Ugrás a tartalomhoz

Sziálsav

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A sziálsavak kilenc szénatomos vázú α-ketosav-cukrok.[1] A „sziálsav” elnevezést Gunnar Blix, svéd biokémikus vezette be 1952-ben. A leggyakoribb sziálsav az N-acetil-neuraminsav (Neu5Ac vagy NANA), mely az állatokban és egyes prokariótákban található. Ezek széles körben fordulnak elő állati szövetekben, és hasonló vegyületek megtalálhatók más szervezetekben, például mikroalgákban,[2] baktériumokban és archeákban.[3][4][5][6] Gyakran részei glikoproteineknek, glikolipideknek vagy gangliozidoknak, ahol a cukorlánc végén vannak a sejtfelszínen vagy oldékony fehérjékben.[7] Azonban Drosophila-embriókban és más rovarokban is észlelték.[8] A növényeknél azonban nem mutattak ki sziálsavakat.[9]

Emberben az agyban található a legtöbb sziálsav, ahol fontosak az ingerületátvitelben és a szinaptogenezishez szükséges gangliozidszerkezetben.[7] Több mint 50 sziálsav imert, melyek mindegyike szubsztituált amino- vagy hidroxilcsoportú neuraminsav-származék.[1] Általában az aminocsoporthoz acetil- vagy glikolilcsoport tartozik, de más csoport is lehet ott. E szubsztitúciók szövetspecifikusak és fejlődéskor szabályozottak, így az egyes sejtek glikokonjugátum-típusaiban csak egy részük található meg.[8] A hidroxilcsoport szubstituensei változatosak: ott észleltek acetil-, laktil-, metil-, szulfát- és foszfátcsoportot.[10]

Neuraminsav (Neu), melynek N- vagy O-szubsztituált származékai a sziálsavak

A sziálsavak közé tartozik a legtöbb neuraminsav-származék, de ezek ritkák a természetben. Általában mucinok, glikoproteinek és glikolipidek terminális, nem redukáló helyzetű komponensei a belső és külső membránban is, ahol kívül vannak, és fontos funkciókkal rendelkeznek.[7]

N-acetilneuraminsav és Kdn

A szénatomok számozása a karboxilátnál kezdődik, és a lánc mentén folytatódik. Az α-anomer az axiális helyzetű karboxiláttal rendelkező.

A neuraminsav anomerjei

Az α-anomer a glikánokhoz kötött sziálsavakban van. Azonban oldatban több mint 90%-ban β-anomerként van jelen. A sziálsav-mutarotázként működő bakteriális NanM képes gyorsan egyensúlyivá tenni az oldatot.[11]

Más állatoktól eltérően az ember nem tud N-glikolilneuraminsavat (Neu5Gc) előállítani, de kevés megtalálható humán szövetben külső forrásokból.[12]

A sziálsavat glükózamin-6-foszfátból és acetil-CoA-ból állítja elő egy transzferáz, N-acetilglükózamin-6-foszfáttá téve. Ebből epimerizációval N-acetilmannózamin-6-foszfát lesz, mely foszfoenolpiroszőlősavval reagálva N-acetilneuraminsav-9-foszfáttá (sziálsav) válik. Ennek aktívvá válásához és oligoszacharid-bioszintézisbe kerüléséhez citidin-trifoszfátból származó citidin-monofoszfátot kap, citidin-monofoszfát-sziálsavvá (CMP-sziálsav) téve azt. Ez az állati sejt magjában keletkezik.[13][14]

Baktériumokban aldoláz is előállíthat sziálsavakat. Ez például mannózszármazékot használ szubsztrátként, 3 szénatomot ad hozzá a piruvátból, sziálsavszerkezetet adva. Ezek kemoenzimatikus sziálsavszármazék-szintézisre használhatók.[15]

Sziálsav-bioszintézis bakteriális aldolázzal.

