Kurt Koffka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kurt Koffka
Született 1886. március 18.
Berlin német
Elhunyt 1941. november 22. (55 évesen)
Northampton, Massachusetts amerikai
Állampolgársága Németország
Nemzetisége német
Foglalkozása pszichológus
Iskolái
Fontosabb munkái Az elme növekedése (1921)
A gestaltpszichológia alapelvei (1935)

Kurt Koffka (Berlin, 1886. március 18.Northampton, Massachusetts, 1941. november 22.) német pszichológus. Max Wertheimerrel és Wolfgang Köhlerrel együtt létrehozta a gestaltpszichológiát. Munkájában a percepciót vizsgálta, miszerint a tárgyak egésze, nagyobb, mint a részeinek összessége. A gestalt irányzat szóvivőjeként, Koffka Európából az Amerikai Egyesült Államokba költözött, hogy ott is előadja elképzeléseiket a szakmai tudományos közönségnek.

Életútja[szerkesztés]

Kurt Koffka Berlinben született, Németországban, 1886-ban. Korai oktatását nagybátyja irányítása alatt fejezte be, ő volt az aki felkeltette érdeklődését a filozófia és a tudományok iránt. 1904-től Skóciában, az Edinburgh-i Egyetemen folytatta tanulmányait, ott ismerte meg a brit filozófiát. Két évvel később visszatért Berlinbe, hogy a filozófiát pszichológiára váltsa.

Koffka az emberi érzékelés iránt kezdett érdeklődni. Az első megjelent művei között volt tanulmánya a saját színvakságáról. Doktori fokozatát Carl Stumpfnál szerezte meg a Berlini Egyetemen, A zene és a vizuális ritmusok percepciója című munkájával. Felesége Mira Klein lett, aki tovább segítette őt ennek a témának a feltárásában. Gyakorlatát 1909-ben a Freiburgi Egyetemen folytatta Johannes von Kires fiziológus gyógyászati részlegében. Freiburgban azonban csupán néhány évig maradt. Ő lett az asszisztense Oswald Külpének és Karl Marbenek a Würtzburgi Egyetemen, amely akkoriban a kísérleti pszichológia egyik központja volt.

1910-ben Koffka úgy döntött, hogy elhagyja Würtzburgot és a Franfurti Pszichológiai Intézetben folytatja a kutatásait Friedrich Schumann professzor mellett. Ott találkozott Wolfgang Köhlerrel, akivel még abban az évben csatlakoztak Max Wertheimer laboratóriumába, ahol a mozgás észlelését tanulmányozták. Életre szóló barátság alakult ki köztük, és ők hozták létre a gestaltpszichológiát.

1911-ben Koffka elhagyta Frankfurtot, Giesseni Egyetem professzora lett, de továbbra is fenntartotta szoros kapcsolatát Köhlerrel és Wertheimerrel. A kutatás középpontjába most a memória és a gondolkodás került. Az első világháború kezdetekor a hadseregben dolgozott és a hangot kutatta. A háború után Koffka egy teljes munkaidős állást kapott a Giesseni Egyetemen, ahol a kísérleti pszichológia professzora lett.

1921-ben a Giesseni Egyetem Pszichológia Intézetének professzoraként megalapította saját laboratóriumát. Együtt működve Köhlerrel és Wertheimerrel illetve tanítványaival rengeteg cikket jelentetett meg a gestaltpszichológiáról. Koffka 1921-ben tette közzé elképzeléseit a gestalt féle észleléssel és megértéssel kapcsolatban. Hamar nagy népszerűségnek örvendett, és számos nyelvre lefordították munkáját, Die Grundlagen der psychischen Entwicklung : eine Einführung in die Kinderpsychologie(Osterwieck am Harz : A. W. Zickfeldt, 1921. VII, 278 p.), magyar nyelven Az elme növekedése: Bevezetés a gyermekpszichológiába címűt. Ez a munka volt az alapja a későbbi fejlődéslélektani elméleteknek. A hirtelen jött népszerűség ellenére Koffka mégsem talált saját körében megfelelő „hagyományos” német tudóst. Abban az időben a német pszichológusok többsége ellenezte a gestalti ideákat.

Koffka később úgy döntött, hogy az Amerikai Egyesült Államokba költözik. Barátja Robert Ogden, amerikai pszichológus segített Koffka gestalt nézeteit bemutatni a közönségnek, egy tudományos folyóiraton keresztül. Ez egy új szakasz kezdete volt Koffka életében. 1923-ban elvált feleségétől, és elvette Elisabeth Ahlgrimmt. Azonban ez a házasság nem tartott sokáig, és Koffka visszatért első feleségéhez. 1924 és 1927 között előadásokat tartott a Cornell és a Wisconsine Egyetemen, 1927-ben kutató professzor lett a Smith Collegeban Northamptonban, Massachusetts államban, és itt is maradt haláláig. 1928-ban ismét elvált első feleségétől és visszament második feleségéhez, Elisabeth Ahlgrimmhez.

