Mária Antónia bajor hercegnő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Mária Antónia Walpurga bajor hercegnő
Maria Antonia Walpurgis Symphorosa von Bayern
bajor hercegnő, szász választófejedelemné
Mária Antónia fejedelemné (önarckép, 1750-es évek, Uffizi)
Mária Antónia fejedelemné (önarckép, 1750-es évek, Uffizi)

Bajor Választófejedelemség fejedelemnéje
Maria Antonia von Bayern Kurfürstin von Sachsen
Uralkodási ideje
1763. október 5. 1763. december 17.
Elődje Habsburg Mária Jozefa
Utódja Zweibrücken-birkenfeldi Amália
Életrajzi adatok
Uralkodóház Wittelsbach-ház
Született 1724. július 18.
München
Elhunyt 1780. április 23. (55 évesen)
Drezda
NyughelyeKatholische Hofkirche (Drezda)
Édesapja Károly Albert bajor választófejedelem (VII. Károly császár)
Édesanyja Habsburg Mária Amália főhercegnő
Házastársa Frigyes Keresztély szász választófejedelem
Gyermekei
A Wikimédia Commons tartalmaz Mária Antónia Walpurga bajor hercegnő témájú médiaállományokat.

Mária Antónia Walpurga, németül: Maria Antonia Walpurgis Symphorosa von Bayern, (München, 1724. július 18.Drezda, 1780. április 23.), a Wittelsbach-házból való választófejedelmi hercegnő (Kurprinzessin). Unokafivérével, Frigyes Keresztély szász választófejedelemmel kötött házassága révén 1763-ban rövid ideig szász választófejedelemné (Kurfürstin). Férjének halála után Szászország régenseként kormányzott kiskorú fia, III. Frigyes Ágost választófejedelem mellett. Komoly művészi tehetséggel bírt. A korban szokatlan módon nemcsak egyszerűen műkedvelő és művészetpártoló személyiség volt, hanem maga is magas színvonalon gyakorolta a zeneszerzést, festészetet, költészetet, librettó-írást.

Élete[szerkesztés]

Származása[szerkesztés]

Coat of Arms of the Electorate of Bavaria 1753.svg

Mária Antónia Walpurga (Walpurgis) bajor hercegnő 1724-ben született Münchenben, a Bajor Választófejedelemség fővárosában.

Édesapja a Wittelsbach-házból való Károly Albert bajor választófejedelem (1697–1745) volt, a későbbi VII. Károly német-római császár, II. Miksa Emánuel bajor választófejedelemnek (1662–1726) és második feleségének, Sobieska Terézia Kinga lengyel királyi hercegnőnek (1676–1730) legidősebb fia.

Édesanyja Habsburg Mária Amália osztrák főhercegnő (1701–1756) volt, I. József német-római császárnak, magyar és cseh királynak (1678–1711) és Vilma Amália braunschweig–lüneburgi hercegnőnek (1673–1742) fiatalabbik leánya.

A szülők házasságából hét testvér született:

Szüleinek legidősebb leányaként magas rangú dinasztikus házasságra szánták. Az európai uralkodócsaládok nagy érdeklődést mutattak iránta. Rangjához méltó, magas színvonalú oktatást és nevelést kapott, melynek keretében zeneszerzést, zeneértést, hangszeres zeneélést, továbbá irodalmat, költészetet és festészetet is tanult.

Házassága, gyermekei[szerkesztés]

Armoiries Saxe.svg
Frigyes Krisztián herceg és felesége, Bajor Mária Antónia. Johann Joachim Kaendler kisplasztikája, 1747. (Meißeni porcelánmúzeum, Lustheim kastély, Oberschleißheim, Bajorország)

1747. június 20-án feleségül ment a Wettin-házból való Frigyes Keresztély szász koronaherceghez (1722–1763), a Szász Választófejedelemség trónörököséhez, II. Frigyes Ágost szász választófejedelem (1696–1763), III. (Kövér) Ágost néven lengyel király és Habsburg Mária Jozefa osztrák főhercegnő (1699–1757) fiához. (Vőlegény és menyasszony egymás elsőfokú unokatestvérei voltak, lévén a két anyós, Mária Jozefa és Mária Amália édestestvérek, I. József császár leányai).

Házasságukból kilenc gyermek született, ketten közülük születésük órájában meghaltak:

Élete a szász fejedelmi udvarban[szerkesztés]

Mária Antónia, Szászország választófejedelemnéje

1759-ben, a hétéves háború alatt Mária Antónia férjével és idősebb gyermekeivel együtt menekülni kényszerült a Szászországba betörő poroszok elől. Prágában, majd Münchenben találtak menedéket. Apósa, II. Frigyes Ágost választófejedelem, aki III. (Kövér) Ágost néven Lengyelország királya és Litvánia nagyfejedelme is volt, 1763. október 5-én elhunyt. Trónját Mária Antónia férje, Frigyes Keresztély koronaherceg örökölte, aki azonban két hónappal trónra lépése után, 1763. december 17-én fekete himlőben meghalt.

