Lénárt Zoltán
Lénárt Zoltán | |
Született | Lénárt Zoltán Sándor 1870. december 31.[1] Nagytapolcsány[1] |
Elhunyt | 1953. május 10. (82 évesen)[1] Budapest[1] |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Tisztsége | egyetemi tanár |
Iskolái | Budapesti Tudományegyetem (–1893, orvostudomány) |
Sírhelye | Farkasréti temető (19/3-1-85/86)[2][3] |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Lénárt Zoltán (Nagytapolcsány, 1870. december 31. – Budapest, 1953. május 10.) orvos, fül-orr-gégész, egyetemi tanár.
Életpályája
[szerkesztés]Tanulmányait Budapesten, Bécsben és Berlinben végezte el. 1894-ben diplomázott. 1894–1896 között Pertik Ottó kórbonctani intézetében, 1896-tól Kétly Károly belgyógyászati, később Réczey Imre sebészeti klinikáján folytatott orvosi gyakorlatot. 1898–1900 között kétéves külföldi tanulmányutat tett; ezalatt megszerezte a gégeorvosi szakképesítést. Hazatérése után az egyetem gégeklinikáján magántanár volt. 1902–1910 között a Poliklinika orr-fül-gégegyógyászati osztályának főorvosa volt. 1909-ben rendkívüli tanár lett. 1910–1925 között a Szent István Kórház rendelő- és főorvosa volt. 1916-tól a Szent Rókus Kórház orr-gége osztályának főorvosa volt. 1923-ban egészségügyi főtanácsossá nevezték ki. 1925-ben kinevezték az orr- és gégegyógyászat nyilvános rendes tanárának és a klinika igazgatójának (1925–1941)[4] a budapesti orvosi karon. 1932-ben egyik alapító tagja volt az újraalakult Magyar Fül- és Gégeorvosok Egyesületének.
Kiemelkedő tudású operatőr volt, a hazai szakorvosi képzés egyik megszervezője. Komoly eredményeket ért el a gégerák műtéti megoldása területén. Alapító elnöke volt a Magyar Orr-Fül-Gégeorvosi Társ.-nak. Magyar és külföldi szaklapokban gazdag szakirodalmi tevékenységet fejtett ki.
Sírja a Farkasréti temetőben található (19/3-1-85/86).
Művei
[szerkesztés]- Hans Wilhelm Meyer és az adenoid vegetatiok kór- és gyógytanának mai állása (Budapest, 1899)
- Thiersch-féle transplantatio a gégébe és légcsőbe (1900)
- Az orrüreg elsődleges rákjáról (Donogány Zoltánnal; Budapest, 1904)
- A tonsilla pharyngea hypertrophiájáról az öregkorban (Budapest, 1905)
- Az ictus laryngisről (Budapest, 1907)
- Kísérleti tanulmány az orrüreg és a tonsillák nyirokérrendezésének összefüggéséről (Eger, 1909)
- A felső légutak tuberculosisa (1913; 1939)
- A gégecarcinoma (1931)
- Laryngologie. In.: Die Enstehung einer internationale Wissenschaftspolitik (Lipcse, 1932)
- A chronikus tonsillitis szerepe a focalis infectio keletkezésében (1935)
- A gégerák sebészi kezelésének eredményeiről (1935)
- Az orr-, gégegyógyászat és fülészet egyetemi oktatása (1935)
- Emlékkönyv Pollatschek Elemér 30 éves évfordulója alkalmából (1942)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2022. december 3.)
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ A Klinika bemutatása
Források
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Semmelweis.hu
- Semmelweis Egyetem ÁOK Fül-orr-gégészeti Klinika Múzeum
- http://archivum.ekor-lap.hu/2016/0912/kolos_fuzetek_babits_kuld.pdf
További információk
[szerkesztés]- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Ki-kicsoda? Kortársak lexikona. Budapest, Béta Irodalmi Rt., 1937.
- (szerk.) Szentmiklóssy Géza: A magyar feltámadás lexikona 1919–1930. A magyar legujabb kor története, A Magyar Feltámadás Lexikona Kiadása, Budapest, 1930 (2. kiadás: Budapest, 1932)
- Kapronczay Károly: Magyar orvoséletrajzi lexikon. Budapest, 2004. Mundus Magyar Egyeti Kiadó.
- A magyar társadalom lexikonja. A Magyar Társadalom Lexikona Kiadóvállalat, Budapest, 1930.
- A budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem almanachja az 19.. tanévre. Lezáratott 19.. aug. 31-én. Budapest, 1921-1949. Egyetemi ny. 23 db. - Előbb: A budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem almanachja az ... tanévre címmel
- Révai új lexikona XIII. (L–Mag). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2004. ISBN 963-955-613-0
- Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. ISBN 963-547-414-8