Kitartottság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
19. századi szobor egy prostituáltról és kitartottjáról

A kitartottság a nemi erkölcs elleni bűncselekmények csoportjába tartozó bűncselekmény, a jogi tárgya a nemi kapcsolatoknak a társadalomban elfogadott rendje.

A magyar szabályozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1959. évi V. törvény szerint "Aki üzletszerű kéjelgést folytató személlyel egészben vagy részben kitartatja magát, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Mellékbüntetésként kitiltásnak is helye van."[1]

A 2013. július 1-jétől hatályos szabályozás szerint "Aki prostitúciót folytató személlyel egészben vagy részben kitartatja magát, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."[2]

Elkövetési magatartása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bűncselekmény elkövetési magatartása a kitartás. A kitartás eltartást jelent: a kitartásnak azonban negatív értékítélete van, mivel a kitartás üzletszerű kéjelgést folytató személyhez kapcsolódik. A kitartó és a kitartott között vagyoni jellegű viszony van, az anyagi juttatást a prostitúció fedezi. A kitartás anyagi jellegű és az az elkövető megélhetését szolgálja. Nem követi el a bűncselekményt az a személy, akinek eltartására az üzletszerű kéjelgést folytató személy valamely jogszabálynál vagy más jogos címen köteles (például eltartja az anyját, gyerekét stb.)

A bűncselekmény alanya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bárki lehet, kivéve, aki törvény vagy más jogos ok miatt eltartásra jogosult. A kitartó gyakran védelmezi vagy úgymond „futtatja” a prostituáltat (kitartottat), a kitartó köznapi elnevezése a strici.

Joggyakorlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 1959. évi V. törvény (Btk). 206. §
  2. A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 202. §