Kövi pacsirta
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Galerida theklae A. E. Brehm, 1858 | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Kövi pacsirta témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Kövi pacsirta témájú médiaállományokat és Kövi pacsirta témájú kategóriát. |
A kövi pacsirta (Galerida theklae) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pacsirtafélék (Alaudidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
[szerkesztés]A fajt Alfred Brehm német természettudós és író írta le 1858-ban.[3]
Alfajai
[szerkesztés]- Galerida theklae theklae (A. E. Brehm, 1857) – kelet- és dél-Portugália, Spanyolország (a Baleár-szigeteken is), dél-Franciaország;
- Galerida theklae erlangeri (Hartert, 1904) – észak-Marokkó;
- Galerida theklae ruficolor (Whitaker, 1898) – északkelet- és közép-Marokkó, észak-Algéria és észak-Tunézia partvidéke;
- Galerida theklae theresae (Meinertzhagen, 1939) – Nyugat-Szahara, délnyugat-Marokkó;
- Galerida theklae superflua (Hartert, 1897) – északkelet-Marokkó, észak-Algéria, Tunézia;
- Galerida theklae carolinae (Erlanger, 1897) – kelet-Marokkótól északnyugat-Egyiptomig;
- Galerida theklae praetermissa (Blanford, 1869) – dél-Eritrea, északközép-Etiópia;
- Galerida theklae huei (Érard & de Naurois, 1973) – délközép-Etiópia;
- Galerida theklae huriensis (Benson, 1947) – dél-Etiópia, észak-Kenya;
- Galerida theklae ellioti (Hartert, 1897) – észak- és közép-Szomália;
- Galerida theklae harrarensis (Érard & Jarry, 1973) – kelet-Etiópia;
- Galerida theklae mallablensis (Colston, 1982) – dél-Szomália partvidéke.
Előfordulása
[szerkesztés]Európában a Pireneusi-félsziget országaiban (Portugália, Spanyolország), a Baleár-szigeteken és lokálisan Franciaország déli részén fordul elő. Elterjedési területébe beletartozik Észak-Afrika is, ahol Nyugat-Szaharától keletre egészen Egyiptomig széles körben elterjedt faj. Egy kis izolált populációja Etiópiában is él.
Természetes élőhelyei a mérsékelt övi, szubtrópusi és trópusi gyepek és cserjések, sziklás környezetben, valamint legelők és szántóföldek. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
[szerkesztés]Testhossza 17 centiméter, szárnyfesztávolsága 28-32 centiméter, testtömege 34-37 gramm.[5] Ez a faj közeli rokonánál, a búbospacsirtánál (Galerida cristata) jóval kisebb termetű. Csőre rövidebb, viszont bóbitája hosszabb, keskenyebb. Mellén a sötét szárfoltozás sokkal határozottabb; alsó szárnyfedői szennyes sárgásfehérek szürkés futtatással. Az első evezőtoll rövid, de nem rövidebb, hanem legalább olyan hosszú, mint a szárnyfedők.
Életmódja, éneke
[szerkesztés]Gyakran felszáll fákra, bokrokra, amit a búbos pacsirta csak ritkán vagy soha se tesz meg. Éneke az erdei pacsirtáéhoz hasonlóan tisztán csengő, tisztább mint a búbos pacsirtáé.
 |
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés]Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma nagy és ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. január 13.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. január 13.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. január 13.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. január 13.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. január 13.)
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. január 13.)
- Alfred Edmund Brehm. Az állatok világa, A legújabb német kiadás nyomán teljesen átdolgozott, az új felfedezésekkel és a magyar vonatkozásokkal kiegészített új magyar kiadás, Budapest: Arcanum (2000). ISBN 963 86118 2 0 „Brehm2000”
