Mózes Teréz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mózes Teréz
Született Klärman Teréz
1919. november 6.
Szilágysomlyó
Elhunyt 2023. január 19. (103 évesen)[1][2]
Tel-Aviv[2]
Állampolgársága román[3]
Nemzetisége magyar
Házastársa Mózes Károly
Foglalkozása művészettörténész,
néprajzi író,
muzeológus
SablonWikidataSegítség

Mózes Teréz (Szilágysomlyó, 1919. november 6.Tel-Aviv 2023. január 19.) erdélyi magyar művészettörténész, néprajzi író. A történettudományok doktora (1977).

Életútja[szerkesztés]

Nagyváradon érettségizett (1938), a Bolyai Tudományegyetemen szerzett művészettörténeti, néprajzi, valamint francia nyelv és irodalom szakon képesítő oklevelet (1949). Pályáját mint muzeológus Nagyváradon kezdte, ugyanott a Képzőművészek Népi Iskolájának tanára (1949–55), a Népi Alkotások Házának szakirányítója, majd igazgatója (1955–64). Mint a Körös-vidéki Múzeum néprajzi osztályának vezetője nyugalomba vonulásáig (1964–76) az egykori Püspöki Palotában kialakította Körös-vidéke átfogó alapkiállítását s feltérképezte e vidék tájegységeit.

Szakírói munkássága[szerkesztés]

Néprajzi írásaival már a Művelődési Útmutatóban jelentkezett (1956), folytatólag a Művelődésben közölte dolgozatait a népviselet színpadi alkalmazásáról (1961), a művelődési otthonok szépítéséről a népi művészetek termékeivel (1963). A körösrévi és báródi fazekasságról szóló tanulmánya a Népismereti Dolgozatok (1975), az érmelléki borpincékről Bihar és Szatmár megyében ugyanitt (1980), a Körös-vidéki román irhabundákról szóló pedig a Korunk Évkönyv 1979 hasábjain jelent meg. Ismertető cikkeivel az Utunk, Korunk, Bihari Napló, Familia oldalain találkozunk, a Revista Muzeelor, Bihoria, Cibinium és más szaklapok tudományos munkatársa.

Kötetei[szerkesztés]

  • Portul popular din Bazinul Crişului Repede (francia, német, angol, orosz összefoglalással, Nagyvárad, 1968)
  • Portul popular slovac din Nord-Vestul României (klny. a Bihorea folyóiratból, Nagyvárad, 1975)
  • Portul popular din Bazinul Crişului Alb (Nagyvárad, 1975)
  • Zona etnografică Crişul Repede (1984)
  • Bevérzett kőtáblák – Deportálásom története (Nagyvárad, 1995)
  • Nagyváradi zsidók (Nagyvárad, 1995)[4]
  • A révi népi fazekasság monográfiája. A fehér kerámia helye a népművészet történetében; Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság–Királyhágómelléki Református Egyházkerület–Nagyváradi Római Katolikus Püspökség, Nagyvárad, 2004 (Partiumi füzetek)[5]

Díjak, elismerések[szerkesztés]

  • Díszoklevél Nagyváradtól a 90 éves írónak, néprajzkutatónak (2009. július 13.)[6]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Elhunyt 103 éves korában Mózes Teréz történész, holokauszt-túlélő, a váradi zsidóság kutatója, 2023. január 20.
  2. a b Elhunyt Mózes Teréz, 2023. január 20.
  3. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF catalogue général (francia nyelven). Francia Nemzeti Könyvtár. (Hozzáférés: 2017. március 25.)
  4. Kozma Mária: Nagyváradi könyvműhely. In: Hargita Népe (Csíkszereda), 1995. május 19.
  5. Balla Tünde: Kalandozó a váradi székesegyházak és a révi fazekasság történetében. In: Romániai Magyar Szó (Bukarest), 2004. október 22.
  6. Díszoklevelet kapott Mózes Teréz, Krónika, 2009. július 14.. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 3.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Simon Magda: Népművészet – népi alkotók között. Előre, 1958. április 8.
  • Bölöni Sándor: Múzeumavatás. Előre, 1971. január 19.
  • Ujj János: Kötet a Fehér-Körös völgye népviseletéről. Vörös Lobogó, Arad, 1976. szeptember 9.
  • Cseke Péter: Körös-vidéki néprajzkutatók. Művelődés, 1981/12 és 1982/1.
  • Fábián Imre: A kutatás csöndes, de nem eseménytelen hétköznapjai. Fáklya, Nagyvárad, 1982. április 4.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]