Ugrás a tartalomhoz

Lipopoliszacharidok

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lipopoliszacharid (LPS) szerkezete

A lipopoliszacharidok (LPS) nagy molekulák, melyek lipidből és poliszacharidból állnak, és bakteriális toxinok. O-antigénből, külső magból és belső magból állnak, melyeket kovalens kötések kapcsolnak össze, és Gram-negatív baktériumok külső membránján vannak. Gyakran az endotoxin fogalmát az LPS szinonimájaként használják,[1] azonban vannak endotoxinok (az eredeti értelmükben, vagyis bakteriális sejtben lévő, annak bomlásakor kiszabaduló toxinok), melyek nem kapcsolódnak LPS-hez, például a Bacillus thuringiensis termelte δ-endotoxinok.[2]

A lipopoliszacharidok jelentősen befolyásolhatják az egészséget, elsősorban az immunrendszerre hatva. Hatékony immunaktivátorok és pirogének.[3] Súlyos esetben az LPS szeptikus sokkot is okozhat.[4] Alacsonyabb mennyiségben és hosszabb idő alatt az LPS fontos káros szerepet játszhat az autoimmun betegségekben, az obesitasban, a depresszióban és a senescentiában.[5][6][7][8]

Felfedezés

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az LPS mérgező hatását Richard Friedrich Johannes Pfeiffer fedezte fel, és ő nevezte el őket endotoxinoknak, melyek a baktériumon belül lévő toxinok, de csak annak megszűnéséig vannak ott, megkülönböztetve az exotoxinoktól, melyeket a baktérium folyamatosan bocsát ki környezetébe.[9] Később kiderült, hogy a Gram-negatív baktériumokból való LPS-kibocsátáshoz nem mindig szükséges a baktériumsejtfal lebomlása, hanem az LPS a membránvezikulum-forgalom révén normál fiziológiás aktivitás mellett kerül ki a bakteriális külsőmembrán-vezikulumokba, melyek más virulenciafaktorokat és fehérjéket tartalmaznak.[10][11]

Funkciója baktériumokban

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az LPS a Gram-negatív baktériumok külső membránjának fő alkotója, jelentősen hozzájárulva a baktériumok szerkezeti épségéhez és a membrán védelméhez bizonyos kémiai támadásoktól. Az LPS a leggyakoribb antigén a legtöbb Gram-negatív baktérium felszínén: az E. coli és a Salmonella külső membránjának akár 80%-át is adhatja.[11] Az LPS növeli a sejtmembrán negatív töltését, és segít stabilizálni a membránszerkezetet. Nagyon fontos számos Gram-negatív baktériumnak, melyek elpusztulnak az azokat kódoló gének mutációja vagy eltűnése esetén. Azonban az LPS legalább egy kevés Gram-negatív baktériumnak nem szükséges – ilyenek a Neisseria meningitidis, a Moraxella catarrhalis és az Acinetobacter baumannii.[12] Szerepe lehet nem patogén hatásokban is, például a felszínadhézióban, a bakteriofág-szenzitivitásban és a predátorokkal, például amőbákkal való kölcsönhatásban. Ezenkívül az LPS szükséges az omptinok (egy baktériumproteáz-osztály) működéséhez.[13]

Összetétel

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A Kdo2-lipid A szacharolipid. A Kdo részek vörössel, a glükózaminrészek kékkel, az acilláncok feketével, a foszfátok zölddel vannak jelölve.

A lipopoliszacharidok 3 részből állnak: az O antigénből (más néven O poliszacharid), a mag-oligoszacharidból és a lipid A-ból.

O-antigén

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az O-antigén, más néven O-poliszacharid vagy O-oldallánc ismétlődő glikánpolimer. Ez a mag-oligoszacharidhoz kapcsolódik, és az LPS legkülső része. Összetétele törzsenként eltér: a különböző Escherichia coli-törzsekben több mint 160 eltérő szerkezet van.[14] Az O-láncok jelenléte vagy hiánya határozza meg, hogy az LPS sima vagy durva. A teljes hosszúságú O-láncok sima, hiányuk vagy rövidülésük durva LPS-t jelentenek.[15] A durva LPS-ű baktériumok sejtmembránján általában jobban hatolnak át a hidrofób antibiotikumok, mivel a durva LPS hidrofóbabb.[16] Az O antigén a baktériumsejt legkülső részén van, így a gazdaantitestek célpontja.

Mag

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magdoménben mindig van oligoszacharid, mely a lipid A-hoz közvetlenül kapcsolódik, és cukrokat, például heptózokat és 3-dezoxi- d-manno-okt-2-ulozonsavat (KDO, ketodezoxioktulozonát) tartalmaz.[17] Sok baktérium LPS magja tartalmaz nem szénhidrát részeket, például foszfátot, aminosavakat vagy etanolamin szubsztituenseket.

Lipid A

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lipid A általában foszforilált glükózamin-diszacharid több zsírsavval. Ezek az LPS-t a baktériummembránba rögzítik, a maradék a sejtfelszínből megy ki. Ez felel sok Gram-negatív baktérium toxicitásáért. A baktériumok lízisekor lipid A-tartalmú membrántöredékek kerülnek a vérbe, lázat, hasmenést és adott esetben szeptikus sokkot okozva. A lipid A rész az LPS nagyon állandó része.[18] Azonban a lipid A szerkezete eltér a baktériumfajok közt. Ez határozza meg a a gazda immunaktivációját.[19]

