Melles Béla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Melles Béla
Született 1891. június 28.
Baja
Elhunyt 1939. február 4. (47 évesen)
Budapest
SzüleiMelles Károly
Teichner Krisztina
Foglalkozása hegedűművész, karmester, zenetanár
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Zenei pályafutása
Együttes Melles-vonósnégyes
Kapcsolódó együttes(ek) Waldbauer–Kerpely-vonósnégyes
Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara
A Wikimédia Commons tartalmaz Melles Béla témájú médiaállományokat.
Melles Béla sírja a Fiumei Úti Sírkertben

Melles Béla (Baja, 1891. június 28.[1][2]Budapest, 1939. február 4.) hegedűművész, a budapesti Opera zenekarának hangversenymestere, a Zeneakadémia tanára. Vonósnégyese Európa-szerte ismert volt.

Élete[szerkesztés]

Melles Károly és Teichner Krisztina fiaként született, 1891. július 16-án keresztelték a bajai belvárosi római katolikus templomban. Eredetileg mérnöknek készült, de a zeneművészet felé fordult. Hegedűtanulmányait Grünfeld Vilmosnál kezdte. Az első világháború kitöréséig nyaranta visszajárt szülővárosába koncertezni.[3] A „nagy háborúban” orosz hadifogságba került, ebből szabadulva Szentpétervárott Auer Lipótnál és Alekszandr Glazunovnál képezte tovább magát.

Magyarországra visszatérve az Operaház zenekarának hangversenymestere lett 1921-től haláláig.[4] Ugyanebben a rangban volt a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarában, mellette a társaság titkára is volt az 1927 és ’34 közötti időszakban.

Játszott a Waldbauer–Kerpely-vonósnégyesben, 1922-ben megalakította saját vonósnégyesét, ami – gyakori tagcsere mellett – 1926-tól rendszeresen koncertezett Európa jelentős zenei központjaiban. 1932. május 27-én Mozart Sinfonia Concertante hegedűre, brácsára és zenekarra c. művének szólistája volt a Rádió műsorában (a brácsaszólamot Gáti István játszotta, Dohnányi Ernő vezényelt).[5]

Az 1930-as években képzett, fiatal muzsikusokból létrehozta az Állástalan Zenészek Szimfonikus Zenekarát, ezt maga vezényelte, komolyzenét és igényes könnyűzenét egyaránt játszottak a Magyar Rádióban.[6] (Halála után Vincze Ottó vette át az irányítást, egészen 1942-ig.[7])

1936-ban kinevezték a zenekari gyakorlat és a vonósjáték rendes tanárává a Zeneakadémián.

Védett sírja a Fiumei Úti Sírkertben található [9/2-1-29/30].

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]