Németország gazdasága

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Frankfurt am Main, Németország (és az Európai Unió egyik) pénzügyi központja
Németország gazdasági térképei
A regisztrált munkanélküliség (2012. október)
A regisztrált munkanélküliség (2012. október)
Egy főre jutó vásárlóőerő (2006)
Egy főre jutó vásárlóőerő (2006)

A Német Szövetségi Köztársaság a világ negyedik vezető gazdasága. Lakosainak száma 82 millió. Az egy főre jutó bruttó nemzeti termék (GNP) értéke 47 200 (1999) német márka. A gazdasági növekedést és stabilitást a gazdaság globális orientációja, a nemzetközi munkamegosztás nyújtotta előnyök hasznosítása biztosítja. Az ország GDP-je 2000-ben +3,1%-kal haladta meg az előző évit. A foglalkoztatottság alakulása jelentős eltérést mutat a volt „keleti” és „nyugati” tartományok esetében. A munkanélküliek aránya az előző esetben 9% körüli, az utóbbiban 7%.

A német vállalkozások teljesítményét és versenyképességét a nemzetközi piacokon megszerzett pozícióik fémjelzik. Németország – Kína után – a világ második számú exportőre. Közel 18%-os részesedésével a csúcstechnológiai termékek világkereskedelmében is kimagasló helyet foglal el. Németországban minden negyedik munkahely közvetlenül vagy közvetetten exportfüggő. A világkereskedelem 2/3-át lebonyolító 28 ország közül 15 számára Németország az első számú beszerzési forrás. Ugyanakkor a német piac a külföldi kereskedelmi és kooperációs partnerek számára is jó lehetőségeket kínál.

Németország meghatározó szerepet játszik a magyar külkereskedelemben is. Kivitelünk 40%-a ezen a piacon talál vevőre – ennek fele Dél-Németországban (egyharmad részben Bajorországban, egyötöd részben Baden-Württembergben).

Németország nem tekinthető „egységes” piacnak. A tartományok eltérnek egymástól a termelő ágazatok súlypontjai, valamint a külgazdasági nyitottság, exportfüggőség tekintetében. Az ipari vállalatok forgalmában a külkereskedelmi forgalom aránya (külgazdaság-függőség) Németország átlagában 33,1%. A legmagasabb a 16 tartomány közül – beleértve a három „városállam” adatait is – Brémában (47,8%), Rajna-Pfalzban (40,9%), Bajorországban (37,3%) stb. Legalacsonyabb Szász-Anhaltban (13,5%), Brandenburgban (14,6%), Mecklenburg–Elő-Pomerániában (14,9%) stb. Ez a tény általában utal a tartomány vállalatainak külkapcsolati nyitottságára, annak gyakorlatára és törekvéseire. Különböznek az egyes tartományok Magyarországgal való áruforgalmi kapcsolataik hagyományaiban, a növekedés dinamikájában, az áruforgalom áruszerkezeti összetételében is.

A magyar vállalkozók számára üzleti stratégiájuk megtervezésekor fontos momentum kell, hogy legyen e tartományi különbözőségek megismerése, a számukra kínálkozó előnyök felismerése, illetve a partnerek kapcsolatépítési motivációjának előzetes feltérképezése. Az erre a felkészülési fázisra fordított idő megtérül az eredményesebb partnerkiválasztásban.

A német behozatal legjelentősebb termékcsoportjai a személy- és tehergépjárművek, valamint ezek részei, vegyi anyagok, gépek, irodagépek, hírközlési és adatátviteli berendezések, ezek alkatrészei, valamint élelmiszerek, vas- és fémipari termékek. A külkereskedelmi forgalom jogi alapját Németországban a Külgazdasági Törvény (Außenwirtschaftsgesetz), illetve annak végrehajtási utasítása, valamint az ehhez csatlakozó kiviteli ill. behozatali árulista adja. (Ennek szövege a németországi helyi kereskedelmi és iparkamarák ügyfélszolgálati irodáiban – Service Center – megvásárolható.) Az egyezményes keretet magyar viszonylatban a Magyar Köztársaság Európai Unióval kötött Társulási Megállapodása jelenti. (Részletes információ: ITDH Euroinfo, Kereskedelmi Szolgálatok.) Az értékesítési csatornák a termék, az exportőr anyagi ereje és piaci elképzelései függvényében különbözők lehetnek Németországban. Érdemes erről a piacralépést megelőzően a térség helyszínen működő szakértőivel konzultálni.

A Német Szövetségi Köztársaságban a piaci fellépés tisztaságát rendkívül szigorú törvények védik (versenytörvény, rabatt-törvény, kartell-törvény, tisztességtelen verseny elleni törvény stb.). Ezek tanulmányozása az önálló piaci fellépés előtt szintén tanácsos, mert a szankciók elviselhetetlen anyagi terhet róhatnak a magyar vállalkozóra a későbbiekben. Miután a piacra kerülési költségek igen magasak, a német piacra történő közvetlen szállítás esetében nagyon gondosan szükséges kiválasztani az értékesítési lánc legmegfelelőbb elemét, illetve formáját. Ez lehet független kereskedő (importőr, nagykereskedő, kiskereskedő), vagy közvetítő (kereskedelmi képviselő, bizományos, kizárólagos képviselő stb.).

Külső hivatkozások[szerkesztés]