Lipooligoszacharidok

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az LPS „durva” alakja kisebb az O-poliszacharid hiánya miatt, mely helyett oligoszacharid van. Ez a lipooligoszacharid, mely egyes Gram-negatív baktériumok, például a Neisseria és a Haemophilus spp. külső membránján van.[5][20] A LOS a Gram-negatív baktériumok külső membránjának épségét és működőképességét tartja fenn. Fontos egyes baktériumfertőzések patogenezisében, mivel képes immunstimulánsként és immunmodulátorként hatni.[5] Továbbá lehetővé teszik egyes baktériumtörzsek molekuláris mimikrijét és az antigéndiverzitást, segítve a gazda immunitásának kivédését és a bakteriális törzsek virulenciáját. A Neisseria meningitidisnél a lipid A szimmetrikus, a belső mag 3-dezoxi- d-manno-okt-2-ulozonsav- (KDO) és heptóz (Hep) részből áll, a külső pedig a törzstől függ.[5][20]

Hatástalanítása

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy nagyon állandó gazdaenzim, az aciloxiacil-hidroláz képes az LPS hatástalanítására szövetekbe való belépésekor vagy ottani termelődésükkor. Ezenkívül a bélben lévő LPS-t LPS-gátlóvá alakíthatja. Ily lipázt termelnek a neutrofilok, a makrofágok és a dendritsejtek, mely inaktiválja az LPS-t a lipid A két szekunder acilláncának eltávolításához tetraacil-LPS-t eredményezve. Egereknek beadva LPS-t az AOAH-hiányos egerekben megnő a nem specifikus antitestek száma, hosszú krónikus hepatomegália és elhúzódó endotoxin-tolerancia jelentkezik. Az LPS-inaktiváció szükség lehet az állatoknak a homeosztázis helyreállítására a neki való kitettség után.[21] Bár az LPS-szignál akadályozására van sok más módszer, ezek egyike se képes a változás megakadályozására az AOAH-hiányos állatokban.

Az LPS bélfoszfatáz általi defoszforilációja csökkentheti a Salmonella tryphimurium és a Clostridioides difficile fertőzésének súlyosságát a normál bélmikrobiom helyreállításával.[22] Ez megakadályozza a baktériumok okozta gyulladást és a „szivárgó beleket” a lipid A defoszforilációjával.[23][24][25]

Bioszintézis és transzport

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az LPS létrejötte: az O-antigén alegységek a belső membránon átkerülnek a Wzx által, ahol polimerizálódnak a Wzy által (a lánchosszt a Wzz határozza meg) és ligálódnak mag-lipid A-molekulákat adva (melyeket az MsbA helyez át).[26]
LPS-transzport: A kész LPS a periplazmán és a külső membránon áthelyeződik az LptA, B, C, D, E, F és G fehérjék révén.[27]


Biológiai hatások a Gram-negatív baktériumokkal fertőzöttekre

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Immunválasz

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az LPS a legfőbb endotoxin, mivel a CD14/TLR4/MD2 receptorkomplexhez kötődik számos sejttípusban, különösen a monocitákban, a makrofágokban és a B-sejtekben, mely a citokin-, a nitrogén-monoxid- és az eikozanoidszekréciót erősíti.[28] Bruce Beutler a 2011-es fiziológiai vagy orvostudományi Nobel-díj egy részét annak bemutatásáért kapta, hogy a TLR4 LPS-receptor.[29][30]

A sejt stresszválaszának részeként a szuperoxid az egyik fő reaktív oxigéngyök, melyet az LPS indukál sok TLR-t expresszáló sejttípusban.[31] Az LPS továbbá exogén pirogén (lázokozó anyag).[3]

Az LPS-funkcióval néhány évig kísérleteztek, mivel számos transzkripciós faktort aktivál. Az LPS számos, a szeptikus sokkban résztvevő mediátort termel. Az ember sokkal érzékenyebb az LPS-re más állatoknál, például egereknél: 1 μg/kg LPS elég emberben a szeptikus sokkhoz, de az egér 1000-szer annyit tolerál.[32] Ennek oka lehet a természetes antitestek szintje közti eltérés a két faj közt.[33][34] Said et al. kimutatták, hogy az LPS a CD4 T-sejtek tágulásának IL-10-függő akadályozását okozza, és a PD-1-szinteket növeli a monocitákon, ami az azok általi IL-10-termelést okozza a PD-1 PD-L1 általi kötése után.[35]

Az endotoxinok felelnek főképp a Gram-negatív patogének, például a meningococcalis betegségeket, például meningococcaemiát, Waterhouse–Friderichsen-szindrómát és meningitist okozó Neisseria meningitidis általi fertőzés súlyosságához.

Számos baktériumtörzs LPS-ének részei kémiailag hasonlók a gazdasejt felszínén lévő molekulákhoz (molekuláris mimikri).[36] Például a Neisseria meningitidis L2, 3, 5, 7, 9-nél az oligoszacharid végén lévő tetraszacharid (lakto-N-neotetraóz) azonos a humán eritrociták ABH glikolipidje, a paraglobozid tetraszacharidjával.[5] A patogén Neisseria-fajok LOS-ának triszacharidja (laktotriaóz) megtalálható a humán sejteken lévő glikoszfingolipidekben is.[5] Számos meningococcus B és C, valamint a gonococcusok LOS-szerkezete rendelkezik e triszachariddal.[5] E mimikri nemcsak álca az immunrendszer elől, hanem az immuntolerancia megszüntetésében is szerepet játszhatnak egyes humán leukocita-antigénekkel, például HLA-B35-tel való fertőzéskor.[5]

Az LPS-t érzékelhetik a vérképző őssejtek (HSC) a TLR4-kötéssel, mely proliferációjukat okozza szisztémás fertőzés esetén. Ez aktiválja a TLR4-TRIF-ROS-p38 jelzést a HSC-kben, és proliferatív stresszt okozhatnak, a kompetitív megújítási képességet csökkentve.[37] Egerek S. typhimurium-fertőzése hasonló eredményt adott, érvényessé téve a kísérleti modellt in vivo.

A változékonyság hatása az immunválaszra

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A Toll-típusú receptorok felismerik az LPS-t és immunválaszt adnak.

