Máté Imre (költő, 1936–1989)
| Máté Imre | |
| Élete | |
| Született | 1936. február 14. Érmihályfalva |
| Elhunyt | 1989. december 8. (53 évesen) Érmihályfalva |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | vers |
Máté Imre (Érmihályfalva, 1936. február 14. – Érmihályfalva, 1989. december 8.) romániai magyar költő. Ismeretséget főleg a Partiumban szerzett. Saját magáról így írt tömören Forgó táncban című verskötetének fülszövegében:
„1936. február 14-én születtem Érmihályfalván. Azóta ott élek.”[1]
Élete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Máté Mihály és Papp Piroska, jómódú gazdálkodó szülők fiaként, tetszhalottként jött a világra. A későn értesített szülészorvos, dr. Andrássy Ernő, halottnak vélve a gyermeket, az anya életét próbálta megmenteni, és fogója szorításával maradandó idegrendszeri károsodást okozott az újszülöttben, mely a beszéd- és mozgáskészség gátoltságában nyilvánult meg érzékelhető módon.[1]
Édesanyja, mivel fia az elemit kitűnően végezte el, beíratta a Nagykárolyi Piarista Gimnáziumba 1946-ban. A gimnázium két év után megszűnt, ezért szülőfalujában végezte el a hetediket. Verset tőle először a Bihar megyei Fáklya (ma Bihari Napló) közölt 1956-ban, a Paraszt vagyokot. Többen is felfigyeltek a fiatal tehetségre. Tanulmányait Székelyhídon folytatta (1956-1960), ahol 1961-ben sikeresen leérettségizett. Közben egyre írt, felnőttekhez és gyermekekhez egyaránt. Máté Imre 1962-től az Érmihályfalvi Általános Iskola könyvtárosa lett. Ettől fogva nem csak a nagyváradi Fáklya, hanem az Utunk, Korunk, Ifjúmunkás és Napsugár lapok is közölték verseit. 1965-ben elvette Tóth Ilona magyar nyelv és irodalom szakos tanárnőt, a Fáklya akkori korrektorát, és letelepedett Nagyváradon. A nagyváradi kulturális élet jótékonyan hatott rá, csak házasságának megromlása hagyott keserűséget a költő lelkében, s mely 1977-ben válással ért véget. Icának című versében sokatmondóan adja vissza ezt a 12 évet:
kilenc év
kilenc hónap
kilenc nap
kilenc óra
kilenc perc
a világ
pipacs helyett
Önálló kötete majd csak 1969-ben, az Ifjúsági Könyvkiadó (Bukarest) gondozásában, jelent meg Látta ezt a fürge mókus címmel. Később írásait a Bányavidéki Fáklya, Szatmári Hírlap, Előre, Ifjúmunkás, s a pozsonyi Új szó hasábjain is viszontláthattuk.[2] Jó barátság fűzte több erdélyi és magyarországi költőhöz, íróhoz, művészhez, mint volt például Kiss Tamás (1912 – 2003) és a szentendrei Pirk János, Kossuth-díjas festő. Egy ízben, 1974 októberében, meglátogatta szülőfaluja messzire került fiát, Zelk Zoltán költőt, budapesti lakásán. 1984-ben a Kriterion Könyvkiadónál (Bukarest) jelent meg verseskötete, a Segíts meg emberségem !. Ebben az időszakban rendszeresen ki volt téve a szocialista rendszer zaklatásának.[3] Magyarországra csempészte ki nem publikálható verseit, s Erdély gyermekeiért (Erdélyi Szövetség, a Hungaroton MHV dolgozóinak támogatásával) című kislemezen az ő verse is szerepelt.
Édesapja halála s a folyamatos elutasítás és mellőzés, de legfőképp édesanyja halála végzetesen megviselte, és 1989. december 8-án agyvérzésben hirtelen elhunyt.[1] Barátai döbbenten fogadták a hírt és fejfájára saját versét vésették:
szeme még védő tekintet,
koponyája győzelem-bástya .
( Neruda–sirató )
Kötetei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Látta ezt a fürge mókus. Gyermekversek; Ifjúsági, Bukarest, 1969
- Forgó táncban. Versek; Kriterion, Bukarest, 1973 (Forrás)
- A nap kalapja. Gyermekversek; Creangă, Bukarest, 1980
- Segíts meg, emberségem! Gábor Ferenc, Máté Imre, Számadó Ernő versei; Kriterion, Bukarest, 1984
Kritikák
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Számadó Ernő, első elismerője, 1957. február 25-én kelt levelében biztatta a fiatal tehetséget[4]
- Visky Mária : Máté Imre szellemi hagyatéka, I. fokozati tudományos-módszertani dolgozat, 1999[5]
- Fábián Imre: Máté Imre versei, Fáklya, 1973. október 4.
- Fényi István: Máté Imre versei, Szatmári hírlap, 1974. március 31.
- Messzer László: A Nap kalapja–Máté Imre gyermekversei, Fáklya, 1981. január 18.[6]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 3 "Egy küzdelmes költőpálya:Máté Imre (1936 – 1989)". 2007. szeptember 28. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2007. szeptember 10.
- ↑ Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés III. (Kh–M). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion. 1994. ISBN 973-26-0369-0
- ↑ "Többször felkérték, hogy a szocializmust dicsérő irányverseket írjon, de ezt visszautasította. Írógépét, mely legfontosabb munkaeszköze volt – vele szelídítette olvashatóvá a reszkető kézzel írott girbegurba betűket – elvette a rendőrség. Csak hosszas huzavona után, megcsonkítva (néhány lereszelt betűvel) kapta vissza.". 2007. szeptember 28. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2007. szeptember 10.
- ↑ Archiválva 2007. szeptember 28-i dátummal a Wayback Machine-ben „Számadó Ernő a következőket írta Máté Imrének:
»Kedves Öcsém, Szívvel köszönöm a hozzám intézett szép versedet, köszönöm kedves szüleidnek és neked a nagykárolyi Számadó – ünnepségen való részvételeteket. Kívánom neked, hogy te kevesebb harc, könny és szenvedés árán juss odáig, ahol koszorút adnak a költőnek…«” - ↑ "Játékos, könnyed rímelésű versikéi „esztétikai értékük mellett nevelői funkciót is betöltenek, fogalmazásra, szép beszédre, az anyanyelv rejtett értékeinek felismerésére is tanítanak…Közel hozza a természet varázsát, derűjét, a falusi tájat, a falusi élet vidám pillanatait, de nem hiányoznak az állatfigurák sem ."". 2007. szeptember 28. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2007. szeptember 10.
- ↑ "„Tavaszi kikeletről vall Máté Imre kötetnyitó soraiban, és a téli világ zúzmarás képeivel búcsúzik az olvasótól, s közben mennyi jelenség ad számára lehetőséget a játékra a gyermeki képzelettel: az erdei légtornászmókusról, a fűtépő kislibákról, andalító estéli harangszóról…A versek gördülékenysége, formai megalkotottságuk tökéletessége nem kezdő költőről bizonykodik, hanem tudatosan alkotóról, aki minden rímért megküzd, ám teszi ezt az olvasó számára észrevétlenül."". 2007. szeptember 28. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2007. szeptember 10.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés III. (Kh–M). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion. 1994. ISBN 973-26-0369-0
- Érmihályfalva – Barangolás múltban és jelenben, 2005