Marie Krøyer
| Marie Krøyer | |
 | |
| Önarckép, 1900 körül | |
| Született | 1867. június 11. Frederiksberg |
| Meghalt | 1940. május 25. (72 évesen) Stockholm |
| Sírhely | Leksand cemetery |
| Nemzetisége | dán |
| Stílusa | realizmus, impresszionizmus |
| Mestere(i) | Carl Thomsen, Bertha Wegmann |
| Aki hatott rá | Pierre Puvis de Chavannes |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Marie Krøyer témájú médiaállományokat. | |
Marie Krøyer (Frederiksberg, 1867. június 11. – Stockholm, 1940. május 25.) született Maria Martha Mathilde Triepcke dán festőművész, lakberendező, formatervező; a skageni festők körének tagja. Főleg első férje, Peder Severin Krøyer révén vált ismertté. Második férje Hugo Alfvén svéd zeneszerző volt; ekkoriban a Marie Alfvén nevet használta.
Élete
[szerkesztés]Marie Triepcke apja Wilhelm August Eduard Max Triepcke (1834-91) német származású mérnök, gyárigazgató, anyja Minna Augusta Kindler (1840-1909) volt.
Marie már egészen fiatal korában érdeklődni kezdett a festészet iránt. Ebben az időben a Királyi Dán Művészeti Akadémia még nem fogadott női hallgatókat, így magántanulmányokat folytatott; első tanára Carl Thomsen festő volt. 1888-ban Anna Ancherrel együtt utazott Párizsba, hogy ott folytassa tanulmányait. Ottani tanárai Gustave Courtois, Alfred Roll és Pierre Puvis de Chavannes voltak.[1] Párizsi tartózkodása alatt találkozott a nála 16 évvel idősebb Peder Severin Krøyerrel, és szenvedélyes szerelem alakult ki közöttük. 1889. július 23-án házasodtak össze Augsburgban, ahol ekkoriban Marie szülei éltek.
Marie festészeti bemutatkozására 1988-ban került sor a Charlottenborg kastélyban. 1891-ben részt vett a Den Frie Udstilling nevű „anti-akadémikus” kiállítás és mozgalom megalapításában is.
Marie barátai közé tartozott ekkoriban a festő-házaspár Harald Slott-Møller és Agnes Rambusch, Georg Brandes, a neves műkritikus és Sophus Schandorph költő.
A Krøyer-házaspár néhány évig Németországban, Franciaországban, Olaszországban utazgatott, majd a nyári hónapokra Skagenben, a skageni festők körében telepedtek le. Marie felhagyott a festészettel, mert úgy érezte, tehetsége messze elmarad férjéétől. Művészi érzékkel rendezte be viszont mind nyári otthonukat Skagenben, mind téli lakásukat Koppenhágában, sőt barátaiknak lakberendezési segítséget nyújtott. 1895-ben született lányuk, Vibeke. P. S. Krøyer azonban egyre súlyosabb mentális problémákkal küzdött, többször kellett hosszabb időre kórházba vonulnia.
Marie Krøyer 1902-ben, egy taorminai utazás során találkozott a nála öt évvel fiatalabb Hugo Alfvén svéd zeneszerzővel, akivel egymásba szerettek. Kapcsolatuk Skagenben is folytatódott férje tudtával, aki azonban ennek ellenére nem akart válni. Csak miután 1905-ben lánya született Alfvéntől, került sor a válásra. Alfvén emiatt a botrány miatt nem is vette el azonnal Mariet, hanem csak Krøyer halála után, 1912-ben.
Az Alfvén-házaspár a közép-svédországi Tällbergben (Leksand község, Dalarna megye) telepedett le egy új, nagy házban, amit Alfvénsgaard-nak neveztek el, és amit Marie teljes egészében maga rendezett be, sőt több más épületet is tervezett a birtokon. Marie visszatért a festészethez is. Házasságuk azonban megromlott, Alfvén sorozatos hűtlenkedés után 1928-ban válni akart, de Marie ellenkezése miatt ez egészen 1936-ig elhúzódott. Közös otthonuk nagy viták tárgya lett, végül leányuk, Margita Alfvén (színésznő, 1905-1962) kapta meg. Marie utolsó éveiben magányosan élt Stockholmban.
P.S. Krøyer néhány festménye feleségéről
[szerkesztés]-
Enteriőr, Marie Krøyer (1889) -
Nyári este Skagennél - a művész felesége és kutya a parton (1892) -
Anna Ancher és Marie Krøyer a parton Skagennél (1893) -
Rózsák (1893) -
Nyári este a skageni parton - a művész és felesége (1899).