Az O-antigének az LPS legváltozékonyabb részei, így azok antigénspecifikusak. Ezzel szemben a lipid A a legállandóbb. Azonban a lipid A összetétele is eltérhet (az acilláncok számában és természetében – akár nemzetségen belül vagy azok közt is). Néhány ilyen változás antagonisztikus tulajdonságokat adhat az LPS-nek. Például a Rhodobacter sphaeroides difoszforil-lipid A-ja a humán sejtekben LPS-antagonista, de a hörcsög- és lósejtekben agonista.[38]

Feltehetően a kúposabb lipid A (például az E. colié) jobb agonista, a kevésbé kúpos, például a Porphyromonas gingivalisé, más szignált aktiválhat (TLR2-t a TLR4 helyett), a teljesen kúpos, például a Rhodobacter sphaeroidesé TLR-antagonista.[39][40] Általában az LPS-géncsoportok az egyes patogéntörzsek, -alfajok és -fajok közt erősen eltérnek.[41][42]

A normál humán vérszérum baktericid anti-LOS antitesteket tartalmaznak, és az eltérő szerotípusú törzsekkel fertőzött betegek eltérő specificitású antitesteket tartalmaznak a normál szérumhoz képest.[43] Ennek oka a LOS szerkezete, különösen az oligoszacharid részéé.[43] A Neisseria gonorrhoeaeben kimutatták, hogy a LOS antigenitása változhat a fertőzés során, mivel e baktériumok 1-nél több LOS-típust szintetizálhatnak (fázisvariáció).[43] Továbbá a Neisseria gonorrhoeae a Neisseria meningitidishez és a Haemophilus influenzaehez hasonlóan[5] képes tovább módosítani a LOS-t in vitro, például szialilációval (sziálsavrészlettel történő módosítás), növelve a komplementmediált támadáshoz,[43] csökkentheti a komplementrendszer aktivációját,[5] vagy kikerülheti a baktericid antitestek hatásait.[5] A szialiláció hozzájárulhat a gátolt neutrofilkötéshez és immunsejtek által történő fagocitózishoz, valamint a kisebb oxidatív stresszhez.[5] A Haemophilus somnus, egy marhapatogén szintén mutatott LOS-fázisvariációt, ami segítheti a marha immunrendszerének kivédésében.[44] E megfigyelések alapján tehát a baktériumok felszíni molekuláinak, például a LOS-nak a változásai segítheti a patogén humorális és sejtmediált immunitás elleni védelmét.

Nem kanonikus LPS-felismerési útvonalak

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2018-ban felfedezték, hogy a TLR4-mediált útvonalak mellett egyes tranziens receptorpotenciál-ioncsatornák is felismerik az LPS-t.[45] A TRPA1 LPS-mediált aktivációját kimutatták egerekben[46] és Drosophila melanogasterben.[47] Nagyobb koncentrációban az LPS más TRP csatornákat is aktivál, például a TRPV1-et, a TRPM3-at és bizonyos mértékig a TRPM8-at is.[48] Az LPS-t epitélsejteken a TRPV4 ismeri fel. A TRPV4 LPS általi aktivációja szükséges és elegendő a nitrogén-monoxid-termeléshez.[49]

Egészségi hatások

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az LPS egészségi hatásainak alapvető okai az immunaktivációs és -modulációs, különösen gyulladásokozó képessége.

Endotoxémia

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az endotoxinok jelenléte a vérben az endotoxémia. A magas endotoxinszint szeptikus sokkot okoz,[50] az alacsonyabb a metabolikus endotoxémia.[51] Az endotoxémia kapcsolatban állhat az elhízással, az étrenddel,[52] a szív- és érrendszeri megbetegedésekkel[52] és a cukorbetegséggel,[51] de ezt a gazda genomja is befolyásolhatja.[53]

Ezenkívül a béleredetű endotoxémia, különösen a gazda-patogén felületnél, fontos tényező az alkoholos hepatitiszben,[54] mely valószínűleg vékonybélbaktériumtúlburjánzás-szindróma és megnövekedett bélpermeabilitás miatt alakul ki.[55]

A lipid A az emlősök immunrendszerének irányítatlan aktivációját okozhatja gyulladásmediátorokkal, ami szeptikus sokkhoz vezethet.[20] E reakciót a Toll-típusú receptor 4 mediálja, mely az immunsejt-aktivációért felel.[20] Az erek endotél rétegének ezek által okozott sérülése kapilláris szivárgáshoz, vazodilatációhoz, szívfunkció-csökkenéshez és szeptikus sokkhoz vezethet.[56] Jelentős komplementaktiváció is megfigyelhető később a baktériumok osztódása révén.[56] A nagy bakteriális proliferáció kiterjedt intravaszkuláris koagulációhoz (DIC) vezethet egyes szervek, például a vese, a mellékvesék és a tüdő funkciójának elvesztésével a nem megfelelő vérellátás miatt. A bőr a gyakran a koagulációs faktorok csökkenésével együtt jelentkező érsérülés hatásait is mutatja petechiák, purpura és ecchymosis formájában. A végtagok is érintettek lehetnek, bizonyos esetekben akár üszkösödés is kialakulhat.[56] A mellékvese-funkció megszűntének következménye mellékvese-elégtelenség, a mellékvesékbe való vérzésé Waterhouse–Friderichsen-szindróma, melyek mindegyike életveszélyes lehet.