A glikoprotein-tartalmú sziálsavak (szialoglikoproteinek) szelektint kötnek emberben és más élőlényekben. A rákáttétsejtek gyakran sok sziálsavgazdag glikoproteint expresszálnak. Ez negatív töltésűvé teszi a sejtmembránt, sejtközi taszítást okozva,[16] és segítve e késői ráksejtek véráramba kerülését. 2020-ban kimutatták a sziálsav jelenlétét rákos extracelluláris mátrixban.[17]

A sziálsavgazdag részek negatív töltést hoznak létre a sejtfelszínen. Mivel a víz poláris, mindkét hidrogénatomján parciális pozitív töltéssel, vonzódik a sejtfelszínekhez és -membránokhoz. Ez a sejt általi folyadékfelvételhez is hozzájárul.

A polisziálsav poszttranszlációs módosulás, mely idegsejt-adhéziós molekulákban (NCAM) jön létre. A szinapszisban a polisziálsav erős negatív töltése akadályozza a sejtek NCAM-keresztkötését.

Ösztrogén beadása ivartalanított egerekbe dózisfüggő sziálsavtartalom-csökkenést okoz. A sziálsavtartalommal az ösztrogén hatása is mérhető. Referenciaanyagok az ösztradiol (szubkután) és az etinilösztradiol (orális beadás).[18]

A sziálsavak minden gerinces és néhány gerinctelen, valamint egyes gerincesekkel kölcsönható baktériumok sejtfelszínein találhatók.

Több vírus, például az Ad26[19] adenovírus- (Adenoviridae)-szerotípus, a rotavírusok (Reoviridae) és az influenzavírusok (Orthomyxoviridae) gazda által szialilált szerkezeteket használhatnak a célgazdasejt kötéséhez. A sziálsavak jó célpontok e vírusokhoz, mivel erősen állandósultak, és nagy mennyiségben jelen vannak sok sejtben. A sziálsavak fontosak több humán vírusfertőzésben. Az influenzavírusok hemagglutininaktivitású (HA) glikoproteinekkel rendelkeznek, melyek a humán eritrociták és a felső légúti sejtek sziálsavjaihoz kötnek. Ez a hemagglutináció (a vírusok vérsejtekhez tapadása) és a vírusok bejutásának alapja. A Gyakori influenzagyógyszer ozeltamivir és zanamivir sziálsavanalógok, melyek az újonnan létrejött vírusokkal interferálnak a vírusenzim neuraminidáz gátlásával.[20]

Egyes baktériumok is a gazda által szialilált szerkezeteket használnak fel a kötéshez és a felismeréshez. Például a szabad sziálsavak egyes baktériumoknak, például a Pneumococcusnak jelzésként működhetnek. A szabad sziálsav segítheti a baktériumot annak felismerésében, hogy a kolóniaképzéshez megfelelő gerinces környezetet ért el. A sziálsav módosulása, például az N-glikolil- vagy O-acetilcsoport csökkenthetik a bakteriális szialidázok működését. Nem ismert e gátló hatás jelentősége.[20]

A sziálsav szintézise és bomlása a sejt különböző részeiben történik. A szintézis a citoszolban kezdődik, ahol az N-acetilmannózamin-6-foszfát és a foszfoenolpiruvát sziálsavvá egyesülnek. A Neu5Ac-9-foszfátot a magban citidin-monofoszfát (CMP) aktiválja a CMP-Neu5Ac-szintázzal. Bár a sziálsav és más vegyületek közti kapcsolat gyakran α-kötés, ez az egyetlen β-kötés. A CMP-Neu5Ac ezután az endoplazmatikus retikulumba vagy a Golgi-készülékbe kerül, ahol új glikokonjugátumot alkotva oligoszacharidhoz kerülhet. Ez O-acetilezéssel vagy -metilezéssel módosítható. Ha a glikokonjugátum érett, a sejtfelszínhez kerülhet.

A szialidáz a sziálsav-katabolizmus egyik legfontosabb enzimje. Sziálsavakat távolíthat el a sejtfelsíznről vagy a szérum glikokonjugátumairól. A szövetes állatokban a bomlásra hajlamos glikokonjugátumok endocitózissal kerülnek be. A késői endoszóma lizoszómával való egyesülése után a lizoszóma-szialidázok eltávolítják a sziálsavakat. Ezek aktivitása az O-acetilcsoportoktól függ. A szabad sziálsavak a citoszolba kerülnek a lizoszóma membránján keresztül. Ezután újabb glikokonjugátumok keletkezhetnek belőlül a Golgi-készülékben. A sziálsavak lebonthatók acilmannózaminra és piruvátra a citoszolikus acilneuraminát-liáz által.

