Neoplaszticizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Mondrian hatását mutató mű
Piet Mondrian: Le Néo-Plasticisme (1920)

A neoplaszticizmus a geometrikus absztrakció egyik legjelentősebb ága. Piet Mondrian a kubizmusból fejlesztette ki, és ő nevezte el, de már 1913-ban jelen volt. Mivel a világ tarkaságában egységet keresett, ezt odáig fejlesztette, hogy művészetében végül szembeállította a dinamikus és statikus erőket. A sík felület, a vízszintes és függőleges vonalak, a fehér, a fekete és a vörös, a kék és a sárga kontrasztjára alapozta. Ezekben az elemekben szeretné megtalálni mindenki számára a közös nyelvet. Művészeti eljárása nélkülöz minden egyéni kifejezést, olyan szépséget kutat, ami nem az egyéni tudatot fejezné ki. Minden egyedi formában a zűrzavart látja.

Története[szerkesztés]

Az első világháború idején, 1917-ben egy művészcsoport, melyhez Mondrian is tartozott, Hollandiában Theo van Doesburg által De Stijl néven folyóiratot indított, s ebben festők, szobrászok és építészek fejtették ki művészetszemléletüket, Modrian a Le Néo-Plasticisme c. esszéjében.

Bútorban, a grafikai, keramikai és fémműves design terén egyszerű és funkcionális formák jöttek létre, melyek belekerültek a 20. század vizuális nyelvébe, és a székek, padok, edények, lámpák, textíliák, reklámok, és tipográfia szabványos formáivá váltak.

Épülettervek Van Doesburgtól[szerkesztés]

Theo van Doesburg aritmetikus festményei[szerkesztés]

Piet Mondrian által inspirált művek, utánérzések[szerkesztés]

Ipari formatervek Van Doesburgtól[szerkesztés]

Művészek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • A századvég és a századelő. (Historia del Arte. Tomo IX.) Budapest : Corvina, 1988. A geometrikus absztrakció lásd 213-239. p. ISBN 963-13-2393-5
  • Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.