Magyar Nyugati Vasút
A Magyar Nyugati Vasút (MNyV) egykor közös magyar–osztrák vasúttársaság volt, melynek 90 évi időtartamra szóló engedélyét az 1869. évi V. törvénycikk tartalmazta. A magyar vonalak építésére mérföldenként 36 400 forintot biztosítottak, Stájerország 5%-ot biztosított 719 800 forint építési tőke után mérföldenként. A különböző vonalváltozások, továbbá a grazi pályaudvar költséges építése pénzügyi zavarokat idéztek elő, ehhez járult később a győri, székesfehérvári stb. közös pályaudvarok költsége is. Ezek fedezése végett Stájerország az építési tőkét mérföldenként 728 000 forintra emelte föl, továbbá 3 276 400 forintra újabb elsőbbségeket adtak el. Amikor a magyar kormány az 1875. évi XLI. törvénycikk és az 1876. évi XI. törvénycikk alapján meghatalmazást nyert a vasutak segélyezésére, a Magyar Nyugati Vasút 571 000 forintot kapott, melyhez az osztrák kormány azzal járult, hogy a stájerországi vonalak tiszta jövedelmét 332 000 forint erejéig biztosította. Ennek ellenére 1885-ben 373 510 forint függő adóssága volt a társaságnak és ennek fedezésére a szelvények értékét kellett csökkenteni 1 forint 25 krajcárral, sőt az újabb beruházások érdekében az 1874. évi kölcsönt megnövelték. Végül 1888. augusztus 19-én mindkét kormány lefoglalta a vasutat, majd 1889. január 1-jétől az 1889. évi XIV. törvénycikk értelmében a magyar állam vasúti hálózatához csatolták.
A társaság vonalai[szerkesztés]
| A Magyar Nyugati Vasút vonalai | ||
|---|---|---|
| Vonal | Átadás dátuma | Megjegyzés |
| Győr–Kis-Czell–Szombathely –Gyanafalva országhatár –Graz MNYV –Graz DV |
* 1871. október 1. * 1872. szeptember 1. * 1873. május 1. * 1873 |
Győrött nem az ÁVT felvételi épületétől kezdve a mai Burgenland–Stájerország határpontig az összekötővágány külön volt nyilvántartva |
| Kis-Czell–Veszprém –Székesfehérvár |
* 1872. augusztus 9. * 1872. október 3. |
szárnyvonal |
Mozdonyok[szerkesztés]
A táblázat a Magyar Nyugati Vasút mozdonyállományát mutatja az MNyV osztályjelölések sorrendjében, továbbá tartalmazza az államosítás utáni MÁV és kkStB jelölésüket is.
| A Magyar Nyugati Vasút mozdonyai | ||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Osztály | MNyV-psz. | Jelleg | Darab- szám |
Gyártó | Gyártási év | MÁV-psz. | kkStB-psz. | Megjegyzés |
| II | 1–14 | 1B–n2 | 8+6 | Lf. v. Sigl | 1870–1872 | II. 850–859[1] II. 1027–1036 238,027–036 |
19.04–07[2] | A 9–14 pályaszámú mozdonyok korábban MKV II. osztály 15–17, 19–20 és 22, majd MÁV II. osztály 215–217, 219–220 és 222 pályaszámot viselték. |
| III | 21–46 | C–n2 | 26 | Lf. v. Sigl | 1871–1873 | III. 860–876[3] III. 2096–2112 335,096–112 |
46.26–28[4] | 28, 38–39, 26, 36 és 22 psz. korábban eladva a MÁV-nak[5] |
| 61–72 | 1B–n2t | 12 | Krauss, München | 1884 | XIII 877–888 XIII 5651–5662 |
– | 1891 körül átépítve C–n2vt-re (MÁV XIIl[6]) | |
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ ex. MNyV 1–3,7 és 9–14 pályaszámok
- ↑ ex. MNyV 4–6 és 8 pályaszámok
- ↑ ex. MNyV 21, 23–25, 27, 29–35, 37, 40–42, 46
- ↑ ex. MNyV 43–45
- ↑ III. osztály 215II–217II, 219II–220II és 222II, majd III. osztály 2061–2065 végül 335,061–065
- ↑ később MÁV XIIl 6651–6662 végül 384,001–012
Források[szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). Magyar nyugati vasút, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2012. január 3.
