Megyik János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Megyik János
Megyik János.jpg
Született 1938. október 8. (79 éves)
Szolnok
Állampolgársága magyar
Foglalkozása szobrász
Kitüntetései
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Megyik János témájú médiaállományokat.

Megyik János (Szolnok, 1938. október 8. –) magyar szobrász, a neoavantgárd képzőművészet jeles képviselője. Művészetének lényegét a független, szubjektív, költői geometria jelenti.

Az Élettudományi Intézet Könyvtárának kapuzata ősszel
Debrecen (2005)

Életútja[szerkesztés]

A csehszlovákiai Rév-Komáromban tanult festészetet Harmos Károlytól 1950-1954 között. Budapestre költözött, s beiratkozott a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumba. 1956-ban Bécsbe emigrált, 1956-61 közt a bécsi Képzőművészeti Akadémián tanult, ahol R. Ch. Andersen, J. Dobrowsky és H. Boeckl voltak a mesterei. A bécsi Iparművészeti Akadémián szerzett diplomát. Csaknem tíz éven keresztül (1969-1978) formatervezéssel is foglalkozott.

1987-ben járt tanulmányúton New Yorkban, jóval később (1999) már az MTA ösztöndíjával ment Rómába. 1997 óta leginkább a Somogy megyei Kötcsén alkot. 2008 óta a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Képző- és Iparművészeti Osztályának rendes tagja.

Munkássága[szerkesztés]

1963 óta a táblakép struktúrájának modellezésével (a táblakép mint térbeli modell és mint háromdimenziós tárgy) és a látás reflexiójával (perspektíva) foglalkozott, művészetét a geometrikus absztrakció határozta meg. 1972-ben a Magyar Műhely első konferenciáján Bujdosó Alpárral együtt felolvasta A semmi konstrukciója című tanulmányát Marly-le-Roi-ban.

Térkoncepcióját fémszobrokban valósította meg, később áttért a faanyag használatára, sőt alkotásait épülettervekre is kiterjesztette. 1977-ben elkezdte készíteni fakonstrukcióiról fotogramjait. Alkotásai a térbeliségnek olyan problémáit vetik fel, amelyek a festészet, a szobrászat és az építészet területén egyaránt megjelennek.

A 2010-es évtized elején (2010. november 26.2011. január 30.) látható Megyik János életmű-kiállítása a budapesti Ludwig Múzeumban, bemutatva azon műnemek sokféleségét, melyekkel élete során foglalkozott, festményeit, rajzait, pálcikakonstrukcióit, fotogramjait, az 1990-es évek kartonreliefjeit, s a 2000-es évek acéllemezeit.[1]

Kiállítások, közgyűjtemények[szerkesztés]

1965 óta kiállítóművész, 1956-os emigrációja miatt pályája kezdetén nyugat-európai tárlatokon szerepelt, de az 1970-es évek közepétől hazai csoportos kiállításokra is eljutott, mondhatni ekkortól már az egész mai Európai Unió területén kiállított Madridtól Bukarestig. Műveit számos külföldi és hazai közgyűjtemény őrzi, köztük az Albertina Múzeum Bécs; Hamburger Kunsthalle, Hamburg; Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár; Janus Pannonius Múzeum, Pécs; Kupferstichkabinett, Hamburg; Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Budapest; Museum Moderner Kunst, Bécs; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest; Szépművészeti Múzeum, Budapest.

Irodalom tőle és róla (válogatás)[szerkesztés]

  • Bujdosó Alpár - Megyik János: A semmi konstrukciója, Magyar Műhely, 1974/43-44.
  • Moravánszky Ákos: Alaprajz és geometria : Megyik János konstrukcióiról, Magyar Építőművészet, 1981/6.
  • Beke László: Geometria, művészet, kontempláció. Beszélgetés Megyik Jánossal, Mozgó világ, 1982/12.
  • Andrási Gábor: Élő geometria, Művészet, 1984/4.
  • Esterházy Péter: Der Schlachtenmaler / A csataképfestő, János Megyik, Holzkonstruktionen, Fotogramme, Zeichnungen, (kat. bev., Museum Moderner Kunst, Bécs, 1988., Műcsarnok)
  • Andrási Gábor: Festői térkísérletek - A perspektíva változásai. Megyik János kiállításáról és Karátson Gábor könyvéről, Új Művészet, 1994/5.
  • Bujdosó Alpár: Megyik Jánosról. MADI art periodical, 2004, No6
Megyik János kapuzata nyáron

Díjak, elismerések (válogatás)[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Megyik János életmű kiállítása i.m.

Források[szerkesztés]

  • Kortárs magyar képzőművészeti lexikon. 2. köt. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 2000. Megyik János lásd 756-757. p. ISBN 9638477458

Külső hivatkozások[szerkesztés]