Személyi szabadság megsértése

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A büntetőjogban a személyi szabadság megsértése a szabadság és emberi méltóság elleni bűncselekmény.

„194. § (1) Aki mást személyi szabadságától megfoszt, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a személyi szabadság megsértését

a) tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére,
b) aljas indokból vagy célból,
c) a sértett sanyargatásával,
d) védekezésre képtelen személy sérelmére,
e) fegyveresen,
f) felfegyverkezve,
g) jelentős érdeksérelmet okozva vagy
h) hivatalos eljárás színlelésével
követik el.

(3) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett bűncselekmény a (2) bekezdés b) vagy c) pontja szerint is minősül.[1]

A korábbi szabályozás[szerkesztés]

A személyi szabadság megsértése bűntettét követi el, aki mást személyi szabadságától megfoszt vagy aki emberkereskedelemmel összefüggésben megszerzett és személyi szabadságától megfosztott sértett személyi szabadságának megfosztását fenntartja, és a sértettet munkavégzésre kényszeríti.[2]

Minősített esetei[szerkesztés]

  • aljas indokból vagy célból: társadalmi, erkölcsi szempontok alapján kell megítélni, ide tartozik például a bosszú, nemi erkölcs elleni bűncsel.
  • hivatalos eljárás színlelésével: a színlelt hivatalos megbízatás alapozza meg a súlyosabb megítélést
  • a sértett sanyargatásával: például éheztetés, ivóvíz megvonása, a sértett halálfélelemben tartása, amely nem okoz testi sérülést.
  • jelentős érdeksérelmet okozva: például ha a sértett a fogvatartása miatt nem tud egy üzleti tárgyaláson megjelenni.
  • a 18. életévet be nem töltött személy sérelmére követik el.

Jogi tárgya[szerkesztés]

A mozgás, a helyváltoztatás, a tartózkodási hely szabadsága, mint az emberi cselekvési szabadságának részei, az ezek sérthetetlenségéhez fűződő társadalmi érdek.

Az elkövetési tárgy[szerkesztés]

A passzív alany: (sértett) bárki lehet, feltéve, hogy mozgási, helyváltoztatási szabadságának eredetileg a birtokában volt, pl. csecsemő sérelmére nem lehet elkövetni.

Az elkövetési magatartás[szerkesztés]

A személyes szabadságától megfosztás. Ide tartozhat a sértett elfogása és letartóztatása, a sértett megkötözése, bezárása. Ezek a magatartások aktív tevékenységet feltételeznek, a bűncselekmény mulasztással is elkövethető, (például bezárt személy ki nem engedése). A jogszabály az elkövetés módjáról nem tesz említést, tehát a minősítés szempontjából közömbös, hogy a bűncselekményt erőszakkal, megtévesztéssel vagy fenyegetéssel követik-e el.

Az elkövetési magatartásnak mindig jogellenesnek kell lennie. Nem állapítható meg jogellenesség , ha például fenyegető életveszély elhárítása érdekében alkalmazzák, vagy a nevelés körében alkalmazott bezárás, amelyet szülő vagy pedagógus alkalmaz fenyítő jogának gyakorlása során.

A személyi szabadság megsértése ún. tartós bűncselekmény, addig tart, amíg a sértettet fogva tartják. A bűncselekmény befejezett, amikor a sértett nem képes akaratának megfelelő mozgásra, helyváltoztatásra. Kísérlete elvileg nem kizárt, előfordulhat, hogy az elkövető cselekménye a sértett ellenállása miatt meghiúsul. Az alany bárki lehet, hivatalos személyen kívül.

Halmazat[szerkesztés]

A bűncselekmény rendbelisége a sértettek száma szerint alakul.

Források[szerkesztés]

  • Nagy Ferenc (szerk.): A magyar büntetőjog különös része, HVG-ORAC, Budapest, 2009, ISBN 978-963-258-067-8
  • 2012. évi C. törvény a Büntető törvénykönyvről

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 2012. évi C. törvény 194. §
  2. 1978. évi IV. törvény 175. § (1)-(2) bekezdések

Külső hivatkozások[szerkesztés]