Az uralkodó pár legidősebb fia, a 13 éves III. Frigyes Ágost néven örökölte a választófejedelmi trónt. A kiskorú fejedelem helyett anyja, az özvegy Mária Antónia hercegné régensként vezette a kormányzati ügyeket, sógorával, Ferenc Xavér herceggel, Lausitz grófjával (II. Frigyes Ágost negyedik fiával, III. Frigyes Ágost nagybátyjával) együtt, régensként intézte a kormányzati ügyeket, 1768-ig, III. Frigyes Ágost nagykorúságáig.

1765-ben komoly nézeteltérés támadt a két megbízott régens, Mária Antónia és sógora között amiatt, hogy Ferenc Xavér herceg – unokaöccse nevében – nyilatkozatban lemondott a lengyel királyi trón iránti igényről, miközben Mária Antónia özvegy hercegné feltétlenül ragaszkodott volna ehhez az igen magas presztízst jelentő uralkodói címhez.

Az Erény Szolgálóleányai Rend jele

A tehetséges Mária Antónia választófejedelemné nemcsak művészként, hanem vállalkozóként is aktív volt, 1763-ban Naundorfban pamutszövetgyárat építtetett. 1766 óta a drezdai Bajor Sörfőzde (Bayrische Brauhaus) tulajdonosa volt. Tagja lett az Erény Szolgálóleányai Rendjének (Orden der Sklavinnen der Tugend), amelyet még 1662-ben Gonzaga Eleonóra császárné, III. Ferdinánd császár harmadik felesége alapított nemes hölgyek számára, akik hűséget fogadtak a császári háznak, továbbá erényes és vallásos életvitelre tettek fogadalmat.

Élete alkonyán az özvegy választófejedelemné értekezést írt „Szellemünk erősítése a halálfélelem ellen” címmel. 1780-ban hunyt el Drezdában. A királyi udvar templomában (Katholische Hofkirche) temették el, a királyi család elhunyt tagjai között.

Zeneszerző, irodalmár és festőművész[szerkesztés]

A tehetséges kislánynak szülei magas színvonalú zenei oktatást biztosítottak Münchenben. A kor neves operaszerzői, Giovanni Battista Ferrandini és Nicola Antonio Porpora tanították. 1747-ben, Frigyes Krisztián koronaherceg és Mária Antónia esküvőjén Christoph Willibald Gluck Le nozze d’Ercole e d’Ebe és Johann Adolf Hasse La Spartana generosa c. operáit adták elő. A drezdai udvarban a hercegné Hasse és Porpora keze alatt tovább folytatta zenei tanulmányait. Különös szenvedéllyel fordult az opera műfaja felé. Saját operáinak az udvar előtt tartott előadásain számos alkalommal maga is fellépett mint énekes, és mint csembalójátékos. 1747-ben, esküvője után felvették a római Accademia dell’Arcadia (nemzetközi irodalmi akadémia) tagjai közé.[1] Az akadémia tagjai elküldték egymásnak irodalmi műveiket, és társadalmi különbségek nélkül leveleztek egymással a világ dolgairól. E célból az egyszerű vidéki életre utaló művészneveket használtak. Mária Antónia hercegné az Ermelinda Talea Pastorella Arcadia, rövidítve ETPA álnevet kapta.

Tehetséges festőművész volt, saját önarcképét a firenzei Uffizi képtár őrzi. Bőkezű mecénásként a hercegné számos művészt és tudóst támogatott, köztük Johann Gottlieb Naumann karnagy-karmestert (kapellmeistert) és Anton Raphael Mengs festőművész családját is.

Művei[szerkesztés]

Mária Antónia hercegnő operáinak, más zeneműveinek, továbbá szövegkönyveinek és irodalmi műveinek részletesen feldolgozott listáját 2007-ben adták ki.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Christine Fischer. Instrumentierte Visionen weiblicher Macht. Maria Antonia Walpurgis’ Werke als Bühne politischer Selbstinszenierung. Kassel: Bärenreiter, 45–53, 428–450. o. (2007). ISBN 978-3-7618-1829-9 

Források[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Marita A. Panzer. Wittelsbacherinnen. Fürstentöchter einer europäischen Dynastie. Regensburg: Pustet, 135–146. o. (2012). ISBN 978-3-7917-2419-5 
  • Thomas Schilp. Äbtissin Maria Kunigunde von Essen, eine Opernsängerin? Zur Uraufführung der Oper „Talestri, regina delle amazzoni“ am Hof des Kurfürsten von Sachsen. in: Frauen bauen Europa. Internationale Verflechtungen des Frauenstifts Essen.. Essen: Klartext Verlag, 451–461. o. (2011). ISBN 978-3-8375-0672-3