Ugrás a tartalomhoz

Melles Béla

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Melles Béla
Született1891. június 28.
Baja
Elhunyt1939. február 4. (47 évesen)[1][2]
Budapest[3][4]
Állampolgárságamagyar
HázastársaLange Mária
SzüleiMelles Károly
Teichner Krisztina
Foglalkozása
Halál okakoszorúér-elzáródás
SírhelyeFiumei Úti Sírkert (9/2. parcella, 1. sor, 29/30. sírhely)
Zenei pályafutása
EgyüttesMelles-vonósnégyes
Kapcsolódó együttes(ek)Waldbauer–Kerpely-vonósnégyes
Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara
Hangszerhegedű
A Wikimédia Commons tartalmaz Melles Béla témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Sírja a Fiumei Úti Sírkertben

Melles Béla (Baja, 1891. június 28.[5][6]Budapest, 1939. február 4.) hegedűművész, a budapesti Opera zenekarának hangversenymestere, a Zeneakadémia tanára. Vonósnégyese Európa-szerte ismert volt.

Élete

[szerkesztés]

Melles Károly és Teichner Krisztina fiaként született, 1891. július 16-án keresztelték a bajai belvárosi római katolikus templomban. Eredetileg mérnöknek készült, de a zeneművészet felé fordult. Hegedűtanulmányait Grünfeld Vilmosnál kezdte. Az első világháború kitöréséig nyaranta visszajárt szülővárosába koncertezni.[7] A „nagy háborúban” orosz hadifogságba került, ebből szabadulva Szentpétervárott Auer Lipótnál és Alekszandr Glazunovnál képezte tovább magát.

Magyarországra visszatérve az Operaház zenekarának hangversenymestere lett 1921-től haláláig.[8] Ugyanebben a rangban volt a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarában, mellette a társaság titkára is volt az 1927 és ’34 közötti időszakban.

Játszott a Waldbauer–Kerpely-vonósnégyesben, 1922-ben megalakította saját vonósnégyesét, ami – gyakori tagcsere mellett – 1926-tól rendszeresen koncertezett Európa jelentős zenei központjaiban. 1932. május 27-én Mozart Sinfonia Concertante hegedűre, brácsára és zenekarra c. művének szólistája volt a Rádió műsorában (a brácsaszólamot Gáti István játszotta, Dohnányi Ernő vezényelt).[9]

Az 1930-as években képzett, fiatal muzsikusokból létrehozta az Állástalan Zenészek Szimfonikus Zenekarát, ezt maga vezényelte, komolyzenét és igényes könnyűzenét egyaránt játszottak a Magyar Rádióban.[10] (Halála után Vincze Ottó vette át az irányítást, egészen 1942-ig.[11])

1936-ban kinevezték a zenekari gyakorlat és a vonósjáték rendes tanárává a Zeneakadémián.

Védett sírja a Fiumei Úti Sírkertben található [9/2-1-29/30].

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC09732/10339.htm, Melles Béla, 2017. október 9.
  2. FamilySearch Historical Records. (Hozzáférés: 2021. július 24.)
  3. Petőfi Irodalmi Múzeum névtér, 2020. június 18., PIM79156
  4. FamilySearch Historical Records. (Hozzáférés: 2023. november 19.)
  5. A baja-belvárosi róm. kat. plébánia keresztelési anyakönyve, 305/1891. folyószám.
  6. Egyes forrásokban tévesen június 26.
  7. Gál Zoltán: Baja város zenei nevelés- és művelődéstörténete (1800-tól napjainkig). Bölcsészdoktori értekezés. Szeged, 1984. 68. l.
  8. A budapesti Operaház 100 éve. Szerk. Staud Géza. Budapest, 1984. Zeneműkiadó. 527. l. ISBN 9633305241
  9. Sz. Farkas Márta: Ki játszott Dohnányit a budapesti Rádió I-en 1932-ben? Esettanulmány. 2004. 71. l. 19. jegyzet
  10. 1932-ben már biztosan létezett a zenekar, mert szerepeltek a Magyar Rádióban. (Sávoly Tamás: Dohnányi Ernő működése a Magyar Rádióban a Rádióélet című hetilap alapján. IV. rész: 1934–1936. 2007; Sz. Farkas Márta: Ki játszott Dohnányit a budapesti Rádió I-en 1932-ben? Esettanulmány. 2004.)
  11. Vincze Ottó adatlapja a Nemzeti Örökség Intézetének oldalán.

Források

[szerkesztés]