A gonococcalis LOS sérülést okozhat a humán petevezetékben.[43]

Autoimmun betegség

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyes LOS-molekulák molekuláris mimikrije feltehetően autoimmunitást okozó gazdaválaszokat, például sclerosis multiplexet okozhat.[5][36] További példák a gazdaszervezetek baktériumok általi mimikrijére az emberben gyomor-bél betegséget okozó Helicobacter pyloriban és a Campylobacter jejuniban és a chancroidát okozó Haemophilus ducreyi. Egyes C. jejuni-szerotípusok Guillain–Barré-szindróma és annak változata, a Miller–Fisher-szindróma okozói. Ennek okai bizonyos tetra- és pentaszacharidok a LOS-ban.[5]

Elhízás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Epidemiológiai tanulmányok szerint a nagyobb LPS-mennyiség, amit a több endotoxin-termelő baktérium okozhat, egyes elhízással kapcsolatos betegségekben is közrejátszhat.[6][57][58] Más tanulmányok szerint a tisztított E. coli-LPS elhízást és inzulinrezisztenciát okozhat csíramentes egérmodellekben.[59] Egy 2012-es tanulmány az Enterobacter cloacae B29 lehetséges közreműködését vizsgálta egy ember elhízásában és inzulinrezisztenciájában.[60] Az LPS és az elhízás kapcsolatának feltételezett módja, hogy az endotoxin gyulladásmediált útvonalat hoz létre, mely az észlelt elhízást és az inzulinrezisztenciát okozza.[59] Kapcsolódó baktériumnemzetségek például az Escherichia és az Enterobacter.

Depresszió

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kísérletekből és megfigyelésekből is igazolhatónak bizonyult, hogy az LPS a depresszióban közrejátszhat. LPS egereknek adása depresszív tünetekhez vezethet, és egyes depressziós emberekben nagyobb az LPS-szint. A gyulladás közrejátszhat benne, és az LPS azt segíti.[7]

Sejtöregedés

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az LPS okozta gyulladás sejtöregedést okozhat például a tüdő epitél- és a mikrogliasejtek esetén (utóbbi neurodegenerációhoz vezet).[8]

Szennyezőanyagként

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lipopoliszacharidok gyakori szennyeződések a baktériumokból preparált plazmid-DNS-ben és a bennük kifejezett fehérjékben, és eltávolítandó a kísérletek szennyezését és a fermentációval előállított termékek toxicitását elkerülendő.[61]

Az állatmodellekben az egyik leggyakrabban tanulmányozott fehérje, az ovalbumin gyakran tartalmaz endotoxint. Ez gyakori modellallergén légúti hiperreszponzivitásra (AHR). Az LPS-tartalmú ovalbumin eredményeket hamisíthat, mivel a pontos allergénhatást nem adja vissza.[62]

A gyógyszergyártásban szükséges minden endotoxinnyom eltávolítása a gyógyszertároló edényekből, mivel kevés endotoxin is betegséget tud okozni. Erre depirogenációs kemencét használnak, mivel több mint 300 °C-os hőmérséklet kell az LPS teljes bontásához.[63]

Az endotoxin észlelésére használatos standard assay a limulus-amőbocita-lizátum (LAL) assay, mely a patkórák (Limulus polyphemus) amőbocitáit használja.[64] A lizátum koagulációját nagyon kevés LPS is okozza az enzimkaszkád révén történő nagymértékű erősítés miatt. Azonban a patkórák csökkenő mennyisége és a LAL-lel kölcsönható faktorok miatt alternatív assay-ket hoztak létre, például az ELISA teszteket, melyek a LAL rekombináns változatát, a faktor C-t használják.[65]

