Kéknyakú csörgőmadár

Kéknyakú csörgőmadár
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Szalakótaalakúak (Coraciiformes);
Család:	Szalakótafélék (Coraciidae);
Nem:	Eurystomus;
Faj:	E. orientalis;
Tudományos név
	Eurystomus orientalis; Linnaeus, 1766
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Kéknyakú csörgőmadár témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Kéknyakú csörgőmadár témájú médiaállományokat és Kéknyakú csörgőmadár témájú kategóriát.

A kéknyakú csörgőmadár (Eurystomus orientalis) a madarak osztályának szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjébe és a szalakótafélék (Coraciidae) családjába tartozó nem.^[1]^[2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1766-ban, a Coracias nembe Coracias orientalis néven.^[3]

Alfajai[szerkesztés]

Eurystomus orientalis cyanocollis Vieillot, 1819 - a Himalája vidéke és onnan keletre Kína nagy része, Szibéria délkeleti része, a Koreai-félsziget és Japán
Eurystomus orientalis orientalis (Linnaeus, 1766) - az Indokínai-félsziget, a Maláj-félsziget, Szumátra, Jáva, Borneó és a Fülöp-szigetek
Eurystomus orientalis laetior Sharpe, 1890 India délnyugati része
Eurystomus orientalis gigas Stresemann, 1913 - az Andamán-szigetek déli része
Eurystomus orientalis irisi Deraniyagala, 1951 - Srí Lanka
Eurystomus orientalis oberholseri Junge, 1936 - Simeulue szigete (Szumátra északnyugati partvidéke mentén)
ausztrál csörgőmadár (Eurystomus orientalis pacificus) (Latham, 1801) - eredetileg különálló fajként írták le, a Kis-Szunda-szigeteken és Ausztrália északi és keleti részén él.
Eurystomus orientalis waigiouensis Elliot, DG, 1871 - eredetileg különálló fajként írták le, Új-Guinea szigetén, a D'Entrecasteaux-szigeteken és a Louisiade-szigeteken él ^[2]
Eurystomus orientalis crassirostris Sclater, PL, 1869 - eredetileg különálló fajként írták le, a Bismarck-szigeteken él
Eurystomus orientalis solomonensis Sharpe, 1890 - eredetileg különálló fajként írták le, a Salamon-szigeteken él

Előfordulása[szerkesztés]

Ázsia keleti részén és Ausztrália területén honos. Természetes élőhelyei a mérsékelt övi erdők, szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, cserjések, valamint legelők és szántóföldek, vidéki kertek és városi régiók. Vonuló faj.^[4]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 32 centiméter, testtömege 117-186 gramm.^[5] Feje és nyakának hátsó része olajbarna, dolmánya és válla, szárnya és alsó oldala tengerzöld. Állán és torkán lévő nagy foltja mélykék színű. A fekete evezők és farktollak igen keskeny külső szegélye mélykék színű, ellenben az első hat evező tőfoltjai kékek s ezáltal szárnytükör keletkezik. A kormánytollak alsó oldalukon indigókékek. Csőre és lába piros.

Szaporodása[szerkesztés]

Fészekalja 3-4 tojásból áll.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.^[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. január 15.)
↑ ^a ^b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. január 15.)
↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. január 15.)
↑ ^a ^b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. január 15.)
↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. január 15.)

Források[szerkesztés]

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. január 15.)
Brehm: Az állatok világa

További információk[szerkesztés]

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[A-1] A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. január 15.)

[B-2] A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. január 15.)

[C-3] Avibase. (Hozzáférés: 2022. január 15.)

[D-4] A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. január 15.)

[E-5] Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. január 15.)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]