Lármás rétisas
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Haliaeetus vocifer Daudin, 1800 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
Icthyophaga vocifer | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Lármás rétisas témájú rendszertani információt.
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lármás rétisas témájú médiaállományokat és Lármás rétisas témájú kategóriát.
|
A lármás rétisas (Haliaeetus vocifer) a madarak (Aves) osztályának a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj.
Stilizált formában Namíbia és Dél-Szudán címerét díszíti. Ez a faj továbbá Dél-Szudán, Zambia[1] és Zimbabwe nemzeti madara is.
Nevét jellegzetes, messzire hangzó, éles, kacagásszerű hangja alapján kapta.
Előfordulása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A Szaharától délre Afrika hatalmas térségein előfordul, kivéve sivatagban és vízmentes területeken. Északnyugaton Mauritánia déli részétől, északkeleten pedig Szudán keleti és Eritrea nyugati részétől déli irányban egészen Afrika legdélebbi részéig honos.
Megjelenése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az a fiatalok barnás-szürke színűek. Az ivarérettek feje, nyaka, melle és a farka fehér, a hasa és a lábán a toll gesztenye színű. A szárnya fekete színű. A hím 2-3 kilogramm, a tojó 3-3,6 kilogramm. Testhossza 70-76 centiméter, a szárnyfesztávolsága 175-210 centiméter.
Életmódja
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Legnagyobb mennyiségben halakat fogyaszt, másodsorban madarakat (akár flamingócsapatokat is megtizedel), emlősöket (például majmokat) és vízi teknősöket illetve fiatal krokodilokat is elejt.
A szavannákon és nyílt erdőségekben egy-egy vízparton álló, a víz fölé hajló fa kinyúló ágán órákig képes mozdulatlanul ülni. Csak néha-néha rázza meg fejét és hallatja „kacagását”.
Vadászattal viszonylag kevés időt tölt, mert elég ügyes vadász és többnyire rövid időn belül sikerül zsákmányt szereznie. Áldozatát fán, nagyobb bokron ülve tépi szét és fogyasztja el. A földön ritkán marad elejtett zsákmányával, mert ott könnyen el tudnák venni tőle a nagyobb emlős ragadozók vagy dögevők.
Szaporodása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Afrika déli részén áprilistól októberig, keleti partvidékén júniustól decemberig, nyugati partvidékén októbertől áprilisig. Fészekalja 2 tojásból áll, melyen 44 napig kotlik.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- "A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján". IUCN. Hozzáférés: 2009. október 17..
- Csodálatos állatvilág. (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó. 2000. ISBN 963-86092-0-6.
{{cite book}}: Unknown parameter|extra=ignored (súgó) - Novum állatvilág enciklopédia IV.: Madarak I. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2006. ISBN 963-9334-93-6 – magyar neve
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Képek az interneten a fajról
- videók a fajról, ibc.lynxeds.com
- két egyed „kacagó” hangja, xeno-canto.org