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ Rietschel ET, Kirikae T, Schade FU, Mamat U, Schmidt G, Loppnow H, Ulmer AJ, Zähringer U, Seydel U, Di Padova F (1994). "Bacterial endotoxin: molecular relationships of structure to activity and function". FASEB J. 8 (2): 217–25. doi:10.1096/fasebj.8.2.8119492. PMID 8119492. S2CID 28156137.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: jelöletlen szabad DOI (link)
  2. ↑ Höfte, H.; de Greve, H.; Seurinck, J.; Jansens, S.; Mahillon, J.; Ampe, C.; Vandekerckhove, J.; Vanderbruggen, H.; van Montagu, M.; Zabeau, M. (1986. december 1.). "Structural and functional analysis of a cloned delta endotoxin of Bacillus thuringiensis berliner 1715". European Journal of Biochemistry. 161 (2): 273–280. doi:10.1111/j.1432-1033.1986.tb10443.x. ISSN 0014-2956. PMID 3023091.
  3. 1 2 Roth, Joachim; Blatteis, Clark M. (2014. október). "Mechanisms of fever production and lysis: lessons from experimental LPS fever". Comprehensive Physiology. 4 (4): 1563–1604. doi:10.1002/cphy.c130033. ISSN 2040-4603. PMID 25428854.
  4. ↑ Dellinger, R. Phillip; Levy, Mitchell M.; Rhodes, Andrew; Annane, Djillali; Gerlach, Herwig; Opal, Steven M.; Sevransky, Jonathan E.; Sprung, Charles L.; Douglas, Ivor S.; Jaeschke, Roman; Osborn, Tiffany M. (2013. február). "Surviving sepsis campaign: international guidelines for management of severe sepsis and septic shock: 2012". Critical Care Medicine. 41 (2): 580–637. doi:10.1097/CCM.0b013e31827e83af. ISSN 1530-0293. PMID 23353941. S2CID 34855187.
  5. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 Moran AP, Prendergast MM, Appelmelk BJ (1996). "Molecular mimicry of host structures by bacterial lipopolysaccharides and its contribution to disease". FEMS Immunol. Med. Microbiol. 16 (2): 105–115. doi:10.1016/s0928-8244(96)00072-7. PMID 8988391.
  6. 1 2 Moreno-Navarrete JM, Ortega F, Serino M, Luche E, Waget A, Pardo G, Salvador J, Ricart W, Frühbeck G, Burcelin R, Fernández-Real JM (2012). "Circulating lipopolysaccharide-binding protein (LBP) as a marker of obesity-related insulin resistance". Int J Obes (Lond). 36 (11): 1442–1449. doi:10.1038/ijo.2011.256. PMID 22184060.
  7. 1 2 Lasselin, Julie; Schedlowski, Manfred; Karshikoff, Bianka; Engler, Harald; Lekander, Mats; Konsman, Jan Pieter (2020. augusztus). "Comparison of bacterial lipopolysaccharide-induced sickness behavior in rodents and humans: Relevance for symptoms of anxiety and depression". Neuroscience and Biobehavioral Reviews. 115: 15–24. doi:10.1016/j.neubiorev.2020.05.001. ISSN 1873-7528. PMID 32433924. S2CID 218665128.
  8. 1 2 Wei W, Ji S (2018). "Cellular senescence: Molecular mechanisms and pathogenicity". Journal of Cellular Physiology. 233 (12): 9121–9135. doi:10.1002/jcp.26956. PMID 30078211. S2CID 51924586.
  9. ↑ Parija SC (2009). Textbook of Microbiology & Immunology. India: Elsevier. ISBN 978-8131221631.
  10. ↑ Kulp A, Kuehn MJ (2010). "Biological functions and biogenesis of secreted bacterial outer membrane vesicles". Annu. Rev. Microbiol. 64: 163–184. doi:10.1146/annurev.micro.091208.073413. PMC 3525469. PMID 20825345.
  11. 1 2 Avila-Calderón ED, Ruiz-Palma MD, Contreras-Rodríguez A (2021). "Outer Membrane Vesicles of Gram-Negative Bacteria: An Outlook on Biogenesis". Frontiers in Microbiology. 12: 557902. doi:10.3389/fmicb.2021.557902. PMC 7969528. PMID 33746909.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: oldalszám helyett cikk száma (link)
  12. ↑ Zhang G, Meredith TC, Kahne D (2013). "On the essentiality of lipopolysaccharide to Gram-negative bacteria". Curr. Opin. Microbiol. 16 (6): 779–785. doi:10.1016/j.mib.2013.09.007. PMC 3974409. PMID 24148302.
  13. ↑ Kukkonen, Maini; Korhonen, Timo K. (2004. július). "The omptin family of enterobacterial surface proteases/adhesins: from housekeeping in Escherichia coli to systemic spread of Yersinia pestis". International Journal of Medical Microbiology. 294 (1): 7–14. doi:10.1016/j.ijmm.2004.01.003. ISSN 1438-4221. PMID 15293449.
  14. ↑ Raetz CR, Whitfield C (2002). "Lipopolysaccharide endotoxins". Annu. Rev. Biochem. 71: 635–700. doi:10.1146/annurev.biochem.71.110601.135414. PMC 2569852. PMID 12045108.
  15. ↑ Rittig MG, Kaufmann A, Robins A, Shaw B, Sprenger H, Gemsa D, Foulongne V, Rouot B, Dornand J (2003). "Smooth and rough lipopolysaccharide phenotypes of Brucella induce different intracellular trafficking and cytokine/chemokine release in human monocytes". J. Leukoc. Biol. 74 (6): 1045–55. doi:10.1189/jlb.0103015. PMID 12960272.
  16. ↑ Tsujimoto H, Gotoh N, Nishino T (1999). "Diffusion of macrolide antibiotics through the outer membrane of Moraxella catarrhalis". J. Infect. Chemother. 5 (4): 196–200. doi:10.1007/s101560050034. PMID 11810516. S2CID 2742306.
  17. ↑ Hershberger C, Binkley SB (1968). "Chemistry and metabolism of 3-deoxy-D-mannooctulosonic acid. I. Stereochemical determination". J. Biol. Chem. 243 (7): 1578–84. doi:10.1016/S0021-9258(18)93581-7. PMID 4296687.[halott link]
