Marisol (színművész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Marisol
SzületettJosefa Flores González
1948. február 4. (76 éves)[1][2]
Málaga
MűvésznevePepa Flores
ÁlneveMarisol
Állampolgárságaspanyol
Nemzetiségespanyol
Házastársa
Élettársa
Gyermekei
  • María Esteve
  • Celia Flores
  • Tamara Esteve
Foglalkozása
Színészi pályafutása
Aktív évek1960 - 1985
Tevékenységszínész, énekes
Díjai
Goya-díjak
Tiszteletbeli Goya-díj (2020)
A Wikimédia Commons tartalmaz Marisol témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Josefa Flores González (Malága, 1948. február 4. –) , művésznevein Marisol vagy Pepa Flores egy spanyol énekesnő, színésznő, akinek pályafutása az 1960-as években gyerekszínészként kezdődött, majd 1985-ben ért véget, amikor hátat fordított a rivaldafénynek.

Korai élete[szerkesztés]

1948-ban született Malagában, már kisgyerekként is érdeklődött a zene és a flamenco tánc iránt. 1959-ben fedezte fel őt Manuel José Goyanes Martínez filmproducer, miután látta Pepát.

Pályafutása[szerkesztés]

Az első sikerek[szerkesztés]

A zene és flamenco iránti szeretetére felfigyelt nagyanyja Victoria. Beléptette unokáját egy kórusba a Los joselitos del cante nevű táncegyüttesbe, amely a francoista rendszer pártjának a Falange női tagozatához tartozott.[3] Táncosként szerepelt Pepa a televízió egyik műsorában, amit látott Mari Carmen Goyanes, Manuel Goyanes lánya is. Mari Carmen meggyőzte producer apját,látván Pepa tehetségét hogy ő a színész-énekes akit keres. A producernek sikerült Pepa Flores szüleit is meggyőzni, hogy lányuk színész legyen.

Itt kezdődött Pepa Flores karrierje Marisol művésznéven.

A debütáló filmje az 1960-as Un rayo de luz című film volt, ami köré hatalmas reklámkampány indult: Marisol képével ellátott könyvekkel, babákkal és kártyákkal népszerűsítették a filmet. Minden ez követő filmpremier spanyolországi és latin-amerikai turnéval folytatódott. A Columbia Pictures meg akarta vásárolni magának Marisolt, de Manuel Goyanes elutasított az ajánlatot.[4]

Énekesként[szerkesztés]

Marisol énekesi sikereit gyerekszínészként különböző filmek betétdalaival érte el.

Marisol az 1960-as évek elején a Franco-rendszer gyereksztárjává vált: ez Luis Lucia Mingarro rendezőnek is volt köszönhető, aki az Un rayo de luz (1960), Ha llegado un ángel és Tómbola filmekkel hatalmas népszerűségre hozott Marisolnak. A siker nagyban köszönhető volt a filmek füllbemászó betét dalainak: "La vida es una tómbola" ("Az élet egy tombola") - aminek magyar változatát Sárosi Katalin énekelte[5], "Corre, corre, caballito" ("Gyerünk, gyerünk, paci"), "Bambina", "Ola, Ola, Ola", "Estando contigo" ("Veled lenni"), "Chiquitita" ("Kislány") and "Nueva melodía" ("Új dal"). 1963-ban a Marisol Rumbo a Río című filmben ikreket alakított, aminek hasonló volt a története mint a Hayley Mills által játszott ikerszerep a Szülők csapdában című amerikai filmben. Ebben a filmben olyan dalokat énekelt, mint "Bossanova junto a ti" ("Bossanova közel hozzád"), "Muchachita" ("Kicsi lány"), "¡Oh, Tony!" és "Guajiras" dalok. 1964-ben Robert Conrad amerikai színésszel együtt szerepelt a La Nueva Cenicienta című filmben, amiből Me conformo című dal vált ismertté. 1965-ben a Cabriola című filmnek lett főszereplője, amiben "Cabriola", "¡Ay, vagabundo!", "Ya no me importas nada" ("Már semmit sem jelentesz nekem") és "Sevillanas" című dalokat énekelte fel. A Búscame esa chica című filmben a Duó Dinamico popduóval együtt szerepelt. Olyan dalok váltak ismertté a filmből, mint a "Mi pequeña estrella" ("Én kis csillagom"), "Typical Spanish" és a "Solo a Ti" dalok, amik életrajzi elemeket is tartalmaztak, utóbbi dalt a Duó Dinamicóval közösen énekelte.

