Koszmosz–185

Koszmosz–185
Ország	Szovjetunió
Gyártó	OKB–586
Típus	ISZ–A
Rendeltetés	vadászműhold
Küldetés
Indítás dátuma	1967. október 27. 02:21 UTC
Indítás helye	Bajkonuri űrrepülőtér, LC–90/13. sz. indítóállás
Hordozórakéta	Ciklon–2A
Visszatérés dátuma	1969. január 14.
Élettartam	445 nap (1,22 év)
Tömeg	4000 kg
Energiaellátás	napelem/akkumulátor
Pályaelemek
Pálya	alacsony Föld körüli pálya
Pályamagasság	515/587 km
Inklináció	64°
Periódus	98,4 perc
COSPAR azonosító	1967-104A
SCN	03013
Sablon • Wikidata • Segítség

Koszmosz–185 (oroszul: Космос–185) a szovjet ISZ (ASAT) elfogó vadászműhold első prototípusának tesztrepülése.

Küldetés

Az első ASAT (oroszul: (ИС– истребитель-спутник) tesztfeladat végrehajtása. Mikrogravitációs környezetben a mikromotorok működését tesztelték. Helyzetének változtatása segítette a földi személyzetek felderítő, követő és a védelmi erők riasztásának gyakorlását.

Az anti-műholdas fegyverek (ASAT) célja, hogy ártalmatlanná tegyék vagy elpusztítsák a támadó feladattal készített katonai műholdakat.

Jellemzői

Tervezte és építette az OKB–52 (ОКБ-52) [oroszul: Опытно-конструкторское бюро № 52] vállalat. Üzemeltetője a moszkvai Honvédelmi Minisztérium (oroszul: Министерство обороны – MO).

Megnevezései: COSPAR: 1967-104A; SATCAT kódja: 3013.

1967. október 27-én a Bajkonuri űrrepülőtérről, az LC–90/13 (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Ciklon–2A (11K67) hordozórakétával állították alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit). Ez volt a Ciklon–2A hordozórakéta első indítása. Az orbitális egység pályája 98,4 perces, 64 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 515 kilométer, az apogeuma 587 kilométer volt.

Forgás stabilizált űreszköz. Henger alakú, hossza 10, átmérője 1,30 méter. Bruttó súlya 4000, hasznos tömege 1400 kilogramm. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított űreszköz. Telemetriai szolgálatát (adás/vétel) 4 antenna segítette. Az űreszköz egybe lett építve a hordozórakéta utolsó fokozatával. A hengeres rész elejére volt beépítve a gömbölyű formájú modul az irányító, a rávezető (célravezető) egység, a számítástechnikai, valamint az önvezérelt optikai rendszer, illetve a 300 kilogrammos robbanótöltet. A hengeres rész hátsó felében az energiaellátást egy mini nukleáris reaktor (JaEU) (oroszul: ядерная энерго – установка – ЯЭУ) biztosította. Hajtóművei ion motorok (300 másodperces megbízható működés), segítve a stabilitást és a helyzetváltoztatást. Szolgálati ideje alatt ellenőrző célobjektum volt, valamint radar felderítő szolgálatot végzett.

1969. január 14-én 445 nap (1,22 év) szolgálati idő után belépett a légkörbe és megsemmisült.

Források

Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

További információk

• Koszmosz–185. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 20.)
• Koszmosz–185. nasa.gov. (Hozzáférés: 2013. május 20.)
• Koszmosz–185. astronautix.com. (Hozzáférés: 2014. május 3.)
• Koszmosz–185. astronautix.com. (Hozzáférés: 2014. május 3.)
• Koszmosz–185. hobby.ru. (Hozzáférés: 2014. május 3.)

Elődje: Koszmosz–184

Koszmosz-program 1967

Utódja: Koszmosz–186