Edward Burne-Jones

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Edward Burne-Jones
Frederick Hollyer portrait of Edward Burne-Jones c1882.jpg
Született 1833. augusztus 28.[1][2][3][4][5]
Birmingham[6][7]
Elhunyt 1898. június 17. (64 évesen)[8][3][4][5][9]
London[10][7]
Állampolgársága brit
Házastársa Georgiana Burne-Jones (1860 – nem ismert)[11][12][13]
Gyermekei
  • Margaret Burne-Jones
  • Philip Burne-Jones
  • Christopher Burne-Jones
SzüleiElizabeth Coley
Edward Richard Jones
Foglalkozása
  • festőművész
  • rajzoló
  • formatervező
  • illusztrátor
  • belsőépítész
Iskolái
A Wikimédia Commons tartalmaz Edward Burne-Jones témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Edward Burne-Jones, Sir Edward Coley[14] 1st Baronet[15] (Birmingham, 1833. augusztus 28. – London, 1898. június 17.) angol preraffaelita festő és iparművész. Iskolát teremtett. Üvegfestészettel is foglalkozott.

Életpályája[szerkesztés]

Burne-Jones William Morrisszal Frederick Hollyer 1874-es képén
Az aranylépcső (1880)
Burne-Jones:Kophetua király és a kolduslány 1884, Tate Gallery, London[16]

Eredeti neve Edward Coley Jones. Oxfordban végezte tanulmányait, itt ismerkedett meg William Morrisszal. Mestere, Dante Gabriel Rossetti biztatására lemondott az egyházi pályáról és a preraffaelita képzőművészetnek szentelte magát. Festményein a dekoratív elemek és az irodalmi (gyakran szimbolikus) elemek dominálnak. Olajfestményeit később főként Botticelli modorában alkotta meg, kései alkotásain a manierizmus felé hajlott. Idealizált nőtípusai a maga korában népszerűek voltak.

Művein számos görög mítoszt ábrázolt, valamint az Arthur-legendát. Pályája vége felé az iparművészet felé fordult: üvegablakokat, falikárpitokat, mozaikokat, bútordíszeket tervezett, könyvillusztrálással (pl. 87 illusztráció Chaucer műveinek 1897-es kiadásához) is foglalkozott.

1894-ben lett báró.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Merlin és Vivian (1877),
  • Venus tükre (1877);
  • Pan és Pszyché (1878)
  • Aranylépcső (1880);
  • Kophetua király és a kolduslány (1884)
  • Pygmalion és Galatea;
  • Sibyllák;
  • A Perseus-monda (3 képben 1888);
  • A bethlehemi csillag (1891)
  • Orpheus halála.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ Edward Coley (Sir) Burne-Jones (holland nyelven)
  3. ↑ a b Edward Coley Burne-Jones (angol nyelven). Oxford University Press, 2006
  4. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  7. ↑ a b RKDartists (holland nyelven)
  8. ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. augusztus 27.)
  9. ↑ Internet Speculative Fiction Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  10. ↑ Union List of Artist Names (angol nyelven), 2018. május 11. (Hozzáférés: 2018. október 25.)
  11. ↑ Kindred Britain
  12. ↑ p17391.htm#i173903, 2020. augusztus 7.
  13. ↑ inferred from timeline of events
  14. ↑ Cambridge Enciklopédia, 208. old.
  15. ↑ 1. Báró
  16. ↑ Burne-Jones és a preraffaeliták valójában ennek a képnek köszönhetően lettek ismertté

Források[szerkesztés]

  • Magyar nagylexikon 4. kötet, 791. old.
  • Művészeti lexikon I. kötet, 351. old.
  • Cambridge Enciklopédia, 208. old.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Sármány Ilona: Burne-Jones; Corvina, Bp., 1983 (A művészet kiskönyvtára)
Nemzetközi katalógusok
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Edward_Burne-Jones&oldid=23414614”