Ugrás a tartalomhoz

Londoni egyezmény a német külső adósságokról

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Londoni egyezmény a német külső adósságokról
Hermann Josef Abs 1953. február 27-én aláírja a német külső adósságokról szóló londoni megállapodást
Hermann Josef Abs 1953. február 27-én aláírja a német külső adósságokról szóló londoni megállapodást

A német külső adósságokról szóló londoni megállapodás, más néven a londoni adósságegyezmény (németül: Londoner Schuldenabkommen) adósságcsökkentő szerződés volt a Német Szövetségi Köztársaság és a hitelező nemzetek között. A megállapodást 1953. február 27-én Londonban írták alá, és 1953. szeptember 16-án lépett hatályba.[1]

Áttekintés

[szerkesztés]

A német külföldi adósságokról szóló konferenciát (más néven a London Adósságkonferencia) 1952. február 28. és 1952. augusztus 28. között tartották.[1] A konferencián megkötött megállapodást 1953. február 27-én Londonban írták alá. Az Egyesült Államok, Franciaország és az Egyesült Királyság 1953. szeptember 16-án ratifikálta a megállapodást.

A londoni adósságmegállapodás számos különféle típusú német adósságra terjedt ki a második világháború előtti és utáni időszakból. Néhányuk közvetlenül a kárpótlási rendszer finanszírozására tett erőfeszítések eredményeként merült fel, míg mások a kiterjedt hitelezéseket tükrözik, főként az amerikai befektetők által a német cégek és kormányok számára.[2] A Nyugat-Németországon kívül részt vevő felek között volt Ausztrália,[3] Belgium, Kanada, Dánia, Franciaország, Nagy-Britannia, Görögország, Irán, Írország, Olaszország, Liechtenstein, Luxemburg, Norvégia, Pakisztán, Spanyolország, Svédország, Svájc, Dél-Afrika, az Egyesült Államok, Jugoszlávia és más országok. A keleti blokk államai nem vettek részt.

A tárgyalás alatt álló teljes összeg 16 milliárd márka adósságot jelentett az I. világháború utáni Versailles-i szerződésből, amelyet az 1930-as években nem fizettek ki, de amelyet Németország úgy döntött, hogy visszafizet hírnevének helyreállítása érdekében. Ezzel a pénzzel az Egyesült Államok, Franciaország és Nagy-Britannia kormányainak és magánbankjainak tartoztak. További 16 milliárd márka az Egyesült Államok háború utáni hiteleit képviselte. A londoni megállapodás értelmében a visszafizetendő összeget 50%-kal kb. 15 milliárd márkára csökkentették és 30 évre kinyújtották.Ez így a gyorsan növekvő német gazdaságra elenyésző hatással volt. [4] A megállapodás fontos feltétele volt az, hogy a visszafizetések csak akkor voltak esedékesek, amint Nyugat-Németországban kereskedelmi többlet alakult ki, és az, hogy a visszafizetések az exportbevételek 3%-ára korlátozódtak. Ez erőteljesen ösztönözte a hitelezőket a német áruk behozatalára, és elősegítette az újjáépítést. [5]

A megállapodás egy része a Németország újraegyesítését követően fizetendő tartozásokra vonatkozott . Sok évtizeden keresztül valószínűtlen volt, hogy ez megvalósul, de 1990-ben esedékessé vált a Deutsche Mark 239,4 millió halasztott kamat. Ezeket a követeléseket a "Fundierungsschuldverschreibungen" (hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok finanszírozása) útján fizettették vissza 20 éves futamidővel. 2010. október 3-án teljesítették ezeket a kötvényeket, 69,9 millió euró összegben. Ez volt a a két világháborúból származó tartozások utolsó német törlesztése. [6]

Hatás

[szerkesztés]

A megállapodás jelentősen hozzájárult a háború utáni német gazdaság növekedéséhez és Németország mint világgazdasági hatalom újjáéledéséhez. Az európai áttekintés a gazdasági történelemről szóló 2018. évi tanulmány kimutatta, hogy a londoni megállapodás "három fő módon ösztönözte a gazdasági növekedést: fiskális teret teremtett az állami beruházásokhoz; csökkentette a hitelfelvétel költségeit és stabilizálta az inflációt".[7] Ez tette lehetővé Németország számára, hogy belépjen olyan nemzetközi gazdasági intézményekbe, mint a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b One Made it Out of the Debt Trap Lessons from the London Debt Agreement of 1953 for Current Debt Crises
  2. ↑ Osmańczyk 2003
  3. ↑ "Agreement on German External Debts. ATS 17 of 1954." Australasian Legal Information Institute, Australian Treaty Series. Retrieved on 15 April 2017
  4. ↑ Guinnane (2015. július 1.). „Financial Vergangenheitsbewältigung: The 1953 London Debt Agreement”. Yale University Economic Growth Center Discussion Paper No. 880. 
  5. ↑ Heather Stewart. „A new idea steals across Europe - should Greece's debt be forgiven?”, The Observer, 2015. január 18. (Hozzáférés: 2015. január 25.) 
  6. ↑ „Deutschland hat keine Kriegsschulden mehr (Germany has no more War Debt)”, Stern, 2010. október 3. (német nyelvű) 
  7. ↑ Galofré-Vilà (2019). „The economic consequences of the 1953 London Debt Agreement” (angol nyelven). European Review of Economic History 23, 1–29. o. DOI:10.1093/ereh/hey010. 

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a London Agreement on German External Debts című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Irodalom

[szerkesztés]
  • Osmańczyk, Edmund Jan; Anthony Mango. Encyclopedia of the United Nations and International Agreements: G to M, 2003, Taylor & Francis (2003). ISBN 978-0-415-93922-5 
  • Guinnane (2015. július 1.). „Financial Vergangenheitsbewältigung: The 1953 London Debt Agreement”. Yale University Economic Growth Center Discussion Paper No. 880. 
  • Rombeck-Jaschinski, Ursula, Das Londoner Schuldenabkommen: die Regelung der deutschen Auslandsschulden nach dem Zweiten Weltkrieg

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Londoni_egyezmény_a_német_külső_adósságokról&oldid=27398458”