Jean de La Fontaine

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(La Fontaine szócikkből átirányítva)
Jump to navigation Jump to search
Jean de La Fontaine
Jean de La Fontaine.jpg
Született 1621. július 8.[1][2][3][4][5][6]
Château-Thierry
Elhunyt 1695. április 13. (73 évesen)[1][7][8][3][4][5][6]
Párizs[9]
Állampolgársága francia
SzüleiFrançoise Pidoux
Charles de La Fontaine
Foglalkozása
Sírhely Père-Lachaise temető (1817. március 6.–, 25)

Jean de La Fontaine aláírása
Jean de La Fontaine aláírása

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean de La Fontaine témájú médiaállományokat.

Jean de La Fontaine (Château-Thierry, 1621. július 8.Párizs, 1695. április 13.) francia író és költő.

Életrajza[szerkesztés]

Reimsben papnak készült, de nem találván kedvét a teológiában, víg életet folytatott, mellette irodalommal is foglalkozott (Horatiust és Terentiust fordítgatta). Később szülei kívánságára hazament, hivatalnoki pályára lépett és meg is nősült. Csakhamar azonban otthagyta hivatalát és feleségét, s Párizsba menve, ismét mulatós életmódra adta magát. Pártfogójának, Fouquet miniszternek bukása után szükségbe jutott és kénytelen volt hazatérni. Otthon megismerkedett Bouillon (leánynevén Mancini) hercegnővel és kastélyában mindennapi vendég lett. A hercegnő számára frivol hangú verses elbeszéléseket és novellákat írt, és 1664-ben ismét elkísérte Párizsba, ahol aztán magas pártfogóinak (Condé és Conti, Vendôme és Burgund hercegeknek, az orléans-i hercegnőnek és másoknak) kegyéből élt. Racine megismertette Boileau-val és Molière-rel, akik irodalmi munkásságra buzdították. Az udvarba nem volt bejáratos, mert a mindenható XIV. Lajos haragudott rá és az akadémiába is csak nagy nehezen engedte őt beválasztatni (1684). Öregkorában megbánta könnyelmű életmódját és hogy irodalmi léhaságait jóvátegye, néhány zsoltárt franciára fordított.

Munkássága[szerkesztés]

Írt elégiákat, színműveket is, de népszerűségét állatmeséinek (fabuláinak) köszönheti. Fabulái 12 könyvben jelentek meg, az első hatot az ifjú trónörökösnek írta, ezekhez Phaedrus ismert állatmeséit verses formában lefordította franciára. A következő hat már nem annyira gyermekeknek, inkább felnőtt olvasóknak szól. A mesékbe szőve éles iróniával bírálta kora társadalmi erkölcseit, az emberi gyarlóságokat, XIV. Lajos és a spanyol király között lévő vetélkedést. Elemzői szerint az utolsó állatmesék írásának idején La Fontaine már azzal a szándékkal alkotott, hogy az állatok javára ítéljen az emberek felett.[10] Leghíresebb állatmeséi közül való: A holló és a róka, A tücsök és a hangya.

Fabuláit később a francia grafikus, festő és szobrász, Gustave Doré illusztrálta. 1922-ben összes meséje megjelent magyarul Vikár Béla fordításában és Haranghy Jenő illusztrációival az egykori Dante Kiadó gondozásában.[11]

Emlékezete[szerkesztés]

1891-ben Auteuil-ben szobrot emeltek neki.

Magyarul[szerkesztés]

  • Emberi indulatok tüköre, rész szerint igaz, rész szerint költött történetekben; ford., összeáll Kis János; Wéber, Pozsony, 1803
  • Mesék, 1-2.; ford. Lovász Imre, átdolg. Czuczor Gergely; Heckenast, Pest, 1856-1857 (Heckenast Gusztáv képes kiadása)
  • 100 mese képekkel, franczia után; 2. teljes kiad.; Heckenast, Pest, 1865
  • Lafontaine – mesék; ford. Jakab Ödön; Kultúra, Bp., 1921
  • La Fontaine összes meséi; ford. Kozma Andor, Vikár Béla, Zempléni Árpád, előszó Hankiss Jáhos; Dante, Bp., 1929
  • Lafontaine válogatott költeményei; ford., bev., jegyz. Tiboldi László; Kókai, Bp., 1935
  • Válogatott mesék; ford. Radnóti Miklós; Franklin, Bp., 1943 (Kétnyelvű remekművek)
  • Darazsak és méhek. Játék zenével; La Fontaine nyomán szöveg Földes Péter, zene Breitner János; Népszava, Bp., 1947 (Színművek)
  • Mesék; ford. Áprily Lajos et al., szerk., bev., jegyz. Gyergyai Albert; Állami Irodalmi Kiadó, Bukarest, 1954
  • Mesék és széphistóriák; ford., bev., jegyz. Rónay György; Móra, Bp., 1957 (A világirodalom gyöngyszemei)
  • Állatmesék; vál., jegyz. Biró Livia, ford. Áprily Lajos et al., ill. Jean Effel; Magyar Helikon, Bp., 1958
  • Rókakönyv; La Fontaine nyomán szöveg Kürti Pál, rajz Varga Győző; Móra, Bp., 1959 (Liliputi könyvtár)
  • A szerelmes kurtizán. Válogatott széphistóriák; vál., jegyz. Rónay György, ford. Babits Mihály, Jékely Zoltán, Rónay György, ill. Győry Miklós; Magyar Helikon, Bp., 1963
  • Tanítómesék; vál., ford. Keresztúri József; Árpád, Cleveland, 1968

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. Jean de la Fontaine
  3. ^ a b Find a Grave. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ^ a b International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ^ a b Enciclopédia Itaú Cultural. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ^ a b Internet Speculative Fiction Database. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  8. SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  9. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2015. augusztus 12.)
  10. Ebben szerepet játszhatott, hogy ekkoriban fejtette ki Descartes azt az elméletét, hogy az állat puszta gép.
  11. A kiadáshoz készült bevezető tanulmányt Vikár Béla írta.

Források[szerkesztés]