A film és reklámforgatások miatti feszített munkatempó és a hosszú forgatási idők miatt nagyon kevés szabadideje jutott Marisolnak. Olyan rendkívüli stressznek volt kitéve, hogy 15 évesen gyomorfekélyt állapítottak meg nála és műtétre volt szüksége. Már ekkoriban szóbeszéd volt, hogy Marisol ott akarja hagyni a filmipart, amiről 1965-ben egy újságcikkben is írtak.[6]

Később egy interjúban a színművész arról beszélt, hogy gyerekként filmes pályafutása alatt bántalmazás és molesztálás áldozata is volt. Gyakran kapott pofonokat, az is előfordult gyerekként hogy a producerével egy ágyban kellett aludnia, miközben a producere a szeretőjével élt nemi életet ugyanabban az ágyban.[6][7]

Filmjei[szerkesztés]

  • 1960: Un rayo de luz
  • 1961: Ha llegado un ángel
  • 1962: Tómbola
  • 1963: Marisol, rumbo a Río
  • 1964: La nueva cenicienta
  • 1964: La historia de bienvenido
  • 1964: Búsqueme a esta chica
  • 1965: Cabriola
  • 1966: Las cuatras bodas de Marisol
  • 1968: Solos los dos
  • 1968: Carola de día, Carola de noche
  • 1972: La corrupción de Chris Miller
  • 1973: La chica del molino rojo
  • 1975: El podor del deseo
  • 1976: Los días del pasado
  • 1981: Bodas de sangre
  • 1983: Carmen
  • 1985: Caso cerrado

Magánélete[szerkesztés]

1969-ben házasodott meg először Carlos Goyanes Perojóval, producerének fiával, akit 1972-ben elhagyott.[8][9] 1973-ban kapcsolata lett Antonio Gadesszel, akitől három lánya született: María Esteve színésznő, Celia Flores flamenco énekesnő. Perojotól való válása után Marisol már Pepa Flores néven házasodott össze Antonio Gadesszel Kubában 1982-ben, ahol a keresztszülők Fidel Castro és Alicia Alonso voltak.[10] 1986-ban váltak el, Gades 2004-ben hunyt el. Szimpatizált a Spanyol Kommunista Párttal, de Gades halála óta eltávolódott a párttól.

Pepa Flores nyugdíjasként él Malágban, párjával Massimo Stecchinivel 1987 óta.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ Alonso, Begoña: Marisol: dolor y gloria de Pepa Flores, la actriz más legendaria del cine español. Elle , 2021. február 4.
  4. ↑ Marisol: Cincuenta años de la creación del mito (spanyol nyelven). ABC , 2009. augusztus 16. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
  5. ↑ Sárosi Katalin - Tombola. (Hozzáférés: 2024. február 17.)
  6. ↑ a b El precio de la ‘marisolmanía’: “A Marisol le robaron la infancia y la juventud”. (Hozzáférés: 2024. február 17.)
  7. ↑ Marisol: dos intentos de suicido, abusos sexuales, explotación… la trágica historia de la niña prodigio que Pepa Flores contó de adulta y que nadie quiso escuchar. (Hozzáférés: 2024. február 17.)
  8. ↑ Marisol-Pepa Flores (spanyol nyelven). marisol-pepaflores.com.ar. [2012. január 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. február 22.)
  9. ↑ „Los eslabones de la gran redada”, La Vanguardia , 1990. június 23., 3. oldal (Hozzáférés: 2019. február 22.) (spanyol nyelvű) 
  10. ↑ Antonio Gades: Aprendí que "primero está lo ético y después lo estético" (spanyol nyelven). La Onda Digital. [2013. június 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. február 22.)

Irodalom[szerkesztés]

  • Kay Weniger: Das große Personenlexikon des Films. Die Schauspieler, Regisseure, Kameraleute, Produzenten, Komponisten, Drehbuchautoren, Filmarchitekten, Ausstatter, Kostümbildner, Cutter, Tontechniker, Maskenbildner und Special Effects Designer des 20. Jahrhunderts. 5. kötet: L – N. Rudolf Lettinger – Lloyd Nolan. Schwarzkopf & Schwarzkopf, Berlin 2001, ISBN 3-89602-340-3, 277. oldal (németül)

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Marisol_(színművész)&oldid=27004835”