Léon Blum

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Léon Blum
Léon Blum 1927-ben
Léon Blum 1927-ben
Franciaország miniszterelnöke
Hivatali idő
1936. június 4. 1937. június 22.
Előd Albert Sarraut
Utód Camille Chautemps
Hivatali idő
1938. március 13. 1938. április 10.
Előd Camille Chautemps
Utód Édouard Daladier
Franciaország ideiglenes kormányának elnöke
Hivatali idő
1946. december 16. 1947. január 22.
Előd Georges Bidault
Utód Vincent Auriol (elnök)
Paul Ramadier (miniszterelnök)

Született 1872. április 9.
francia Párizs, Franciaország
Elhunyt1950. március 30. (77 évesen)
francia Jouy-en-Josas, Franciaország
Sírhely Jouy-en-Josas
Párt SFIO

Házastársa
  • Jeanne Blum (1943–)
  • Thérèse Blum (1932 – 1938. január 22.)
Gyermekei Robert Blum
Foglalkozás
Iskolái
Halál oka szívinfarktus

Díjak
  • a francia Becsületrend lovagja
  • Concours général

Léon Blum aláírása
Léon Blum aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Léon Blum témájú médiaállományokat.

Léon Blum (Párizs, 1872. április 9.Jouy-en-Josas, 1950. március 30.) francia szocialista politikus, a Harmadik Köztársaság 82. és 84. miniszterelnöke, majd 1946-47-ben a Köztársaság ideiglenes kormányzatának elnöke. Legjelentősebb politikai döntései közé sorolható, hogy 1920-ban nem volt hajlandó csatlakozni a III. (kommunista) Internacionáléhoz, 1936-ban népfrontkormányt alakított a kommunisták, a radikálisok és egyéb baloldali tömörülések bevonásával, a spanyol polgárháború idején nem nyújtott segítséget a köztársaságiaknak (ezért a kommunisták szakítottak is vele), Franciaországban bevezette a fizetéses szabadságot és 40 órára csökkentette a heti munkaidőt.

Élete[szerkesztés]

Léon Blum gazdag selyemkereskedő család gyermekeként született Párizsban 1872. április 9-én. Apja, Abraham Blum Elzászból költözött Párizsba, anyja, Adèle Marie Alice Picart született párizsi volt.

Gimnáziumi tanulmányai során találkozott és kötött tartós barátságot André Gide-del. A két fiatalember újságot is alapított, s ebben a 17 éves Blum verseket publikált.

Felsőfokú tanulmányait az École normale supérieure-ben kezdte, de – miután innét egy sikertelen vizsga után kizárták –, a Sorbonne-on fejezte be. Itt 1891-ben irodalomból, majd 1894-ben jogból is diplomát szerzett.

1895-ben az Államtanácsnál, a francia közigazgatási bíráskodás legfelsőbb fórumánál kapott állást, s 25 évig maradt e testület tagja.

Politikával az 1894-től 1906-ig húzódó Dreyfus-ügy idején kezdett foglalkozni: ekkor találkozott Jean Jaurèsszel, a francia szocialisták vezérével is, akivel 1904-ben megalapították a később jelentős szerepet játszó szocialista (majd az 1920-as pártszakadást követően kommunista) napilapot, a L’Humanitét.

1919-ben parlamenti képviselővé választották, s ő lett a szocialista frakció vezetője. A szocialista párt 1920-as tours-i kongresszusán ellenezte a III. kommunista Internacionáléhoz való csatlakozást, szembefordult a csatlakozás mellett állást foglaló többséggel, amely ezek után kivált a szocialista pártból és megalapította a Francia Kommunista Pártot.

Az 1930-as évek elején, a nagy gazdasági válság kirobbanása után a két baloldali párt ismét közeledni kezdett egymáshoz, s ez a közeledés elvezetett az 1936-os parlamenti választásokon aratott győzelemhez és a kommunista Maurice Thorez(wd) által javasolt népfrontkormány megalakításához Léon Blum vezetésével. E kormány vezette be Franciaországban a fizetett szabadságot, a negyvenórás munkahetet, a kollektív szerződések rendszerét, ez emelte 14 évre a tankötelezettség határát, s e francia kormány tagjai között voltak először nők (amikor a franciaországi parlamenti választásokon szavazati joggal még nem is rendelkeztek).

1938-ban, a népfrontkormány bukása után Blum a szocialisták frakcióvezetőjeként a parlamentben folytatta tevékenységét. Elítélte az 1939. augusztus 23-i német-szovjet „Molotov–Ribbentrop-paktumot” és a francia kommunisták ezzel kapcsolatos magatartását, s 1940. július 10-én egyike volt annak a 80 francia képviselőnek, akik Pétain marsall teljhatalma ellen szavaztak.

1943-ban a buchenwaldi koncentrációs táborba deportálták, innen 1945. április 24-én szabadult. 1946. december 16-tól 1947. január 16-ig ismét miniszterelnök lett: ő irányította azt az ún. „szilveszteri” átmeneti kormányt, amely útjára bocsátotta a IV. francia köztársaságot.

Ezután visszavonult a Versailles melletti Jouy-en-Josas-ban lévő házába, s ott is halt meg szívinfarktus következtében 77 éves korában, 1950. március 30-án.

Magyarul megjelent művei[szerkesztés]

  • Emlékek az "Ügy"-ről; ford. Ferch Magda; Európa, Bp., 1985 (Mérleg)

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikk[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Beregi Tivadar: Leon Blum; Világosság, Cluj, 1936 (Világosság könyvtár)
  • A. Galperu: Léon Blum, Franciaország miniszterelnökének irodalmi és politikai karrierje; ford. Braun Ernő; Tip. Hirsch, Satu-Mare [Szatmárnémeti], 1937
Elődje:
Albert Sarraut
Franciaország
kormányfője

1936. június 4. – 1937. június 29.
Francia Köztársaság címere
Utódja:
Camille Chautemps
Elődje:
Camille Chautemps
Franciaország
kormányfője

1938. március 13. – 1938. április 10.
Francia Köztársaság címere
Utódja:
Édouard Daladier
Elődje:
Georges Bidault
(az ideiglenes kormány elnöke)
Franciaország
kormányfője

1946. december 16.1947. január 22.
(az ideiglenes kormány elnöke)
Francia Köztársaság címere
Utódja:
Paul Ramadier
(a IV. Köztársaság miniszterelnöke)