Súlyos betegségek függnek a sziálsav-metabolizmus jelenlététől vagy hiányától. A szialidózis és a sziálsavhiány a NANS gén mutációival példa ilyen rendellenességre.[21]

A sziálsavval kezelt fiatal patkányok felnőve jobban tanultak és jobb lett memóriájuk.[22] A sziálsavbevitel és a kognitív funkció közti összefüggés megjelent nagy mennyiségű sziálsavval etetett malacokban is.[23]

Az influenzavírus endocitózisa

A sziálsavak számos humán betegséggel összefüggenek.

NANS-mutációs sziálsavhiány

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az N-acetilneuraminsav-szintáz (NANS) gén kétalléles recesszív mutációi súlyos betegséget okozhatnak, mely értelmi fogyatékosságot és alacsony testalkatot eredményez, mutatva a sziálsavak fontosságát az agyfejlődésben.[24] Rövidtávú sziálsav-kiegészítés per os nem mutatott jelentős előnyös hatást a biokémiai paraméterekben.[25]

A Salla-kór különösen ritka betegség, az egyik legenyhébb szabadsziálsav-növekedési zavar,[26] de gyermekkori formája agresszív. E betegség tünete a mentális retardatio.[27] A 6. kromoszóma mutációja okozza ezen autoszomális recesszív kórt.[28] Nagyrészt az idegrendszert érinti,[26] és a lizoszomális raktározás hibáját okozza, melyet egy sziálsavhordozó hiánya okoz, mely a lizoszómamembránban van.[29] 2020-ban gyógyíthatatlan volt, a kezelés tüneti.[26]

Az atherosclerosist okozó LDL-részekben alacsony a sziálsavszint.[30] Ilyen részek a kis nagy sűrűségű LDL-részecskék és az elektronegatív LDL.[30] Az alacsony sziálsavszint a kis nagy sűrűségű LDL-részecskékben növeli ezek artériafalakban lévő proteoglikánokhoz való vonzódását.[30]

Minden influenza A-vírus-törzs sziálsavat igényel a sejtekhez csatlakozáshoz. Az egyes sziálsavformák az egyes influenza A-vírus-változatokhoz különböző mértékben kötődnek. Ez fontos a fertőzhető fajok meghatározásához.[31] Ha egy influenza A-vírust egy sziálsavreceptor felismer, a sejt azt bekebelezi, megfertőzve a sejtet.

Sziálsavak és más nem ulozonsavak (NulO) a prokariótákban

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sziálsavak gyakoriak a gerincesekben, ahol számos biológiai folyamatban részt vesznek. Eleinte az újszájúakban találták, de tekinthető egy 9 szénatomos monoszacharidokból álló család, a nem ulozonsavak (NulO) régebbi családjának részének is, melyeket 2015-ben találtak meg baktériumokban és archeákban.[32] Számos patogén baktérium sejtfelszíni jellemzőinek, például a lipo- vagy kapszula-poliszacharidoknak részei a sziálsavak, segítve a gazda nem specifikus immunválaszának megkerülését.[33] Egy 2009-es genomszintű elemzés sok szekvenált mikrobagenomot vizsgált, és kimutatta, hogy a NulO-szintézis útjai sokkal gyakoribbak az filogenetikai fán a korábban feltételezettnél.[34] Ezt támasztják elő 2020-as lektinfestéses tanulmányok és egy molekuláris felmérés prokarióta NulO-kon, kimutatva, hogy sok nem patogén környezeti törzs is termel bakteriális sziálsavakat.[35][36] Egyes anammox-baktériumok az erősen savas α-ketosavcsoport mellett semlegesítő báziscsoportokat (szabad aminokat) tartalmazó NulO-kat termelnek.[37] Hasonló sejtfelszíni sziálsavakat állítottak elő kémiai újramodellezéssel a sejtfelszíntöltés befolyásolásával a C5-ön lévő szabad aminnal, mely semlegesíti a C1 karboxilátját.[38]

