Réczey Imre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Réczey Imre
Portréja a Vasárnapi Ujság 1893. évi 5. számából.
Portréja a Vasárnapi Ujság 1893. évi 5. számából.
Született1849. augusztus 18.[1]
Pest[2]
Elhunyt1913. október 31. (64 évesen)[2]
Budapest[3][2]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Tisztségeegyetemi tanár
SírhelyeFiumei Úti Sírkert (19/1-1-14)
A Wikimédia Commons tartalmaz Réczey Imre témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Réczey Imre, teljes nevén: Réczey Imre Béla László Ödön Mária (Pest, 1848. augusztus 28.[4]Budapest, 1913. október 31.[5]) magyar sebész, egyetemi tanár.

Életpályája[szerkesztés]

Szülei: Réczey Imre és Martinelli Antónia voltak.[5] 1871-ben orvosi, 1872-ben sebészdoktori oklevelet szerzett Budapesten. 1871–1876 között az egyetem sebészeti klinikáján, illetve különböző fővárosi kórházakban dolgozott. 1874–1884 között a budapesti Szent Rókus Kórház III. sz. Sebészeti Osztályának helyettes főorvosa volt. 1875–1877 között a Budapesti Orvosegyesület könyvtárnoka, 1877–1890 között másodtitkára, 1890–1892 között üléselnöke, 1892–1913 között alelnöke volt. 1876-ban a csontok és ízületek sebészeti bántalmai tárgykörből egyetemi magántanári képesítést szerzett (1876–1884). 1879–1886 között a Budapesti Királyi Orvosegyesület Évkönyve szerkesztője volt. 1884–1892 között címzetes nyilvános rendkívüli tanár volt. 1884–1892 között a III. sz. Sebészeti Fiókosztályának rendelőorvosa és az Üllői úti Közkórház III. sz. Sebészeti Osztályának rendelőorvosa volt. A Rókus Kórház, majd 1885-től az István Kórház orvosa volt. 1886–1888 között az Orvosi Hetilapot szerkesztette. 1887-től az Országos Közegészségügyi Egyesület választmányi tagja volt. 1892–1913 között a sebészet nyilvános rendes tanára; a II. sebészeti klinika igazgatója volt. 1910–1911 között az egyetem rektora volt.

Nagyon fontosak az arcplasztikai és sérvműtétei. Iskolát alapított. Halálát érelmeszesedés, szívhűdés okozta.

Magánélete[szerkesztés]

Felesége Beregszászy Ludovika volt, Beregszászi Lajos (1817–1891) zongorakészítő lánya.[5]

Sírjuk a Fiumei Úti Sírkertben látogatható (19/1-1-14).

Sírja a Fiumei Úti Sírkertben (19/1-1-14)

Művei[szerkesztés]

  • Csontok rosszindulatú álképletei (Budapest, 1876)
  • A tábori sebészet az utolsó 150 év alatt Poroszországban (Orvosi Hetilap, 1876)
  • Az idült csípőizületi lob kezelésének mai elvei (1883)
  • A vese kiirtásáról (Budapest, 1883)
  • A mai sebészet fejlődése (Orvosi Hetilap, 1885)
  • A bőralatti veserepedésekről (1890)
  • A sebészeti gümős betegségek (Klinikai Füzetek, 1890)
  • Sebgyógyítás drain nélkül (Orvosi Hetilap, 1895)
  • Jegyzetek az általános sebészetből (Budapest, 1900)
  • A sebészet újabbkori fejlődése (Budapest, 1910)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Hőgyes E.: Emlékkönyv... (Budapest, 1896)
  • Borszéky Károly: Réczey Imre (Orvosi Hetilap, 1913)
  • Schächter Miksa: Réczey Imre (Gyógyászat, 1913)
  • Kapronczay K.: Réczey Imre (Orvosi Hetilap, 1973)
  • Bartha István-Förster Rezső: A Kis Akadémia negyvenkét esztendeje az ezredik előadásig 1899-1941. Budapest, Kis Akadémia, 1941.
  • Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. ISBN 963-547-414-8