  18. ↑ Tzeng YL, Datta A, Kolli VK, Carlson RW, Stephens DS (2002. május). "Endotoxin of Neisseria meningitidis composed only of intact lipid A: inactivation of the meningococcal 3-deoxy-D-manno-octulosonic acid transferase". J. Bacteriol. 184 (9): 2379–2388. doi:10.1128/JB.184.9.2379-2388.2002. PMC 134985. PMID 11948150.
  19. ↑ Khan, Mohd M.; Ernst, Orna; Sun, Jing; Fraser, Iain D. C.; Ernst, Robert K.; Goodlett, David R.; Nita-Lazar, Aleksandra (2018. június 24.). "Mass Spectrometry-based Structural Analysis and Systems Immunoproteomics Strategies for Deciphering the Host Response to Endotoxin". Journal of Molecular Biology. 430 (17): 2641–2660. doi:10.1016/j.jmb.2018.06.032. ISSN 1089-8638. PMID 29949751. S2CID 49481716.
  20. 1 2 3 4 Kilár A, Dörnyei Á, Kocsis B (2013). "Structural characterization of bacterial lipopolysaccharides with mass spectrometry and on- and off-line separation techniques". Mass Spectrom Rev. 32 (2): 90–117. Bibcode:2013MSRv...32...90K. doi:10.1002/mas.21352. PMID 23165926.
  21. ↑ Munford R, Lu M, Varley AW (2009). Kill the Bacteria...and Also Their Messengers?. Advances in Immunology. Vol. 103. 29–48. o. doi:10.1016/S0065-2776(09)03002-8. ISBN 9780123748324. PMC 2812913. PMID 19755182.
  22. ↑ Bilski J, Mazur-Bialy A, Wojcik D, Zahradnik-Bilska J, Brzozowski B, Magierowski M, Mach T, Magierowska K, Brzozowski T (2017). "The Role of Intestinal Alkaline Phosphatase in Inflammatory Disorders of Gastrointestinal Tract". Mediators of Inflammation. 2017: 9074601. doi:10.1155/2017/9074601. PMC 5339520. PMID 28316376.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: oldalszám helyett cikk száma (link)
  23. ↑ Bates JM, Akerlund J, Mittge E, Guillemin K (2007). "Intestinal alkaline phosphatase detoxifies lipopolysaccharide and prevents inflammation in zebrafish in response to the gut microbiota". Cell Host & Microbe. 2 (6): 371–382. doi:10.1016/j.chom.2007.10.010. PMC 2730374. PMID 18078689.
  24. ↑ Alam SN, Yammine H, Moaven O, Ahmed R, Moss AK, Biswas B, Muhammad N, Biswas R, Raychowdhury A, Kaliannan K, Ghosh S, Ray M, Hamarneh SR, Barua S, Malo NS, Bhan AK, Malo MS, Hodin RA (2014. április). "Intestinal alkaline phosphatase prevents antibiotic-induced susceptibility to enteric pathogens". Annals of Surgery. 259 (4): 715–22. doi:10.1097/sla.0b013e31828fae14. PMC 3855644. PMID 23598380.
  25. ↑ Lallès JP (2014. február). "Intestinal alkaline phosphatase: novel functions and protective effects". Nutrition Reviews. 72 (2): 82–94. doi:10.1111/nure.12082. PMID 24506153.
  26. ↑ Wang X, Quinn PJ (2010). "Lipopolysaccharide: Biosynthetic pathway and structure modification". Prog. Lipid Res. 49 (2): 97–107. doi:10.1016/j.plipres.2009.06.002. PMID 19815028.
  27. ↑ Ruiz N, Kahne D, Silhavy TJ (2009). "Transport of lipopolysaccharide across the cell envelope: the long road of discovery". Nat. Rev. Microbiol. 7 (9): 677–683. doi:10.1038/nrmicro2184. PMC 2790178. PMID 19633680.
  28. ↑ Abbas, Abul (2006). Basic Immunology. Elsevier. ISBN 978-1-4160-2974-8.
  29. ↑ Poltorak A, He X, Smirnova I, Liu MY, Van Huffel C, Du X, Birdwell D, Alejos E, Silva M, Galanos C, Freudenberg M, Ricciardi-Castagnoli P, Layton B, Beutler B (1998). "Defective LPS signaling in C3H/HeJ and C57BL/10ScCr mice: mutations in Tlr4 gene". Science. 282 (5396): 2085–8. Bibcode:1998Sci...282.2085P. doi:10.1126/science.282.5396.2085. PMID 9851930.
  30. ↑ "The 2011 Nobel Prize in Physiology or Medicine - Press Release". www.nobelprize.org. 2018. március 23. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2018. április 28.
  31. ↑ Li, Yao; Deng, Shou-Long; Lian, Zheng-Xing; Yu, Kun (2019. június 12.). "Roles of Toll-Like Receptors in Nitroxidative Stress in Mammals". Cells. 8 (6): 576. doi:10.3390/cells8060576. ISSN 2073-4409. PMC 6627996. PMID 31212769.
  32. ↑ Warren HS, Fitting C, Hoff E, Adib-Conquy M, Beasley-Topliffe L, Tesini B, Liang X, Valentine C, Hellman J, Hayden D, Cavaillon JM (2010). "Resilience to bacterial infection: difference between species could be due to proteins in serum". J. Infect. Dis. 201 (2): 223–232. doi:10.1086/649557. PMC 2798011. PMID 20001600.
  33. ↑ Reid RR, Prodeus AP, Khan W, Hsu T, Rosen FS, Carroll MC (1997). "Endotoxin shock in antibody-deficient mice: unraveling the role of natural antibody and complement in the clearance of lipopolysaccharide". J. Immunol. 159 (2): 970–975. doi:10.4049/jimmunol.159.2.970. PMID 9218618.
  34. ↑ Boes M, Prodeus AP, Schmidt T, Carroll MC, Chen J (1998). "A critical role of natural immunoglobulin M in immediate defense against systemic bacterial infection". J. Exp. Med. 188 (12): 2381–6. doi:10.1084/jem.188.12.2381. PMC 2212438. PMID 9858525.
  35. ↑ Said EA, Dupuy FP, Trautmann L, Zhang Y, Shi Y, El-Far M, Hill BJ, Noto A, Ancuta P, Peretz Y, Fonseca SG, Van Grevenynghe J, Boulassel MR, Bruneau J, Shoukry NH, Routy JP, Douek DC, Haddad EK, Sekaly RP (2010). "Programmed death-1-induced interleukin-10 production by monocytes impairs CD4+ T cell activation during HIV infection". Nat. Med. 16 (4): 452–459. doi:10.1038/nm.2106. PMC 4229134. PMID 20208540.