  1. 1 2 Varki, Ajit; Roland Schauer (2008). "Sialic Acids". in Essentials of Glycobiology. Cold Spring Harbor Press. Ch. 14. o. ISBN 9780879697709.
  2. ↑ Wagstaff, Ben (2018). "Identification of a Kdn biosynthesis pathway in the haptophyte Prymnesium parvum suggests widespread sialic acid biosynthesis among microalgae". Journal of Biological Chemistry. 293 (42): 16277–16290. doi:10.1074/jbc.RA118.004921. PMC 6200933. PMID 30171074.
  3. ↑ Ajit, Varki (2017). "Sialic Acids and Other Nonulosonic Acids". Sialic acids and other nonulosonic acids." Essentials of Glycobiology. Cold Spring Harbor Laboratory Press.
  4. ↑ Kleikamp, Hugo (2020). "Tackling the chemical diversity of microbial nonulosonic acids – a universal large-scale survey approach". Chemical Science. 11 (11): 3074–3080. doi:10.1039/c9sc06406k. PMC 8157484. PMID 34122812.
  5. ↑ Lewis, Amanda (2009). "Innovations in host and microbial sialic acid biosynthesis revealed by phylogenomic prediction of nonulosonic acid structure". Proceedings of the National Academy of Sciences. 106 (32): 13552–13557. Bibcode:2009PNAS..10613552L. doi:10.1073/pnas.0902431106. PMC 2726416. PMID 19666579.
  6. ↑ Schauer, Roland (2018). "Exploration of the Sialic Acid World". Adv Carbohydr Chem Biochem. Advances in Carbohydrate Chemistry and Biochemistry. 75 (75): 1–213. doi:10.1016/bs.accb.2018.09.001. ISBN 9780128152027. PMC 7112061. PMID 30509400.
  7. 1 2 3 Wang, B.; Brand-Miller, J. (2003). "The role and potential of sialic acid in human nutrition". European Journal of Clinical Nutrition. 57 (11): 1351–1369. doi:10.1038/sj.ejcn.1601704. PMID 14576748.
  8. 1 2 Mandal, C. (1990). "Sialic acid binding lectins". Experientia. 46 (5): 433–441. doi:10.1007/BF01954221. PMID 2189746. S2CID 27075067.
  9. ↑ Varki, Ajit; Roland Schauer (2008). "Sialic Acids". in Essentials of Glycobiology. Cold Spring Harbor Press. Ch. 14. o. ISBN 9780879697709.
  10. ↑ Schauer R. (2000). "Achievements and challenges of sialic acid research". Glycoconj. J. 17 (7–9): 485–499. doi:10.1023/A:1011062223612. PMC 7087979. PMID 11421344.
  11. ↑ Severi E, Müller A, Potts JR, Leech A, Williamson D, Wilson KS, Thomas GH (2008). "Sialic acid mutarotation is catalyzed by the Escherichia coli beta-propeller protein YjhT". J Biol Chem. 283 (8): 4841–91. doi:10.1074/jbc.M707822200. PMID 18063573.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  12. ↑ Tangvoranuntakul, Pam (2003. október 14.). "Human uptake and incorporation of an immunogenic nonhuman dietary sialic acid". PNAS. 100 (21): 12045–12050. Bibcode:2003PNAS..10012045T. doi:10.1073/pnas.2131556100. PMC 218710. PMID 14523234.
  13. ↑ Fulcher CA (2009). "MetaCyc Chimeric Pathway: superpathway of sialic acid and CMP-sialic acid biosynthesis". MetaCyc. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)
  14. ↑ Warren, Leonard; Felsenfeld, Herbert (1962). "The Biosynthesis of Sialic Acids" (PDF). The Journal of Biological Chemistry. 237 (5): 1421. doi:10.1016/S0021-9258(19)83718-3.
  15. ↑ Hai Yu; Harshal Chokhawala; Shengshu Huang & Xi Chen (2006). "One-pot three-enzyme chemoenzymatic approach to the synthesis of sialosides containing natural and non-natural functionalities". Nature Protocols. 1 (5): 2485–2492. doi:10.1038/nprot.2006.401. PMC 2586341. PMID 17406495.