Smith Collegeben töltött évek voltak Koffka legtermékenyebb évei. 1935-ben egy négykötetes tanulmányban foglalta össze ott végzett kutatásait és egész életének kemény munkáját, Principles of Gestalt Psychology (=A gestaltpszichológia alapelvei) címűben.

1939-ben az Oxfordi Egyetemre hívták tanítani, ahol kiterjesztette kutatásait az agyi sérülésekre is. A katonai kórházban olyan betegekkel dolgozott, akik által fejleszteni tudta módszerét az agykárosodásra. A következő két évben azt tapasztalta, hogy a komoly egészségügyi problémákat csak ő képes kutatni. Majd visszatért Amerikába, és folytatta a tanítást a Smith Collegeban. 1941-ben halt meg szívrohamban.

Munkássága[szerkesztés]

Wolfgang Köhlerrel és Max Wertheimerrel együtt megalkották a gestaltpszichológiát. A német gestalt szót használták arra, hogy kifejezzék az emberi tapasztalat holisztikus megközelítését. A modern német nyelvben a gestalt, illetve a gestellen azt jelenti, hogy összerakni.

Koffka szerint az emberi elme természetes módon szervezi az egyéni érzéseket és tapasztalatokat értelmes egészekké. Az egyik, elsők között lévő angol nyelvű cikkében 1922-ben a csecsemők felfogását tekintve azt állítja, hogy a csecsemők nem tudják megkülönböztetni az egyes tárgyakat, de mindent tudnak holisztikusan érzékelni. Ahogy idősödnek megtanulják a tárgyak közötti különbség tételt és egy idő után reagálni is tudnak rájuk. Koffka szerint, ahelyett, hogy külön-külön építenék fel a tárgyak elemeit, először úgy érzik, hogy befolyásuk van a környezetre, majd fokozatosan kezdik megkülönböztetni és elkülöníteni a különböző tárgyakat benne, gyakran észre sem veszik a tárgynak bizonyos elemeit, amelyek alkotják a tárgyat. Munkája kezdetén a mozgás jelenségét vizsgálta, kombinálta a fiziológia és a kísérleti pszichológia elemeit. Az 1935-ben megjelent A gestaltpszichológia alapelvei művében összegezte az észleléssel kapcsolatos kutatásait, és a gestalt mozgalom alapelveit, ötleteit.

Sokáig azt gondolták, hogy a tárgy egyes elemeinek észlelése rögzített. A matematikában egy három inch hossznyi vonal, mindig több lesz, mint egy két inch-nyi hosszú. A pszichológusok azonban azt feltételezik, hogy tűnhet hosszabbnak a rövidebb vonal. Koffka rámutatott, hogy egy ilyen vonalat, kombinálva más elemekkel másképp észlelünk. Ennek a jelenségnek a leghíresebb példái a Ponzo- és a Müller-Lyer illúziók. Koffka szerint a pszichológusnak mindig fel kell tennie a kérdést: A dolgok miért olyanok, mint amilyennek tűnnek?

A pszichológusnak mindig holisztikus keretben kell tekintenie a dolgokra. A tudomány célja nem csupán a tények összegyűjtése, hanem az, hogy a tényeket bele tudjuk helyezni az elméleti egészbe. Az elméleti rendszereknek magukban kell foglalniuk mindazokat a tényeket, amelyek egy racionális rendszert tudnak létrehozni. Mivel minden tény kölcsönösen függ egymástól, ezért a rendszer nem fogja, még a legkisebb tényezőt sem figyelmen kívül hagyni. Koffka bírálta azokat a tudósokat, akik olyan elméleti rendszereket alkottak meg, amelyek egyszerűen megtagadják azokat a tényeket, amelyek nem illeszkednek a rendszerbe. Koffka szerint a gestalt nézet figyelembe vesz minden körülményt. A tudománynak átfogónak kell lennie . Fontos, a tudományos kategorizálásban figyelembe vennünk a sorrendet. Koffka megállapította, hogy az élőlények között van egy fajta sorrend, amely szervetlen szinten nem látható. Illetve szerinte, a tudományhoz még egy kategóriát hozzá kellene adni, ez pedig a jelentés és az érték, és ezek azok, amelyeket még be kell építeni a tudományos elméletekbe.

Hagyatéka[szerkesztés]

Koffka, Köhler és Wertheimer létrehozott egy új megközelítést a pszichológiában, amely közvetlenül szemben állt Wundt nézeteivel. Koffka volt az, aki rendszerezte elképzeléseiket egy koherens elméletbe, amely végül a gestaltpszichológia lett. Ő volt a fő szóvivője a Gestalt mozgalomnak, segítette terjedését Európa-szerte, majd később pedig az Amerikai Egyesült Államokban is.

Koffka ötleteiket a gyakorlatban is alkalmazta, kiterjesztette a gestalt elméletet a fejlődéslélektanra, de különösen azokra a területekre, ahol az érzékelés, a tanulás és megismerés a cél. A gestaltpszichológia alapelveit a későbbiek során is a pszichológia több különböző területén is alkalmazták, mint például a motiváció, a szociálpszichológia, a személyiség-lélektan, Kurt Lewin pedig különösen kedvelte ezt az irányzatot.

Források[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Kurt Koffka című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]