  36. 1 2 Chastain EM, Miller SD (2012). "Molecular mimicry as an inducing trigger for CNS autoimmune demyelinating disease". Immunol. Rev. 245 (1): 227–38. doi:10.1111/j.1600-065X.2011.01076.x. PMC 3586283. PMID 22168423.
  37. ↑ Takizawa, Hitoshi; Fritsch, Kristin; Kovtonyuk, Larisa V.; Saito, Yasuyuki; Yakkala, Chakradhar; Jacobs, Kurt; Ahuja, Akshay K.; Lopes, Massimo; Hausmann, Annika (2017. augusztus 3.). "Pathogen-Induced TLR4-TRIF Innate Immune Signaling in Hematopoietic Stem Cells Promotes Proliferation but Reduces Competitive Fitness". Cell Stem Cell. 21 (2): 225–240.e5. doi:10.1016/j.stem.2017.06.013. ISSN 1875-9777. PMID 28736216.
  38. ↑ Lohmann KL, Vandenplas ML, Barton MH, Bryant CE, Moore JN (2007). "The equine TLR4/MD-2 complex mediates recognition of lipopolysaccharide from Rhodobacter sphaeroides as an agonist". Journal of Endotoxin Research. 13 (4): 235–242. doi:10.1177/0968051907083193. PMID 17956942. S2CID 36784237.
  39. ↑ Netea MG, van Deuren M, Kullberg BJ, Cavaillon JM, Van der Meer JW (2002). "Does the shape of lipid A determine the interaction of LPS with Toll-like receptors?". Trends Immunol. 23 (3): 135–139. doi:10.1016/S1471-4906(01)02169-X. PMID 11864841.
  40. ↑ Seydel U, Oikawa M, Fukase K, Kusumoto S, Brandenburg K (2000). "Intrinsic conformation of lipid A is responsible for agonistic and antagonistic activity". Eur. J. Biochem. 267 (10): 3032–3039. doi:10.1046/j.1432-1033.2000.01326.x. PMID 10806403.
  41. ↑ Reeves PP, Wang L (2002). "Genomic Organization of LPS-Specific Loci". In Hacker J, Kaper JB (eds.). Pathogenicity Islands and the Evolution of Pathogenic Microbes. Current Topics in Microbiology and Immunology. Vol. 2. 109–135. o. doi:10.1007/978-3-642-56031-6_7. ISBN 978-3-540-42682-0. PMID 12014174. 264.
  42. ↑ Patil PB, Sonti RV (2004). "Variation suggestive of horizontal gene transfer at a lipopolysaccharide (lps) biosynthetic locus in Xanthomonas oryzae pv. oryzae, the bacterial leaf blight pathogen of rice". BMC Microbiol. 4: 40. doi:10.1186/1471-2180-4-40. PMC 524487. PMID 15473911.
  43. 1 2 3 4 5 Yamasaki R, Kerwood DE, Schneider H, Quinn KP, Griffiss JM, Mandrell RE (1994). "The structure of lipooligosaccharide produced by Neisseria gonorrhoeae, strain 15253, isolated from a patient with disseminated infection. Evidence for a new glycosylation pathway of the gonococcal lipooligosaccharide". J. Biol. Chem. 269 (48): 30345–30351. doi:10.1016/S0021-9258(18)43819-7. PMID 7982947.
  44. ↑ Howard MD, Cox AD, Weiser JN, Schurig GG, Inzana TJ (2000). "Antigenic diversity of Haemophilus somnus lipooligosaccharide: phase-variable accessibility of the phosphorylcholine epitope". J. Clin. Microbiol. 38 (12): 4412–4419. doi:10.1128/JCM.38.12.4412-4419.2000. PMC 87614. PMID 11101573.
  45. ↑ Boonen, Brett; Alpizar, Yeranddy; Meseguer, Victor; Talavera, Karel; Boonen, Brett; Alpizar, Yeranddy A.; Meseguer, Victor M.; Talavera, Karel (2018. augusztus 11.). "TRP Channels as Sensors of Bacterial Endotoxins". Toxins (angol nyelven). 10 (8): 326. doi:10.3390/toxins10080326. PMC 6115757. PMID 30103489.
  46. ↑ Meseguer, Victor; Alpizar, Yeranddy A.; Luis, Enoch; Tajada, Sendoa; Denlinger, Bristol; Fajardo, Otto; Manenschijn, Jan-Albert; Fernández-Peña, Carlos; Talavera, Arturo; Kichko, Tatiana; Navia, Belén; Sánchez, Alicia; Señarís, Rosa; Reeh, Peter; Pérez-García, María Teresa; López-López, José Ramón; Voets, Thomas; Belmonte, Carlos; Talavera, Karel; Viana, Félix (2014. január 20.). "TRPA1 channels mediate acute neurogenic inflammation and pain produced by bacterial endotoxins". Nature Communications. 5: 3125. Bibcode:2014NatCo...5.3125M. doi:10.1038/ncomms4125. PMC 3905718. PMID 24445575.
  47. ↑ Soldano, Alessia; Alpizar, Yeranddy A; Boonen, Brett; Franco, Luis; López-Requena, Alejandro; Liu, Guangda; Mora, Natalia; Yaksi, Emre; Voets, Thomas; Vennekens, Rudi; Hassan, Bassem A; Talavera, Karel (2016. június 14.). "Gustatory-mediated avoidance of bacterial lipopolysaccharides via TRPA1 activation in Drosophila". eLife. 5. doi:10.7554/eLife.13133. PMC 4907694. PMID 27296646.
  48. ↑ Boonen, Brett; Alpizar, Yeranddy A.; Sanchez, Alicia; López-Requena, Alejandro; Voets, Thomas; Talavera, Karel (2018. július). "Differential effects of lipopolysaccharide on mouse sensory TRP channels". Cell Calcium. 73: 72–81. doi:10.1016/j.ceca.2018.04.004. PMID 29689522. S2CID 13681499.
  49. ↑ Alpizar, Yeranddy A.; Boonen, Brett; Sanchez, Alicia; Jung, Carole; López-Requena, Alejandro; Naert, Robbe; Steelant, Brecht; Luyts, Katrien; Plata, Cristina; De Vooght, Vanessa; Vanoirbeek, Jeroen A. J.; Meseguer, Victor M.; Voets, Thomas; Alvarez, Julio L.; Hellings, Peter W.; Hoet, Peter H. M.; Nemery, Benoit; Valverde, Miguel A.; Talavera, Karel (2017. október 20.). "TRPV4 activation triggers protective responses to bacterial lipopolysaccharides in airway epithelial cells". Nature Communications. 8 (1): 1059. Bibcode:2017NatCo...8.1059A. doi:10.1038/s41467-017-01201-3. PMC 5651912. PMID 29057902.