  16. ↑ Fuster, Mark M.; Esko, Jeffrey D. (2005). "The sweet and sour of cancer: Glycans as novel therapeutic targets". Nature Reviews Cancer. 5 (7): 526–42. doi:10.1038/nrc1649. PMID 16069816. S2CID 10330140.
  17. ↑ Dasgupta, Debayan; Pally, Dharma; Saini, Deepak; Bhat, Ramray; Ghosh, Ambarish (2020). "Nanomotors Sense Local Physicochemical Heterogeneities in Tumor Microenvironments". Angewandte Chemie. 59 (52): 23690–23696. doi:10.1002/anie.202008681. PMC 7756332. PMID 32918839.
  18. ↑ Jürgen Sandow; Ekkehard Scheiffele; Michael Haring; Günter Neef; Klaus Prezewowsky; Ulrich Stache (2007). "Hormones". Ullmann's Encyclopedia of Industrial Chemistry (7th ed.). Wiley. 1–81. o. doi:10.1002/14356007.a13_089. ISBN 978-3527306732.
  19. ↑ Baker, Alexander T.; Mundy, Rosie M.; Davies, James A.; Rizkallah, Pierre J.; Parker, Alan L. (2019. szeptember). "Human adenovirus type 26 uses sialic acid–bearing glycans as a primary cell entry receptor". Science Advances. 5 (9): eaax3567. Bibcode:2019SciA....5.3567B. doi:10.1126/sciadv.aax3567. PMC 6726447. PMID 31517055.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: oldalszám helyett cikk száma (link)
  20. 1 2 Varki A.; Gagneux P. (2012). "Multifarious roles of sialic acids in immunity". Ann N Y Acad Sci. 1253 (1): 16–36. Bibcode:2012NYASA1253...16V. doi:10.1111/j.1749-6632.2012.06517.x. PMC 3357316. PMID 22524423.
  21. ↑ Traving, C.; Schauer, R. (1998). "Structure, function and metabolism of sialic acids". Cellular and Molecular Life Sciences. 54 (12): 1330–1349. doi:10.1007/s000180050258. PMC 7082800. PMID 9893709.
  22. ↑ Oliveros E, Vázquez E, Barranco A, Ramírez M, Gruart A, Delgado-García JM, Buck R, Rueda R, Martín MJ (2018). "Sialic Acid and Sialylated Oligosaccharide Supplementation during Lactation Improves Learning and Memory in Rats". Nutrients. 10 (10): E1519. doi:10.3390/nu10101519. PMC 6212975. PMID 30332832.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: oldalszám helyett cikk száma (link) CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  23. ↑ Wang B. (2012). "Molecular Mechanism Underlying Sialic Acid as an Essential Nutrient for Brain Development and Cognition". Adv. Nutr. 3 (3): 465S–472S. doi:10.3945/an.112.001875. PMC 3649484. PMID 22585926.
  24. ↑ van Karnebeek, Clara D. M.; Bonafé, Luisa; Wen, Xiao-Yan; Tarailo-Graovac, Maja; Balzano, Sara; Royer-Bertrand, Beryl; Ashikov, Angel; Garavelli, Livia; Mammi, Isabella; Turolla, Licia; Breen, Catherine (2016. július). "NANS-mediated synthesis of sialic acid is required for brain and skeletal development". Nature Genetics (angol nyelven). 48 (7): 777–784. doi:10.1038/ng.3578. ISSN 1546-1718. PMID 27213289. S2CID 24953080.
  25. ↑ Tran C, Turolla L, Ballhausen D, Buros SC, Teav T, Gallart-Ayala H, Ivanisevic J, Faouzi M, Lefeber DJ, Ivanovski I, Giangiobbe S, Caraffi SG, Garavelli L, Superti-Furga A (2021). "The fate of orally administered sialic acid: First insights from patients with N-acetylneuraminic acid synthase deficiency and control subjects". Mol Genet Metab Rep. 28: 100777. doi:10.1016/j.ymgmr.2021.100777. PMC 8251509. PMID 34258226.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: oldalszám helyett cikk száma (link) CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  26. 1 2 3 "Salla disease | Genetic and Rare Diseases Information Center (GARD) – an NCATS Program". 2016. július 22. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2023. április 16.
