Nicolas Boileau

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nicolas Boileau
Született1636. november 1.[1][2][3][4][5]
Párizs[6][7]
Elhunyt1711. március 13. (74 évesen)[1][2][4][3][5]
Párizs[8][7]
Állampolgárságafrancia
Foglalkozása
Tisztségea Francia Akadémia 1. széke (1684. április 24. – 1711. március 11.)
Iskolái
Sírhelyesaint-germain-des-prés-i apátság
Nicolas Boileau aláírása
Nicolas Boileau aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Nicolas Boileau témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Nicolas Boileau-Despréaux (Párizs, 1636. november 1. – Párizs, 1711. március 13.) francia költő, esztéta, műkritikus.

A párizsi irodalmi élet szervezője és teoretikusa, 1677-től XIV. Lajos történetírója, 1684-től a Francia Akadémia tagja.

Életpályája[szerkesztés]

Egy parlamenti írnok tizenötödik gyermekeként született. Teológiát, majd jogot tanult, s az irodalomnak szentelte az életét. Költői pályafutását irodalmi szalonokban felolvasott szatírákkal kezdte, amelyek félelmetes hírnevet szereztek számára, és az új irodalom szervezőjévé tették. Racine-nal együtt XIV. Lajos udvari történetírója volt.

Az utókor a „Költészettan” (1674) miatt a klasszicizmus dogmatikus törvényhozójának tartotta, pedig újdonsága éppen az volt, hogy a puszta elmélet helyett szenvedélyes költeményt írt maga és nemzedéktársai védelmében. Nemzedékét tartotta a görög–római kor egyetlen törvényes utódjának. A romantikusok mint költőt nagyra becsülték, kiváltképpen szatíráit és „A pulpitus” (Le lutrin, 1674) című vígeposzát.

Magyarul[szerkesztés]

Boileau 1674-es kötetének címoldala
  • Bojleau Despreaux Miklósː A’ Pulpitus, egygy Mulatságos Vitézi költemény; magyar versekbe foglalta, ki-adta Kováts Ferenc; Streibig József, Győr, 1789. 136 p.
  • A költészetről: tanköltemény négy énekben; ford. Erdélyi János. 2. kiad. Budapest : Franklin-Társulat Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda, 1885. 74, [6] p. (Olcsó könyvtár / szerk. Gyulai Pál ; 467-467)
  • A pulpitus. Komikus eposz; ford. Lothár László, előszó Lakits Pál, illetve Kondor Lajos; Európa, Bp., 1961. 83 p.
  • Költészettan; ford. Rónay György, Vajda Endre; inː Poétikák; jegyz. Osztovits Szabolcs, Unghy-Seress Fanny; Európa, Bp., 2007 (Európa diákkönyvtár)

Irodalom[szerkesztés]

  • Hack Alfréd: Boileau a magyar irodalomban. Pécs : Dunántúl Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda Rt., 1933. 57 p. (Ser. Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem (Pécs). Francia Intézet ; Specimina dissertationum Facultatis Philosophicae Regiae Hungaricae Universitatis Elisabethinae Quinqueecclesiensis)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  7. ↑ a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Буало Никола, 2015. szeptember 28.
  8. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)

Források[szerkesztés]

  • Dobossy László: A francia irodalom története. Budapest, Gondolat, 1963. 1. köt. Boileau l. 268-273. o.
  • Világirodalmi kisenciklopédia I. (A–L). 3. bőv. kiadás. Szerk. Köpeczi Béla, Pók Lajos. Budapest: Gondolat. 1984. 161. o. ISBN 963-281-375-8
  • Világirodalom (szerk.: Pál József), Budapest, Akadémiai Kiadó, 2005. 999 o. Boileau l. 380-381. o. ISBN 9630582384

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Nicolas_Boileau&oldid=26153564”