Fejlődéslélektan

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A fejlődéslélektan (fejlődéspszichológia) a tudományos pszichológia főbb kutatási ágainak egyike, angolul developmental psychology. Azokkal az általános testi, értelmi, érzelmi, társas és személyiségbeli változásokkal foglalkozik, amelyeken az emberek koruk előrehaladtával keresztül mennek, a fogantatástól az élet végéig.

A fejlődéslélektannak, mint tudománynak, a célja a különböző fejlődési funkciók leírása, megmagyarázása, összehasonlítása és előrejelzése.

Jean Piaget[szerkesztés]

Claparéde és Binet követője a francia gyermek-vizsgálók (funkcionalisták) sorában. A gyermekeket feladatokba állítva - azokat nem csak a megoldás érdekli, hanem az odavivő út is. Hirdeti: a gyermeki értelem fejlődése - nem csak felhalmozás (akkumuláció), hanem minőségi változás is. [1] Az óvodai beszédet összekapcsolja a klinikai kikérdezéssel. Észreveszi, hogy a gyerek beszéddel kíséri tevékenységét. Világképet barkácsol a környezetéről. Persze, az ajtónak is lelke van, ha nem akar kinyílni. A kiscsoportos még úgy látja: a szélesebb edényből keskenyebbe töltött víz több lesz. A mennyiség és számállandó fokozatosan alakul ki benne. [2]

Mérei Ferenc[szerkesztés]

Az együttműködésre az együttes munka, a törvényességre a játékszabály, a közösségi feladatok megoldására a gyermekcsoportok előtt lebegő feladatok megoldása nevel. A gyermeki csoportosulásokhoz való hűség előállapota annak a hűségnek, amely a felnőttet hazájához, társadalmi osztályához fűzi. [3] Minden nevelő döntő kérdése - mennyire hagyja megkapaszkodni gondozottját, mikor önállósítsa. [4] A fennakadás, visszaesés és visszatolódás jelensége - a túlhaladott réteg újbóli előbukkanása. [5]

Henri Wallon[szerkesztés]

Összekapcsolta az orvosi és a fejlődéslélektani pszichológiát. Az introspekció befelé vetítése csak azt jelenti, ami közös mindannyiunk kapcsolataiban a többiekkel, mindünknek a valósággal. [6] Szociálpszichológiai szempontú gyermeklélektana a nagyobb társadalmi csoportok és az egyén gondolkodás-viszonyát lefordítja a családi (mikroszociális) ketősére, a felnőtt - gyerek sarkak /pólusokra. Orvosi párhuzamot von az idegi (neurológiai) feltételek és a személyiségtípusok között. A motoros és érzelmi mozzanatok fokozatosan válnak jellé. [7]

Alekszej Nyikolajevics Leontyjev[szerkesztés]

A fejlődés lényege, Vigotszkij-iskola szerint; a közvetlen természeti, lelki jelenségek társak, a nyelvi rendszer közvetíti őket. A gyermeki fejlődés döntő mozzanata a váltás (játék, tanulás, munka, dal, sport stb.) az uralkodó (domináns) módok között. [8]


Források[szerkesztés]

  1. Pléh Csaba (2010) 452-453. o.
  2. Pléh Csaba (2010) 454-455. o.
  3. Pléh Csaba (2010) 463. o. Mérei Ferenc: Gyermektanulmány. 1948. 159. o.
  4. Pléh Csaba (2010) 464. o. Mérei Ferenc: Gyermektanulmány. 1948. 108-109. o.
  5. Pléh Csaba (2010) 464. o. Mérei Ferenc: Gyermektanulmány. 1948. 13. o.
  6. Pléh Csaba (2010) 465. o. Wallon, H. (1982) La Vie Mentale. Párizs 138. o.
  7. Pléh Csaba (2010) 465-466. o. Wallon, H. (1971) Válogatott tanulmányok. Bp. Gondolat
  8. Pléh Csaba (2010) 545. o. A.Ny. Leontyev: Tevékenység, tudat, személyiség. 1979. 126-127. o. Bp. Gondolat-Kossuth
  • Pléh Csaba (2010): A lélektan története /17. A fejlődéselv diadalútja. ISBN 9789632760520
  • Pléh Csaba - Boross Ottilia (2008). Pszichológia : a pszichológia legfontosabb fogalmai magyar és angol nyelven. Budapest, Akadémiai Kiadó (Akadémiai lexikonok) Fejlődéslélektan lásd 107-108.
  • Pszichológiai lexikon (2007). Budapest, Helikon. Fejlődéslélektan lásd 113.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]