke March: The origins and emergence of the European Left Party. 2019–12–13. ISBN 978-1-5261-4448-5 Hozzáférés: 2020. jún. 27.  
  4. Sunday: European Left Party elects Die Linke's Heinz Bierbaum as new president (angol nyelven). Morning Star, 2019. december 15. (Hozzáférés: 2020. június 27.)
  5. 2e-observatoire.com. [2019. november 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. december 25.)
  6. a b EUROPEAN LEFT: EL elects new President and Vice-Chairpersons. web.archive.org, 2010. december 13. (Hozzáférés: 2020. június 27.)
  7. EUROPEAN LEFT: Executive board met in Luxembourg: Countdown to the Congress. web.archive.org, 2011. június 13. (Hozzáférés: 2020. június 27.)
  8. EUROPEAN LEFT: EL elects new President and Vice-Chairpersons. web.archive.org, 2010. december 13. (Hozzáférés: 2020. június 27.)
  9. "We will be part of the Party of the European Left group, which includes SYRIZA in Greece and Die Linke in Germany, and calls for a radically different type of European integration." Betzien, Jody (28 April 2014). "Britain: Left Unity spokesperson on challenges in building a new party" Green Left Weekly. Retrieved 26 May 2014.
  10. Approved as a full member by the Executive Board of the PEL in May 2007. The decision was ratified by PEL's 2nd congress.
  11. Approved in observer status by the Executive Board of the PEL in Geneva in October 2009. "Welcome to four New Members!" Party of the European Left. 25 October 2009.
  12. Approved in observer status by the Executive Board of the PEL in Luxembourg in September 2010. "Executive board met in Luxembourg: Countdown to the Congress" Party of the European Left. 15 September 2010. Archived from original on 13 June 2011. Retrieved 13 October 2010.
  13. "EL statute, article six" . european-left.org. Archived from the original on 8 September 2013.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Party of the European Left című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.