  50. ↑ Opal SM (2010). "Endotoxins and other sepsis triggers". Endotoxemia and Endotoxin Shock. Contributions to Nephrology. Vol. 167. 14–24. o. doi:10.1159/000315915. ISBN 978-3-8055-9484-4. PMID 20519895. {{cite book}}: |work= ignored (súgó)
  51. 1 2 Gomes, Júnia Maria Geraldo; Costa, Jorge de Assis; Alfenas, Rita de Cássia Gonçalves (2017. március). "Metabolic endotoxemia and diabetes mellitus: A systematic review". Metabolism (angol nyelven). 68: 133–144. doi:10.1016/j.metabol.2016.12.009. PMID 28183445.
  52. 1 2 Kallio, K. A. Elisa; Hätönen, Katja A.; Lehto, Markku; Salomaa, Veikko; Männistö, Satu; Pussinen, Pirkko J. (2015. április). "Endotoxemia, nutrition, and cardiometabolic disorders". Acta Diabetologica (angol nyelven). 52 (2): 395–404. doi:10.1007/s00592-014-0662-3. ISSN 0940-5429. PMID 25326898. S2CID 24020127.
  53. ↑ Leskelä, Jaakko; Toppila, Iiro; Härma, Mari‐Anne; Palviainen, Teemu; Salminen, Aino; Sandholm, Niina; Pietiäinen, Milla; Kopra, Elisa; Pais de Barros, Jean‐Paul; FinnGen; Lassenius, Mariann I. (2021. október 20.). "Genetic Profile of Endotoxemia Reveals an Association With Thromboembolism and Stroke". Journal of the American Heart Association (angol nyelven). 10 (21): e022482. doi:10.1161/JAHA.121.022482. ISSN 2047-9980. PMC 8751832. PMID 34668383.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: oldalszám helyett cikk száma (link)
  54. ↑ Ceccanti M, Attili A, Balducci G, Attilia F, Giacomelli S, Rotondo C, Sasso GF, Xirouchakis E, Attilia ML (2006). "Acute alcoholic hepatitis". J. Clin. Gastroenterol. 40 (9): 833–841. doi:10.1097/01.mcg.0000225570.04773.5d. PMID 17016141.
  55. ↑ Parlesak A, Schäfer C, Schütz T, Bode JC, Bode C (2000). "Increased intestinal permeability to macromolecules and endotoxemia in patients with chronic alcohol abuse in different stages of alcohol-induced liver disease". J. Hepatol. 32 (5): 742–747. doi:10.1016/S0168-8278(00)80242-1. PMID 10845660.
  56. 1 2 3 Stephens DS, Greenwood B, Brandtzaeg P (2007). "Epidemic meningitis, meningococcaemia, and Neisseria meningitidis". Lancet. 369 (9580): 2196–2210. doi:10.1016/S0140-6736(07)61016-2. PMID 17604802. S2CID 16951072.
  57. ↑ Lepper PM, Schumann C, Triantafilou K, Rasche FM, Schuster T, Frank H, Schneider EM, Triantafilou M, von Eynatten M (2007). "Association of lipopolysaccharide-binding protein and coronary artery disease in men". J. Am. Coll. Cardiol. 50 (1): 25–31. doi:10.1016/j.jacc.2007.02.070. PMID 17601541. S2CID 12136094.
  58. ↑ Ruiz AG, Casafont F, Crespo J, Cayón A, Mayorga M, Estebanez A, Fernadez-Escalante JC, Pons-Romero F (2007). "Lipopolysaccharide-binding protein plasma levels and liver TNF-alpha gene expression in obese patients: evidence for the potential role of endotoxin in the pathogenesis of non-alcoholic steatohepatitis". Obes Surg. 17 (10): 1374–80. doi:10.1007/s11695-007-9243-7. PMID 18000721. S2CID 44494003.
  59. 1 2 Cani PD, Amar J, Iglesias MA, Poggi M, Knauf C, Bastelica D, Neyrinck AM, Fava F, Tuohy KM, Chabo C, Waget A, Delmée E, Cousin B, Sulpice T, Chamontin B, Ferrières J, Tanti JF, Gibson GR, Casteilla L, Delzenne NM, Alessi MC, Burcelin R (2007). "Metabolic endotoxemia initiates obesity and insulin resistance". Diabetes. 56 (7): 1761–72. doi:10.2337/db06-1491. PMID 17456850.
  60. ↑ Fei N, Zhao L (2012. december). "An opportunistic pathogen isolated from the gut of an obese human causes obesity in germfree mice". ISME J. 7 (4): 880–884. doi:10.1038/ismej.2012.153. PMC 3603399. PMID 23235292.
  61. ↑ Wicks, Ian P.; Howell, Meredith L.; Hancock, Tuesday; Kohsaka, Hitoshi; Olee, Tsaiwei; Carson, Dennis A. (1995. március). "Bacterial Lipopolysaccharide Copurifies with Plasmid DNA: Implications for Animal Models and Human Gene Therapy". Human Gene Therapy. 6 (3): 317–323. doi:10.1089/hum.1995.6.3-317. PMID 7779915.
  62. ↑ Watanabe, Junji; Miyazaki, Yasunari; Zimmerman, Guy A.; Albertine, Kurt H.; McIntyre, Thomas M. (2003. október 24.). "Endotoxin contamination of ovalbumin suppresses murine immunologic responses and development of airway hyper-reactivity". The Journal of Biological Chemistry. 278 (43): 42361–42368. doi:10.1074/jbc.M307752200. ISSN 0021-9258. PMID 12909619.
  63. ↑ 16 December 2014. "The Detection of Endotoxins Via the LAL Test, the Chromogenic Method". 2015. március 29. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2015. március 14.{{cite web}}: CS1 karbantartás: numerikus név: szerzőfelsorolás (link)
  64. ↑ Iwanaga S (2007). "Biochemical principle of Limulus test for detecting bacterial endotoxins". Proc. Jpn. Acad., Ser. B, Phys. Biol. Sci. 83 (4): 110–119. Bibcode:2007PJAB...83..110I. doi:10.2183/pjab.83.110. PMC 3756735. PMID 24019589.
  65. ↑ Ding JL, Ho B (2001). "A new era in pyrogen testing" (PDF). Trends Biotechnol. 19 (8): 277–81. doi:10.1016/s0167-7799(01)01694-8. PMID 11451451. 2014. január 2. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2014. január 2.

Fordítás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Lipopolysaccharide című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Lipopoliszacharidok&oldid=29117519”