Pertik Ottó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Pertik Ottó
Portréja a Vasárnapi Ujság 1894. évi 35. számából.
Portréja a Vasárnapi Ujság 1894. évi 35. számából.
Született 1852. december 11.[1]
Pest
Elhunyt 1913. február 27. (60 évesen)[1]
Budapest[2]
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása orvos,
patológus,
egyetemi tanár
Sírhelye Fiumei Úti Sírkert (10-1-82)[3]
Pertik Ottó sírja[4]

Pertik Ottó (Pest, 1852. december 11.Budapest, 1913. február 27.) orvos, patológus, egyetemi tanár; a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1899).

Pályája[szerkesztés]

Gimnáziumi és egyetemi tanulmányait Pesten végezte. 1876-ban avatták orvosdoktorrá, utána Mihalkovics Géza fejlődéstani és bonctani intézetében 1878-ig mint tanársegéd működött. Ezt követően előbb Párizsban Ranvier mellett a szövettan fejlettebb módszereivel ismerkedett, utána 1880-tól két évig Heinrich Wilhelm Waldeyer Strasbourgban működő anatómus első segéde, majd újabb két évig Recklinghausen kórbonctani tanár első segéde volt 1884-ig. Még egy fél évet De Bary laboratóriumában bakteriológiai tanulmányokat folytatott. 1885 elején visszatért Budapestre, ahol nemsokára az Üllői úti új közkórház (az István Kórház) kórboncnok főorvosává nevezték ki. 1887-ben magántanári képesítést nyert. 1890-ben a kórszövettani tanszék nyilvános rendkívüli tanárává, 1891-ben a fővárosi bakteriológiai intézet vezetőjévé nevezték ki. Az 1892. évi kolerajárvány idején az országos koleravizsgálatokkal, 1893-ban vidéki orvosok számára rendezett bakteriológiai kurzusok tartásával bízták meg. 1894-ben a budapesti nemzetközi közegészségi és demográfiai kongresszus alkalmával a fertőző betegségek szakosztályának elnöke volt. 1895-ben a kórbonctan és kórszövettan rendes tanára, a II. sz. kórbonctani intézet igazgatója lett; ekkor a bakteriológiai intézet vezetéséről lemondott. 1899. május 5-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának választotta. Tevékeny részt vett minden orvostársadalmi ügyben. Elnöke volt az 1897-es moszkvai és az 1900-es párizsi nemzetközi orvosi kongresszus magyar bizottságának. Rendkívüli tagja az Országos Közegészségügyi Tanácsnak és az Igazságügyi Orvosi Tanácsnak, üléselnöke a budapesti orvosegyletnek (hat évig titkára is volt), választmányi tagja a Természettudományi Társulatnak és levelező tagja több külföldi társaságnak. „Elsőként írta le a később róla elnevezett divertikulum (gurdély) kórképét.”[5]

Munkái[szerkesztés]

  • Myelin és idegvelő (szövettani tanulmány, Budapest, 1880; németül: Archiv für mikroskopische Anatomie, 1881)
  • Pasteur emlékezete (Budapest, 1896)
  • Új gurdély az orr-garatűrben (Orvosi Hetilap, 1883)
  • Új adat a gyomortágulások kóroktanához (Orvosi Hetilap, 1886)
  • Jelentés a cholera-járvány alatt tett bakteriológiai vizsgálatok eredményeiről (Bp., 1893)
  • Bevezetés a fertőző betegségek kórélettanába bakteriológiai szempontból (A belgyógyászat kézikönyve, I. köt., Bp., 1894)
  • Eithelioma adamantinum malignum (Budapest, 1897)
  • Jelentés dr. Nekám Lajos irodalmi munkásságáról (Budapest, 1898)
  • Üdvözlő beszéde (Navratil 30 éves tanári jubileumára, Budapest, 1899).

Szerkesztette a Budapesti Királyi Orvosegyesület Évkönyvét 1892–93 és 1893–94-re és a Magyar Orvosi Archívumot (1892-től 1898-ig) Bókay Árpáddal és Klug Nándorral együtt. (Ez utóbbi 1893–1894-ben németül is megjelent Wiesbadenben 3 kötetben).

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC11587/12080.htm, Pertik Ottó, 2017. október 9.
  2. Catalog of the German National Library, 117699055, 2020. június 10.
  3. https://nemzetipanteon.hu/temetoi-seta, 2021. október 31.
  4. A síron lévő 1851-es évszámra nincs forrás. Valószínűleg hibás.
  5. Magyar Nemzeti Névtér

Források[szerkesztés]