Művészete
[szerkesztés]Férje, a tehetséges és nagy sikerű festő, P.S. Krøyer „árnyékában” visszahúzódott a festészettől és inkább a lakberendezés, bútortervezés foglalkoztatta. Csak kevés képe maradt fenn, ezek is nagyrészt kis méretű alkotások, ami szintén arra utal, hogy elvesztette önbizalmát.[2] Nagyobb érdeklődésre tarthat számot 1899-es impresszionista önarcképe, ahol a festőnő, aki korának ünnepelt szépsége volt, néhány határozott ecsetvonással, az arcának nagy részét takaró árnyékkal meglehetősen komor képet rajzol magáról.[3] Utolsó fennmaradt festménye, a Piac egy francia városban (Markedsplads i en fransk by) 1898-ból szintén egy kisméretű, impresszionista alkotás, de ez meggyőzően mutatja művészi tehetségét.[4]
Lányának, Vibekének 1986-os halála után, az ő hagyatékából került elő a festőnő számos alkotása, amelyek bizonyítják tehetségét, kihasználatlanul maradt művészi lehetőségeit.[5] 2002-ben további művei kerültek elő, amikor Tonni Arnold könyvet írt művészetéről, és ehhez Svédországban intenzív kutatómunkát végzett. Ekkor kiállítást is rendeztek Koppenhágában, 40 festményét és 20 vázlatát mutatva be.[6]
Marie Krøyer több festménye a Skagens Museum gyűjteményében tekinthető meg.[7]
Belsőépítészet
[szerkesztés]Marie Krøyert belsőépítészeti tevékenységében főleg Charles Rennie Mackintosh skót designer munkássága inspirálta. Előfizetett a The Studio című szakfolyóiratra, követte William Morris és Edward Burne-Jones alkotásait is, akik az Arts and Crafts movement tagjai voltak. Innen kapta az indíttatást arra, hogy megtervezze skageni házuk, majd koppenhágai lakásuk berendezését, bútorait.[8] Az ekkor általa tervezett bútordarabok közül több ma a Dán Nemzeti Múzeum birtokában van.[9] Érdeklődése kiterjedt a tűzhelyekre, a lakástextilekre és más belsőépítészeti elemekre is. Együttműködött Ulrik Plesner skageni építésszel, aki figyelembe vette az ő elképzeléseit is a saját munkájában.[5][10]
Nagy szerepet játszott az Alfvénsgaard, Hugo Alfvénnel közös svédországi otthona kialakításában is.[9] Itt a helyi svéd építészeti hagyományokat kombinálta a szecessziós enteriőrökkel és a dán jellegű szakipari munkával.[8]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Lise Svanholm: "Marie Krøyer" i Dansk Kvindebiografisk Leksikon
- ↑ Svanholm 2004, p. 142-3
- ↑ Raphael Fitzgerald: Skagen artist Marie Triepcke Krøyer: Part 1 of 2. Strokes. [2014. augusztus 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 8.)
- ↑ Svanholm 2004, p. 144
- ↑ a b Raphael Fitzgerald: Skagen artist Marie Triepcke Krøyer: Part 2 of 2. Strokes. [2014. augusztus 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 10.)
- ↑ Eva Pohl: Se Marie Krøyers ukendte billeder (danish nyelven). Berlingske, 2002. május 1. (Hozzáférés: 2014. szeptember 9.)
- ↑ Marie Krøyer: Værker af kunstneren på danske museer. Kulturstyrelsen. (Hozzáférés: 2014. szeptember 9.)
- ↑ a b Marie Krøyer Alfvén – paintings, drawings, design (danish nyelven). Skagens Museum. (Hozzáférés: 2014. szeptember 8.)
- ↑ a b Lise Svanholm: Marie Krøyer (1867-1940) (danish nyelven). Dansk kvindebiografisk leksikon. (Hozzáférés: 2014. szeptember 8.)
- ↑ Marie Krøyer (danish nyelven). Kunstindeks Danmark & Weilbachs Kunstnerleksikon. (Hozzáférés: 2014. szeptember 9.)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Marie Krøyer című dán Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Marie Krøyer című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- ↑ Skagens Museum: Skagens Museum, Marie Krøyer. (Hozzáférés: 2015. november 18.)
További információk
[szerkesztés]- Arnold, Anastassia. Balladen om Marie: en biografi om Marie Krøyer (dán nyelven). Rosinante (2010). ISBN 978-87-638-1229-0
- Arnold, Tonni. Kunsten i Marie Krøyers liv. Gyldendals Bogklubber (2003). ISBN 978-87-00-69736-2
- Bøgh Jensen, Mette. Marie Krøyer: der skal mod til at have talent (dán nyelven). Skagens Museum (2012). ISBN 978-87-91048-30-2
- Loerges, Margrethe. Marie Krøyer: portræt af kunstnerens hustru (dán nyelven). Hernov (1980). ISBN 978-87-7215-928-7
- Svanholm, Lise. Damerne på Skagen (dán nyelven). Gyldendal A/S (2006). ISBN 978-87-02-04499-7
- Portraits of a Marriage: Marie and P.S. Krøyer. Skagens Museum (1997). ISBN 978-87-88499-34-6
