Magzatelhajtás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A magzatelhajtás minden olyan terhességmegszakítás, amelyet törvény nem nyilvánít megengedhetőnek. A jogszabály engedélye kizárja a jogellenességet.

A magzatelhajtással kapcsolatos hatályos rendelkezések[szerkesztés]

A 2012. évi C. törvény 163. §-a szerint:

  • Aki más magzatát elhajtja, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.[1]
  • A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a magzatelhajtást
    • a) üzletszerűen,
    • b) az állapotos nő beleegyezése nélkül vagy
    • c) súlyos testi sérülést vagy életveszélyt okozva

követik el.[2]

  • A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a magzatelhajtás az állapotos nő halálát okozza.[3]
  • Az a nő, aki magzatát elhajtja vagy elhajtatja, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.[4]

Története Magyarországon[szerkesztés]

Bár már az 1843. évi törvényjavaslatban szerepel, az első kodifikációja a Csemegi-kódex (1878. évi V. tc.) volt.

A Pallas nagy lexikonából[szerkesztés]

Magzatelhajtás néven rendszerint csak a terhesség bűnös szándékból történt megszakítását értjük. Az anya megmentése céljából az orvosok által megindított mesterséges vetélés nem tartozik ide (l. Abortusz). A magzatelhajtás megállapítása először a vádolt nő vizsgálatával, másodszor a kiürült peterészletek makroszkópikus és mikroszkópikus megvizsgálásával történik. Az anya vizsgálatából biztosan vagy csak megközelítőleg is a vetélést megállapítani igen nehéz, hacsak a vizsgálat a vetélés után 4-5 napon belül nem történik. A szándékos elvetélést vagy belső szerekkel vagy külső erőszakkal idézik elő. Magzatelhajtószerek hírében állanak és alkalmaztatnak az ún. abortivszerek (l. o.). Külső erőszakkal különféle módon lehet a terhességet megszakítani, pl. ütések, lökések a hasra, az egész test erős megrázkódtatása, a méh fenekének a hasfalon keresztül való nyomogatása, a peteburkok megrepesztése vagy a méhbe izgató anyag befecskendése, továbbá forró fürdők, forró irrigációk, a nyakcsatorna erőszakos kitágítása és egyebek segítségével. Káros következményei lehetnek az anyára a vele járó vérzés, továbbá esetleges fertőzés és az azt követő gyermekágyi láz folytán. Nem kevésbé veszélyes következmény forrása lehet az alkalmazott szer, vagyis a vele történt mérgezés és az erőszakos beavatkozás útján netalán történt sérülés. V. ö. Belky, Törvsz. orvostan (1895).

Emlékmű az abortusz áldozataiért a gyömrői temetőben

A méhmagzat az összes modern büntetőtörvényekben büntetőjogi védelemben részesül, de kevésbé, mint az ember, mert egyrészt a büntetési tételek enyhébbek; másrészt csak a méhmagzat szándékos elpusztítása esik büntetés alá. Az elvetélést eredményezett gondatlanság nem büntetendő. Azt a felfogást ellenben, amely hol a személyiség hiánya alapján, hol a túlnépesedés megakadályozása érdekében, hol – romlott erkölcsű népeknél – a nőnek az anyai kötelmek iránt való ellenszenv méltánylásával a méhmagzat elhajtásában nem lát jogtalan cselekményt, a civilizált világtársadalom feltétlenül elveti. A magyar btk. a méhmagzat elpusztítását eszközlő cselekményt illetőleg különbséget tesz a méhmagzat megölése és szorosabb értelemben vett elhajtása között. Amaz a méhmagzatnak az anyaméhben megölését tételezi fel, emez idő előtti szülésnek előidézését, amely a magzat halálát okozza. A büntetésre nézve a két eset között nincs különbség. A bűntettnek alanya lehet maga a teherben levő nő vagy egy harmadik személy. Az első esetben a nőnek büntetése 3, illetve 2 évig terjedhető börtön, aszerint, hogy házasságban vagy azon kívül esett teherbe. A harmadik személy a bűntettet a nőnek beleegyezésével vagy beleegyezése nélkül követheti el. Az első esetben a tettes büntetése a nő büntetésével egyenlő, de 5 évig terjedhető börtön a büntetés, ha a cselekményt nyereségvágyból követte el. A másik esetben a büntetés 5 évig, ha pedig a cselekmény a nőnek is halálát okozta, 10-15 évig terjedhető fegyház. A törvény nem emeli ki különösen, de önmagától értetődik, hogy ahhoz, hogy büntethető legyen, jogtalannak kell lennie. Az anya életének megmentése végett eszközölt magzatelhajtás jogos és nem büntetendő.[5]

Az 1961-es szabályozás[szerkesztés]

Az 1961. évi V. törvény 256. §-a az alábbi rendelkezéseket tartalmazta:

  • Aki más magzatát elhajtja, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.[6]
  • A büntetés hat hónaptól öt évig terjedő szabadságvesztés, ha
    • a) az elkövető visszaeső;
    • b) a bűntettet üzletszerűen vagy
    • c) a nő beleegyezése nélkül követték el;
    • d) a bűntett súlyos testi sértést okozott.[7]
  • A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűntett halált okozott.[8]
  • Az a nő, aki magzatát elhajtja, vagy elhajtatja, hat hónapig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.[9]
  • Nem büntethető magzatelhajtás miatt, aki a terhesség megszakítását az arra hivatott szerv által jogszabály alapján kiadott engedélynek megfelelően hajtja, illetve hajtatja végre.[10]

A későbbi szabályozás[szerkesztés]

A magzatlehajtást a későbbi magyar Büntető Törvénykönyv a következőképpen rendelte büntetni:

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 2012. évi C. törvény 163. § (1) bek.
  2. 2012. évi C. törvény 163. § (2) bek.
  3. 2012. évi C. törvény 163. § (3) bek.
  4. 2012. évi C. törvény 163. § (4) bek.
  5. A Pallas nagy lexikona
  6. 1961. évi V. törvény 256. § (1) bekezdése
  7. 1961. évi V. törvény 256. § (2) bekezdése
  8. 1961. évi V. törvény 256. § (3) bekezdése
  9. 1961. évi V. törvény 256. § (4) bekezdése
  10. 1961. évi V. törvény 256. § (5) bekezdése
  11. 169. § (1) bek.
  12. 169. § (2) bek.
  13. 169. § (3) bek.
  14. 169. § (4) bek.

További információk[szerkesztés]