  27. ↑ "Free sialic acid storage disease". Orphanet. Hozzáférés: 2019. február 21.
  28. ↑ Ponsot, G. (2007). "Enfermedades por depósito de ácido siálico libre: enfermedad de Salla (incluida su forma infantil grave) y sialuria". EMC - Pediatría (spanyol nyelven). 42: 1–3. doi:10.1016/S1245-1789(07)70257-3.
  29. ↑ "Enfermedades por depósito de ácido siálico libre: Enfermedad de Salla (incluida su forma infantil grave) y sialuria" (spanyol nyelven).
  30. 1 2 3 Ivanova EA, Myasoedova VA, Melnichenko AA, Grechko AV, Orekhov AN (2017). "Small Dense Low-Density Lipoprotein as Biomarker for Atherosclerotic Diseases". Oxidative Medicine and Cellular Longevity. 2017 (10): 1273042. doi:10.1155/2017/1273042. PMC 5441126. PMID 28572872.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: oldalszám helyett cikk száma (link) CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  31. ↑ Racaniello, Vincent (2009. május 5.). "Influenza virus attachment to cells: role of different sialic acids". Virology Blog. Hozzáférés: 2019. április 10.
  32. ↑ Ajit, Varki (2015). "Sialic Acids and Other Nonulosonic Acids". Sialic acids and other nonulosonic acids, Essentials of Glycobiology (3rd ed.). Chapter 15: Cold Spring Harbor (NY): Cold Spring Harbor Laboratory Press. 2015–2017. o.{{cite book}}: CS1 karbantartás: hely (link)
  33. ↑ Severi E.; Hood D.W.; Thomas G.H. (2007). "Sialic acid utilization by bacterial pathogens". Microbiology. 153 (9): 2817–2822. doi:10.1099/mic.0.2007/009480-0. PMID 17768226.
  34. ↑ Amanda, Lewis (2009). "Innovations in host and microbial sialic acid biosynthesis revealed by phylogenomic prediction of nonulosonic acid structure". Proceedings of the National Academy of Sciences. 106 (32): 13552–13557. Bibcode:2009PNAS..10613552L. doi:10.1073/pnas.0902431106. PMC 2726416. PMID 19666579.
  35. ↑ Kleikamp, Hugo (2020). "Tackling the chemical diversity of microbial nonulosonic acids–a universal large-scale survey approach". Chemical Science. 11 (11): 3074–3080. doi:10.1039/C9SC06406K. PMC 8157484. PMID 34122812.
  36. ↑ Boleij, Marissa (2020. március 31.). "Decorating the Anammox House: Sialic Acids and Sulfated Glycosaminoglycans in the Extracellular Polymeric Substances of Anammox Granular Sludge". Environ. Sci. Technol. 54 (8): 5218–5226. Bibcode:2020EnST...54.5218B. doi:10.1021/acs.est.9b07207. PMC 7181257. PMID 32227885.
  37. ↑ Pabst, Martin; Grouzdev, Denis S.; Lawson, Christopher E.; Kleikamp, Hugo B. C.; de Ram, Carol; Louwen, Rogier; Lin, Yue Mei; Lücker, Sebastian; van Loosdrecht, Mark C. M.; Laureni, Michele (2021. augusztus 2.). "A general approach to explore prokaryotic protein glycosylation reveals the unique surface layer modulation of an anammox bacterium". The ISME Journal (angol nyelven). 16 (2): 346–357. doi:10.1038/s41396-021-01073-y. ISSN 1751-7370. PMC 8776859. PMID 34341504.
  38. ↑ Wang, Jie; Cheng, Bo; Li, Jie; Zhang, Zhaoyue; Hong, Weiyao; Chen, Xing; Chen, Peng R. (2015). "Chemical Remodeling of Cell-Surface Sialic Acids through a Palladium-Triggered Bioorthogonal Elimination Reaction". Angewandte Chemie International Edition (angol nyelven). 54 (18): 5364–5368. doi:10.1002/anie.201409145. ISSN 1521-3773. PMID 25765364.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Sialic acid című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]